Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

142 LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. a nyomor enyhitésére. De ebben az esetben az volna a legfőbb, sőt talán egyedüli teendőnk, hogy követeljük újból alkotmányunk visszaállítását. Kérdem azonban, van-e valaki, ki azt hiszi, hogy ugyanazon hatalom, mely sokkal fontosabb, sokkal nagyobb okoknál fogva mindeddig állhatatosan megtagadta alkotmányunk visszaállítását, hajlandó legyen ezt megtenni csupán ezen közbejött eseménynél fogva ? En azt gondolom, t. ház, erre semmi kilátásunk sincs. De, ha erre nincs kilátás, s így egyátalában nem remélhetjük, hogy az országgyűlés föllépése által tettleg segíthetünk szenvedő honfitársainkon: akkor egész mostani föllépésünk arra szorítkozik, hogy kinyilatkoztassuk az ország népe előtt, hogy szeretnénk sorsán segíteni. De e szerint a ház ezen föllépése jnem volna egyéb, mint demonstratió. Már pedig ily demonstratióra véleményem szerint nincs legkisebb szükség ; és nem is tartom tanácsosnak, hogy az országgyűlésen ily valamit tegyünk: nem tartom tanácsosnak azért, mert egyátalában ellenkezőnek tartom a ház méltóságával, hogy bármi olyant tegyen, a mit komoly lépésnek venni nem vehet; nem tartom szükségesnek az ilyen demonstratiós eljárást, mert meg vagyok győződve, hogy a mi népünk igenis jól ismeri állásunkat s meg van győződve arról, hogy nem rajtunk múlik, ha mi országgyűlésikig rajta segíteni nem fogunk; tökéletesen fölöslegesnek tartom azért, mert már maga azon tény, hogy az országgyűlés nem fog sikeres lépéseket tehetni, elegendő bizonyság arra nézve, hogy mások által van akadályozva s nem saját hanyagsága miatt mulasztja el a segítést. Ezen nézetekből, t. ház , önkényt foly, hogy miként óhajtom, hogy a ház eljárjon. Ellenzem egyátalán a föliratot: a mi pedig a Pest belvárosa nagyérdemű képviselője által előadott végzési javaslatot illeti, megvallom, óhajtottam volna, hogy minél rövidebben menjen át a ház mintegy napirendre, azaz hozza meg határozatát a bizottság által beadott javaslatra, és különösen hangsúlyozza azt, hogy azon szomorú meggyőződésre jutott, miszerint jelen állásában nem képes a nyomor enyhítéséhez járulni. De miután e múltkori végzés és a háznak beadott választmányi javaslat következtében szükségesnek tetszett némelyek előtt, hogy e tárgyban bővebben indokolt végzés hozassék, megnyugszom azon szőnyegen levő indítványban, csupán azon változtatással, hogy ugyanazon okoknál fogva, melyeket már bátor voltam előadni és melyeknek ismétlésével a t. ház türelmét fárasztani nem akarom, kívánom a javaslat utolsó pontjának, t. i. azon pontnak, melyben az országgyűlés a kormánynak közreműködését fölajánlja, egyszerű kihagyását. (Helyeslés a hal oldalon.) Bátor vagyok e tekintetben csak azon egy [ körülményre hivatkozni: mi lesz annak következése, ha ezen pontja a végzésnek megmarad. El lehetünk készülve arra, hogy, épen ezen nyilatkozatunk folytán és egyszersmind 0 Felségének már a kanczellárhoz intézett kézirata nyomán is, fel fog az országgyűlés szólittatni arra, hogy közreműködjék a kormánynyal. De miután ez máris insinuáltatott az országgyűlésnek, mielőtt törvényeink és alkotmányunk vissza volnának állítva, világosnak látszik a kormány szándéka, hogy nem fogja visszaállítani az alkotmányt, hogy képesek legyünk közreműködni, hanem a nélkül fogja kívánni, hogy vele közösen járjunk el a teendő intézkedések körül; és igenis meglehet ezek folytán, hogy minden el fog követtetni, hogy a ház lecsalassék az általa eddig követett szigorú törvényesség ösvényéről; és így az országgyűlés, ha már most ki nem hagyja azon pontot, kénytelen lesz — mit bizton feltehetünk róla •— akkor kijelenteni, hogy jelen állapotában nem tartja magát képesnek arra, hogy a kormány nyal közreműködjék. Azért azt hiszem, t. ház, jobb volna egyszerre végét szakítani a dolognak: igy nem tennők ki magunkat annak, hogy a kormány hozzánk intézendő insinuatiói által ezen gyűlöletes ügy — bocsánatot kérek a kifejezésért, de én annak tartom — tovább húzassék; jobb volna e dolgot ezzel befejezni. Ajánlom módositványomat a t. ház figyelmébe.(Helyeslés. Szavazzunk !) Dimitrievics MilOS jegyZÖ : Böszörményi képviselő ur! Böszörményi László (a szószékről) : T. képviselőház ! Azon tisztelet hozott ide a szószékre, hogy szerény szavaimat szerencsés legyek t. képviselőtársaimmal megértetni; és kérem e végett a többséget a kisebbség nevében. Midőn én a határozati, vagy végzési eljárás ellen felszólalok, távol van tőlem, hogy olyszerü fölirati eljárást akarjak pártolni, a minő a bizottság javaslatában foglaltatik : mert arról áll valósággal az, mit épen e perczben Mocsáry képviselőtársunk kifejtett, hogy t. i. petitionáló, kéregető, és uralkodói jogot, királyi teljhatalmú jogot tulajdonító. Ez van a bizottság által javaslótt föliratban; s épen ez azon fő szempont, melyért azt nem pártolhatom ; hanem igenis fölszólalok oly fölirat által teljesítendő eljárás mellett, mely elő fog állani a Kálíay Ödön képviselőtársunk által beadott módosítvány folytán. Elfogadom azon tant, melyet Mocsáry képviselőtársunk fölemlített, hogy az országgyűlés nem ösmerhet királyi hatalmat addig, míg alkotmány nincs. Én sem ismerek, nem ismerhet az országgyűlés se. De ha ez benne van a bizottság fölirati javaslatában, benne van a határozati javaslat-