Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-67
LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 137 melyeknek elrendelésében Deák Ferencz igen érdemes képviselőtársunk által indítványozott végzés szerint a képviselőház megnyugvását mondaná ki: (A bal oldalon: Nem mondjuk.') úgy vélem, nem ütközöm a t. ház szabályaiba, ha a képviselő úrnak ama szavaiban saját személyemet is illethető sértést és a két előbbi indítványnak szellemétől eltérő, magára az ügyre nézve káros horderőt találva, azokat úgy enmagam, mint az ügy nevében, mely a t. képviselő urnák saját kijelentése szerint is sokkal nagyszerűbb, hogysem azt bármely speculatióra felhasználni illő lehessen, e helyen visszautasítani bátorkodom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Alig hiszem, hogy az emberiség és a haza szent ügyének roszabb szolgálatot tehetnénk, mint ha ez alkalmat az árnyaknak előrevetésére és ezen eljárásnak plausibilis indokolásául oly reeriminatiokra fölhasználni, vagy azoknak e helyen tért nyitni képesek lehetnénk, melyek azon átalánosságban, a mint ezt a t. képviselő úr tévé, csak is a sújtott vidékek lakóinak bizalmát csökkenthetik s a kormányközegek tevékenységét zsibbaszthatják a nélkül, hogy az egyes visszaélések elkövetőinek méltó megfenyitését előidézhetnék: mert higye meg a t. ház, hogy ezek elől semminemű kormányforma nem fog elvégre is mentesíteni. De a mi mindezekfelett még nagyobb tekintetet érdemel, kíméletlenül tépik le azon érdemkoszonít, melyet az emberi és polgári kötelmek önfeláldozó teljesítésében a nevezett szomorú időszakban számos hazánkfia homloka köré fűzött, kik ott, hol az emberi élet megmentése forog kérdésben, a t. képviselő ur politikai elfogultságát nem osztván, inkább siettek a kormánynak bármely hiányos intézkedését gyámolítani, mint a sanyargatott vidékek lakóit magokra hagyni, avagy az ily esetekben a magánsegélyezésnek mindig szűk forrására utalni. Vétenék a hazai közönség józan felfogása, a tisztelt ház többségének bölcsesége és tapintata ellenében, ha a t. képviselő úr egyéb állításai czáfolgatásába bocsátkozni igyekezném. Mert oly állítás, mint minőt például a t. képviselő úr beszédének zárszavai tartalmaznak, hogy az 0 Felsége által egyoldalúkig eszközlendő segélyezés az Ínségesek kedélyét lehangolná, sőt hogy elkeseredést idézne elő nálok, az ily állitások elégségesek, hogy magok czáfolják meg magokat. (Helyeslés a jobb oldalon.) DimitrieviCS MilOS jegyző: Patay István képviselő úron van a sor. Patay István (a szószékről) : T. ház ! Vannak az emberi életben perczek, midőn az embernek kebele és tiszta eszének sugallata hallgatni nem enged, sőt hallgatni bűn s fölszólalni kötelesség. A jelen eset, fájdalom ! hozta elő azt, hogy most föl akarunk irni. Én fájdalmamat kénytelen vagyok KÉPV. H. NAPLÓ. 186 s / fi . II. I kijelenteni a fölött, hogy a mindenható úr istennek sújtó kezéből kellé közénk vettetni a villámnak, hogy valahára képviselői méltóságunkat elismerve, fölszólaljunk. Igenis, uraim! több hónap előtt föJlirtunk 0 Fölségéhez, és mindez ideig feleletet, fájdalom, nem kaptunk; és ki meri azóta tagadni, hogy százezren hazánkfiai közül túl vitettek a határon, és így tényleg most is pénzünkkel, vérünkkel rólunk nélkülünk rendelkeznek ? Igenis, uraim, használjuk föl a jelen esetet, és írjunk föl 0 Felségéhez, hogy alkotmányunkat minél előbb állítsa vissza. A mi pedig az Ínséget illeti, melynek enyhítése fölött tanácskozunk: a föliratnak Kállay képviselőtársam által benyújtott módositványát egész kiterjedésben pártolom, és különösen a végét kérem kiemelni: hogy azon szerencsétlenségért, mely az ínségből és megijesztésből fog előszármazni, én azon férfiakat kívánom sújtatni, kik a kormány élén vannak, az absolut kormány élén, és azokat, kik a törvénytelen rendeleteket véghez viszik. Pártolom a föliratot azon módosítással. (A bal oldalon helyeslés.) Tóth VilmOS jegyző: Trefort Ágoston átengedte a szót Deák Ferencznek. (Halljuk!) Deák Ferencz: Tisztelt ház! Nem fogom hosszasan indokolni indítványomat; maga a helyzet elegendően indokolja azt. Csak a helyzetet akarom röviden előadni ugy, mint azt felfogom. (Halljuk!) Az ország több vidékeit a legsúlyosabb inség fenyegeti. A kimerült nép magán segíteni nem képes, és tőlünk,képviselőitől várja, hogy segélyt eszközöljünk. Nincs a házban senki, ki kész ne volna, sőt kötelességének ne tartaná mindent megtenni, mi a képviselőház hatalmában áll, hogy az ínségen segítve legyen. E végre küldöttünk ki bizottságot, és a bizottság javaslatot adott, mely javaslat most tárgyalás alatt fekszik. Mindenekelőtt azt kell megfontolnunk, mik azon eszközök, melyek a képviselőház hatalmában állanak és csakugyan czélra vezetők is lennének. Az inség megelőzésére és enyhítésére mindenekelőtt pénz kell és gabona. Ezt a kettőt előállítani ; és cselekedni, t. i. azt czélszerüen kezelni és kiosztani, annak czélszerű alkalmazására felügyelni: ez itt a teendő. Az a kérdés, mik vannak erre nézve a képviselőház hatalmában, és mik azok, miket nem a képviselőháznak kell és lehet tenni, hanem a végrehajtó hatalomnak. | Minden országban, legyen az alkotmányos, i va gJ színleg alkotmányos, azt hiszem, hogy a cse1 lekvés mindig a végrehajtó hatalom köréhez tartoi zik, nem csak jogilag, de tettleg is. A végrehajtó | hatalmat Magyarországban gyakorolja törvényeJ ink szerint a király. Ott van a törvényben világosan kimondva, hogy a király 0 Fölsége a végre18