Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

LXVII. OKSZÁGOS ÜLÉS. 131 ták önök, nem csak, hanem mindnyájan elösmerjük, hogy a „fenyegető rendkívüli veszély rendkívüli eszközöket tesz szükségesekké." Ha a fenyegatő veszély rendkívüli, még jól rendezett államban is, fölhalmozott kincstár mellett is, rendkívüli erőfeszítést igényel e veszély elhárítása. Én nem akarok bebocsátkozni az állam pénzügyének mivoltába, jeremiádát fölötte ma tartani nem kívánok ; de mivel érzem és tudom, hogy a rendkívüli erőfeszítés okvetlen bekövetkezendő': mikép lehet föltételtől függeszteni fel annak eszközlését a vég pontban akkor, ha a harmadik szakaszban már határozottan ki van mondva a veszély rendkívülisége ? Kimondatván a veszély rendkívülisége, természetes, hogy rendkívüli eszközök felhasználása is szükséges: mikép lehet már most azt gondolni, hogy ezen rendkívüli eszközök felhasználása, ugy hogy az csakugyan foganatos segélyt nyújtson, az ország hozzájárulása nélkül történhetnék ? És itt van a kötelességmulasztás. Ha a törvény és alkotmány nem engedik most kijelölni a jelen helyzet miatt azon eszközöket és módokat, melyeket, az alkotmány helyre levén állítva, megtenni, mindenesetre kötelességünknek éreznők: mi abból a következés ? Természetesen az , hogy kéressék azon alkotmány helyreállítása, hogy a képviselőház teljesíthesse is ebbeli kötelességét. Ha ezt nem kéri; és, hozzá teszem, nem kéri ugy, hogy sikerre, megnyerésre remény lehessen — nem határozat, de felirat által — elmulasztotta kötelességét. Ha a törvény és alkotmány engednek most a képviselőháznak eszközöket és módokat a baj. az inség enyhitésére, elmulasztja kötelességét, ha azokat rögtön ki nem jelöli és el nem határozza. Ha tehát tehet a képviselőház valamit és nem teszi, kötelességet mulaszt; ha ígér olyat, mit meg nem tehet, a jövő bonyodalomnak veti meg magvát; ha pedig igér olyat, a mit az alkotmány helyreállítása után tehetne, akkor helyes, ha az alkotmány helyreállítását kéri. Én, t. képviselők, nem akarom föltenni, hogy e házban bárki is a jogfolytonosság elvét tisztán csak elméletileg mondja ki; hiszem, hogy mindnyájan óhajtjuk is azt egyúttal valósággal; de fölteszem azon kérdést: hátha az inség elhárítására oly módok és eszközök kivántatnának tőlünk, melyeket törvény és alkotmány nem engednek megtennünk ? és visszatekintve az országbírói értekezletre, önkénytelen annak lehetőségére gondolok, hogy az opportunitás szempontjából kényszerítve lenne az országgyűlés oly módok és segélyeszközökhöz való hozzájárulásra : kérdem önöket, uraim, nem az opportunitás terére kényszerülnének-e lépni a képviselők, most indítványozott igéretök folytán ? Ez pedig nekem az opportunitásból már igen sok ! Most pedig Pest belvárosa érdemteljes képviselőjének indítványára különösen a következőket kivánom megjegyezni. Ugy látszik, mintha a t. képviselő űr végzési indítványa határozati jellemmel bírna. Mar pedig, ha érdemét tekintjük, nem bírhat határozati jellemmel. Ha azon módositványban az mondatnék, hogy mi ismételve megtettünk mindent alkotmányunk helyreállítására, mit jogosan tennünk, kérnünk és várnunk lehetett; ha az mondatnék, hogy a kormány, mely a törvényes állapotba való visszahelyezést kilátásba tette, az absolut kormányrendszerhez ragaszkodván, annak czéljai iránt magunkat álomban nem ringathatjuk • ha az mondatnék, hogy sikertelenek levén fölirati reményeink, a képviselőház egy határozattal a felelősséget a teendőkért a kormányra hárítja: akkor, uraim, megvolna a végzésnek határozati jelleme. Én, tisztelt képviselőház, e körülményben más határozatot nem ismerek. De tekintve a végzési indítvány tartalmát, nem nevezhetem azt másnak, mint a helyzet nehézségei alól való kisiklásnak. (Zaj. Ellenmondás. Balról: Igaz!) Ismétlem, a helyzet nehézségei és azon kötelességünk alól való kisiklásnak mondom, mely szerint kötelességünk minden időben és minden alkalommal elkövetni mindazt, mit a haza, mind alkotmányunk helyreállítására, mind pedig az inség enyhítésére, tőlünk elvár. Elismerem, t. képviselőház, hogy Pest belvárosa érdemteljes képviselőjének végzési inditvánva különbözik az általam a második pontban megtámadott bizottsági felirati javaslattól, annyiban, hogy ebben nines meg azon következetlenség, mely a felirat 4. és 5-ik pontjában található. Az indítványozó képviselő úr megemlíti, kéri, várja és reméli a felelős minisztériumnak és a törvényes hatóságoknak helyreállítását • és addig is 0 Felsége által nyújtandó segélyt emlit. Uraim! mi köztünk sincs senki, a ki ellenezzen bárhonnan jövendő segélyt, annál kevésbbé olyat, mely 0 Felségétől jőne addig, mig alkotmányunk helyreállittatik. De a módositvány és azon mondat közt, hogy a felelős minisztérium és törvényes hatóságok helyreállítását kérjük, van némi különbség. És igaz, hogy ennyiben jobb a bizottság feliratán ál. A módositványnyaí bővített fölírat azonban alkotmányunk teljes helyreállítását kéri; s elismerem ugyan, hogy a felelős minisztérium és a törvényes hatóságok helyreállítása a legfőbb momentuma specialitás, de fölirataink mindenkor az alkotmány teljes helyreállítását kérték. Az tehát nézetem szerint a kérdés, melyik a legsikeresebb kiviteli út alkotmányunk helyreállítására ? mert arról tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a képviselőház is főképen alkotmányunk helyreállítását óhajtja, a mint ezt felirataí17*