Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

132 LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ban is kifejezé. Valóban különös játéka a sorsnak, hogy Pest belvárosa érdemterjes képviselője, a ki 1861-ben mindnyájunk eleven emlékezetére ama nevezetes politikai harczot vivta a határozat ellenében, most, fölirat ellenében a határozatot védi. Az a kérdés most, uraim, hogy a fölirat vagy a határozat-e azon óvszer, mely által leginkább tudtára adatik O Felségének az ország óhajtása. És ha 1861-ben, midőn 1848 óta legelőször jött össze a nemzet törvényhozó testülete, nem látszott helyesnek a határozati nyilvánítás az alkotmány helyreállítása kérdésében csak azért se, mert a felirat sokkal sikeresebb szer az alkotmány helyreállítására: én nem tudom, t. képviselőház, minő indokkal menthető a fölirat elleni föllépés most, midőn ugyancsak az alkotmány helyreállítása van kérdésben. Ezek azon okok, melyeket bátor valék előadni a kérdéses indítványokra vonatkozólag. Áttérek most Kállay képviselőtársam módositványára. Három föltételt kötelességem kijelölni, a melyekre alapitom észrevételeimet: 1-ször szerintem az ország ínsége oly nagy, hogy hazánk lakosságának nevezetes része fizetésre képtelen; ezt pedig az absolut kormányrendszer okozta; 2-szor az ország e rendkívüli veszélyében kötelessége az államnak rendkívüli segélyerőkről gondoskodni ; 3-szor, a mint magától következik, az absolut rendszer alatt nem tehetvén meg az országgyűlés a kellő intézkedéseket, az alkotmány helyreállítandó. Uraim! a ki ugy nincs meggyőződve, mint én, az ország nyomoráról, hogy az ország lakosságának nevezetes része fizetésre képtelen, az, megengedem, hogy ellenezheti szándékaimat és óhajtásaimat; de a ki meg van győződve ezen állítás valóságáról, az lehetetlen, hogy el ne ösmerje szándokaim és állításaim igazságát, és helyességét is, még akkor is, habár az óvszereknek meghatározásában és az eszközök alkalmazásában az enyémtől eltérő nézeten volna is. Az ország insége, t, képviselőház, az igaz, a május utolsó és június első hetében beállott fagy, szárazság és idöviszontagsága által tűnt fel a maga rémületes és fenyegető voltában, és ezen időviszontagságok következtében beállott inség az ország lakosságának egy részét éhséggel, kereskedelmét, iparát és földmüvelését pusztulással fenyegeti; de nem csupán ezek az okai a nép elviselhetetlenné és fizetésképtelenné vált helyzetének. Ennek oka először a minden nemzeti jóllétet és haladást megsemmisítő absolut kormányrendszer, és az általa, a legszentebb önfentartási érdekek ellenében, minden kímélet nélkül létesített adóztatás, mely a népnek teljes vagyoni kimerültségét okozá. Második oka azon fo- • nák közgazdasági politika, mely hazánk legszükségesebb vasúti közlekedési vonalainak kiépítését gátolván, ez által a nemzeti vagyonosodást alapjában támadta meg. Harmadszor, oka az indokoltan kárhozatos absolut rendszer azért is, mert részint elmulasztotta előleges intézkedések által elviselhetőbbé tenni a bekövetkezhető bajt, részint nem gondoskodott se állam-, se nép vagyoni befektetésekről, de sőt eszeveszetten rohant elvenni mindazt, mit lehetett, elfecsérelni mindazt, mit elvehetett és elvett. És oka negyedszer az ennek folytán következett pénzügyi kezelés, mely azon irtózatos összeget, melyet elvehetett és elvett, nem, mint érintem, termelő beruházásokra, hanem egyedül elvont eszmékre, a minden jóllétet megsemmisitő központosításnak ránk erőszakolására, még pedig idegenek között vesztegette el. Uraim! nézzenek önök szét az egész országban, és ha meg fognak győződni, hogy a kereskedés, az ipar, a földmivelés nem csak nem virágzó, de csak is alig tengő állapotban van: akkor lehetetlen, hogy helyt ne adjanak azon állításomnak, miszerint az ország insége igenis oly nagy. hogy az ország lakosságainak nagy része fizetésképtelen, és ezt az absolut kormány okozta. Magyarország 48-ban nem ugyan virágzó, de azért mégis, mind szellemi, mind anyagi tekintetben, ritka fejlettségű volt: és ime Magyarország oda van jutva, hogy pár heti idő viszontagságai által lakossága nevezetes része Ínségnek, kereskedelme, ipara és földmüvelése pusztulásnak van oda vetve. Átmegyek most tételeim második részének bebizonyítására, hogy az állam ínségének ezen veszélyes voltában, az államnak kötelessége rendkívüli eszközökről gondoskodni a baj elhárítására nézve. Igenis, képviselők, és én azt mondom, hogy nekünk kötelességünk a gondoskodás , nem szabad ezt senki gyámkodására bíznunk, önmagának kötelessége a képviselőháznak tenni mindazt, mit a törvény és alkotmány megenged. Egy pár magyar példabeszédet, méltóztassanak megengedni, hogy felhozzak. Egyik az: Segíts magadon, ugy segít istened. (Zaj.) Nem tehetek róla, de ez példabeszéd. A másik pedig, melyre, gondolom, hogy a képviselők mindnyájan emlékezni fognak, ez : A mely nemzet magát elhagyta, az sorsát megérdemelte. Én, t. képviselők, a mit a törvény megenged, soha nem mulasztom el már a jelen pillanatban sem, hogy azt meg ne tegyem; a ki pedig azt elmulaszt) véleményem szerint magát hagyta el. Szabad legyen még fölolvasnom az 1848-ik évi július 11-ikei országos ülésben mondott e szavakat: „Élni csak azon nemzet fog, melyben magában van az életerő; a kit nem saját életereje, hanem másnak gyámolitása támogat, annak nincs jövendője." Ezeket csak annak megmutatására hozom