Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-11

84 XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. lében meghasonlott és nemzeti pártok szerint kü~ lönözte el magát. Ha azon alkalommal, midőn a meghasonlás történt, és az elnök a jegyzővel együtt lemondott, a bizottságnak ezen párthoz tartozó tagjai mind lemondtak volna, akkor más tekintet alá jöhetne a dolog, akkor ugy venném fel, mint az eljáró választmány; de most ugy nézem ezen két pártot, mint egymás ellenében álló két töredékét az egész központi bizottságnak, annál inkább, mert midőn a meghasonlás történt, az elszakadt párt, melynek tagjai most folyamodnak, többségben volt. Ez volt az úgynevezett — ha már a román párt ellenében nevet kell adni a pártnak — magyar párt. E szerint tehát én ezeket a folyamodókat most is a bizottság részének nézem és ennélfogva panaszukat is ugy tekintem, mint a mely némi félhivatalos szint visel. De most csak az lehet a kérdés, hogy a két meghasonlott fél között melyiknek van igazsága ? Apanaszló felek a meghasonlás után, midőn, a kertészek szavazati joga feletti kérdésnél, a kisebbség által majorizáltattak, mindjárt orvoslást kerestek e végett a helytartótanácsnál. Mi lett az eredménye ? Az, hogy az orvoslást későn, már a megtörtént választás után tudták meg, mert e bizottságnak helyben maradt tagjai, vagyis az úgynevezett román párt azután is folytatta működését, mintha nem csonka, hanem teljes bizottság volna, és minden e bizottság- keze közt levén, a folyamodók semmi adathoz nem juthattak, még azon helytartótanácsi rendreutasító intézvényt sem kaphatták ki, s igy nem tudták meg. mi történt a folyamodással. Már most kérem, a központi bizottságnak ezen folyamodó része azt mondja : Egyoldalúan történvén a választási ügynek vezetése a mi kiszoríttatásunk után, ez az egész eljárás törvénytelen, kezdve az összeírástól egész a szavazásig. Ezt ugyan részletesen adatokkal nem tudják bizonyítani a folyamodók, de kitűnik az a felolvasottak után magából a dolog történelmi előadásából: kitűnik , hogy nemzetiségi partviszály, szakadás történt a központi bizottságban; kitűnik a helytartótanács intézvényébó'l a viszálkodás és meghasonlás ; kitűnik, hogy az összeírás tökéletlen; kitűnik abból, mi szintén benfoglaltatik a történelmi előadásban, hogy a felszólamlás, mely által az összeírás megigazítandó lett volna, nem mehetett végbe. Igaz, hogy azután a román párt folytatta működését, de természetesen csak a maga saját érdekében, ugy, hogy a kertész községeket, azaz a magyar községeket kihagyta, a magyar pártnak felszólamlását tekintetbe nem vette. Hogy a szavazás körül a választásnál kihágások történtek, annak itten nyoma nincs, de ki fog sülni a külön kérvényekből, hogy előfordultak, különösen a világosi és pécskai kerületben. E szerint, ha a ház még ezen fölemlített adatokat és azt is tekintetbe veszi, hogy ezen folyamodásnak némileg hivatalos színe van s mindezeket elegendőnek nem találná, akkor én a vizsgálatottartom egyedül czélirányosnak arra nézve, hogy ez ügy minden tekintetben felvilágosittassék. Ezt annál szükségesebbnek tartom, mert oly szomorú helyzetben van jelenleg Aradmegye, hogy ha valaki magán úton okadatokat akarna magának szerezni, keservesen birna azokhoz -férni, mert a kik adhatnák, azok rendelkeznek ott mindenről. E szerint én annál inkább a vizsgálatot sürgetem, mert csakis ez úton lehetne az aradmegyei szomorú viszályok igaz forrására jutni, azon forrásra, melyet ha hamarjában be nem dugunk, maholnap veszélyes következményei lehetnek. Ki kell mondanom, hogy ott a nemzetiségi izgatások folytán már azon ponton van a dolog, hogy csakis egy szikra kell hozzá, hogy a 49-ki események ismétlődjenek. (Ellenmondás.) Tudom, mit beszélek. Ezen vizsgálat nyomán egyszersmind olyan adatok birtokába jutunk, melyek az annak idején bizonyosan szőnyegre kerülendő nemzetiségi kérdésnél a közénk hajított Eris almáját föl fogják mutatni és ezen egész nemzetiségi kérdés mivoltát, czélzatát, várható eredményét a legtanulságosabban illustrálják. En vizsgálat mellett vagyok. Nyáry Pál : Tisztelt ház ! Jóllehet már az osztály véleményének fölolvasásakor tökéletesen meg voltam győződve, hogy a folyamodóknak nincs igazuk; még jobban meg lettem győzve azoknak meghallgatása után, mik az irományokban foglaltatnak; de ellenállhatlanul a legtökéletesebben meg lettem győzve azok által, a mik az ellenvélemény támogatására előhozattak : mert meggyőztek mindezek, különösen az utóbbi adat, hogy itt nem annyira politikai jog gyakorlatában való korlátozás forog fenn, hanem inkább pártkérdés. Szerencse, igen nagy szerencse, hogy föladatunk nem az, hogy itt pártkérdéseket intézzünk el, a melyeket fölébreszteni jelen körülmények közt valósággal bűn volna. (Helyes!) Hanem kötelességünk megvizsgálni azt, hogy a választásoknál a törvény rendelete megtartatott-e ? Mindnyájan ismerjük az 1848. törvényt; ezen törvény meghatározza, mi módon alakíttassák azon alkotmányos testület, melyet központi bizottságnak nevez e törvény, és a melyet a választás körül fennforgó minden kérdéseknek eldöntésére bíróvá határoz. Itt az adatik elő és panaszul hozatik fel, hogy a központi bizottság, a mint megalakittatott, nem oly tagokból alakíttatott meg, hogy azoknak minden tagja kedves lett volna a bizottság némely tagja előtt. Azt mondották, ők tiszta papirost ad-