Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-10

76 X. ORSZÁGOS ÜLÉS. Albert b. ügyét pártolni látszik, magamis nagyon j sajnálva, hogy épen a t. báró ur ellen kell felszó- j lalnom, hallgatással nem mellőzhetem, a mennyiben mint bírónak személyre tekintettel lennünk nem sza­bad ; az érvek pedig, melyeket Ürményi József kép­viselőtársunk felhozott, nem állnak. Ugyanis, mi­re alapítja ő védelmét? Az elnöki jegyzőkönyvre. Ki­nek eljárása van itt kérdésbe véve ? Az elnöké. És igy védelmét olyan okiratra alapitja, mely épen attól ke­rült, aki kérdésalatt van. Ezen okirat mondja el, hogy az érsekújvári választók, kik a szavazás folytatását í igényelék, a mennyiben az összeírásban bennfog­laltattak, már mind beadták szavazatukat. Ezt azonban csak maga az elnök mondja el. Én azért azt hiszem, hogy itt idő előtti volna akár megsem­misítést , akár igazolást kimondani; hanem épen azon körülménynél fogva, hogy az elnök maga mellett nem bizonyíthat, a képviselőház nem tehet mást, mint hogy vizsgálatot rendel az iránt, vajon az elnök valósággal olyanokat taszitott-e vissza, kik az összeírásba nem voltak befoglalva? (Föl­kiáltások: Vizsgálat! Megsemmisítés! Zaj.) Zsedényi Ede : (Felkiáltások :' Szavazzunk! Halljuk !) Azt hiszem, hogy igazolási vitatkozások­nak fő czélja tényálladékok megtudása és az igaz­ság kiderítése. Két ellenvetés forog itt fenn, a lé­lekvásárlás és törvényszerű formahiány. A mi az elsőt illeti, az igaz, igen kívánatos volna, hogy minden képviselői választás a bizalom tiszta kifő- j lyása legyen, hanem más részről a különböző vé­lemények lehetó'sége a szabad választásoknak el- j annyira természetökhöz tartozik, hogy az meg nem szüntethető, ha csak minden követválasztásra Is­tentől olyan egyént nem kérünk, kiben minden óhajtás , minden bizalom, minden érdek egyesül. Már ilyen ajándékot a jelen választókerület nem kapott; és így többen csatáztak. Igaz, hogy a törvénynek oda kellene munkálnia, hogy a külön­böző véleményüek egymás ellen erkölcsi fegyve­rekre szorítkozzanak; a telekvásárlásra pedig a legkeményebb büntetés legyen szabva. De van-e lélekvásárlás iránt törvényünk? Én követelném, határozza meg a törvény egyenesen, mi a lélekvá­sárlás, nehogy azt is kiirtsuk, a mi a népválasztá­sok sajátságaihoz tartozik, t. i. hogy a népbizalom emberei becsületes módon nézeteik és jelöltjeik mellé többséget keríthessenek, mert ez minden választás­nál így van. Lehet-e itt lélekvásárlásról szó, mi­dőn oly ember jő, ki nem ismeretlen a kerületben? Ugy gondolom, 20,000 holdja van ott, s azt hi­szem, ezzel is volt módja a nép bizalmát megnyer­ni. (Hosszas derütség.) Tessék ezt úgy felfogni, hogy a ki a kerületben annyit bir, mint a megválasz­tott , annak módja is van a néppel igen sok jót tenni, és ezen jótétemények rendszerint bizalmat gerjesztenek. Ennyit a lélekvásárlásról. A mi az irományokat illeti, azokból csak azt látom, hogy az mondatik l mikor kezet szorítottak vele, ott is maradt valami. Ez csak mende-monda; erre hi­vatkozni nem lehet. A valódi fő ellenvetés az, hogy az elnök ki­mondotta a többséget, midőn még szavazó volt, ki szavazni akart. Ezt azonban a hiteles jegyzőkönyv nem állítja. Vadnay képviselőtársunk arra hivat­kozott, hogy ez csak elnöki jegyzőkönyv. Nem az, hanem választási jegyzőkönyv, melyben az egész küldöttség alá van irva, s mely oly hiteles alak­ban van kiállítva, hogy minden magán bizonylat­nál többet nyom. Á választási jegyzőkönyv pedig azt mondja, hogy igen is akartak némelyek az érsekujváriak közül szavazni, de miután 950 érsekújvári volt az egész kerületből összeírva, s ezek már mind leszavaztak, tehát mint érsekujvá­riak nem szavazhattak, ha csak más községből nem valók. A törvényben egyenesen az van, hogy csak az szavazhat, ki az összeíró lajstromban fog­laltatik; a választási elnök tehát teljesíté kötelessé­gét, midőn azt mondotta, hogy érsekújvári szava­zó többé nem szavazhat, mert már leszava7ott. E tekintetben azt hiszem, a vizsgálat nem szükséges, hanem a választás egyenesen igazolandó. (Szavaz­zunk !) Ghyczy Kálmán: Ismervén azon nehézsé­geket , melyek az országgyűlési követválasztások­kal oly alkalommal járnak, midőn a választásnál több követjelölt jelentkezik, igen nem szívesen szó­lalok fel bármely választás megsemmisítése vagy csak vizsgálat alá vétele iránt is. De itten, tisztelt ház, magasabb érdek forog fenn nézetem szerint, fennforog a törvény szentségének érdeke, és Ma­gyarország képviselőházának Magyarország tör­vényeinek szentségét minden esetre fenn kell tar­tania. (Helyeslés.) Az eset, melynek megbirálása fennforog, igen világos. Sokat és hosszasan fölötte szólani s azt bővebben fejtegetni tán fölösleges. Csak némely észrevételekre, melyek itt előadattak, kívánok meg­jegyzést tenni. Bencsik képviselő ur azt mondta, hogy ő a kérdésben levő képviselő urnák nem elvrokona; ez , ugy hiszem, a kérdésre befolyással nincs. A fönnforgó tényeknek kétségtelen tudomá­sa, melyre ő hivatkozott, kétségkívül hatással bir saját meggyőződésének megalapítására, s ezt én tiszteletben is tartom; de ezen magán tudomás a ház előtt sulylyal nem birhat. (Helyeslés.) Említ­tetett azon nézet is, hogy tán vizsgálat volna e tárgyban elrendelendő, és Zsedényi képviselő ur részben megfelelt ezen nézetre, midőn hitelesnek állította a jegyzőkönyvet; én pedig kérdem Vadnay képviselő úrtól, md fogna megvizsgáltatni? Jelen­tettek be választók, kik szavazni akartak, de az elnök őket meg nem hallgatta, mondván, hogy már

Next

/
Thumbnails
Contents