Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-8

VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 49 7 megyei törvényszék egyik ülnöke által vizsgáltatott meg. Bónis Sámuel: Nem szólanék hozzá, mert részemről fölöslegesnek tartom azon vizsgálati irományokfelolvasását; de ha a tisztelt ház elrendelte, hogy olvastassanak fel, akkor fel kell olvasni, mert magából a kérvényből még semmit sem tudni. Hollán Ernő előadó (olvassa a vizsgálati iratokat.) . Patay István: Itt már egy harmadik okmány olvastatott fel, melyből tökéletesen kitűnik, hogy a fö'ispán, a ház jogaiba belevágva, a követválasztás alkalmával történt kihágások megvizsgálására küldöttséget nevezett. E tény nagyon aggasztó , mert ha mi ezen irományokat, mint a kérvényhez kötött iratokat tekintetbe veszszük, lígy jövendőben, ha valamelyikünk oly szerencsétlen lesz, hogy a főispánok és más méltóságok kegyét nem birja, az efféle mellékes vizsgálati iratokkal helyünkbe akármelyik reichsrathi nagy férfiút e házba csempészhetni. Ezen tekintetből én ez iratokat mint semmiseket félrevettetni kérem. Ivánka Zsigmond : Tisztelt képviselőház ! Nem értek egyet az előttem szóló igen érdemes képviselővel. Én nem úgy fogom fel ezen dolgot mint az előttem szóló érdemes szónok ur, noha elvileg szintén helytelennek tartom a főispán beavatkozását a választásba. A vizsgálatot kétség kivül a főispán nem ezen ügy, hanem az elkövetett bűnesetek kiderítésére rendelte el. Azt hiszem, a közbátorság tekintetéből nem ugyan neki, hanem az illető alispánnak , vagy törvényszéknek kellett volna az eljáró megyei tisztviselőnek kötelességévé tenni a vizsgálatot. Egyébiránt ez ügyre vonatkozólag szükségtelen számtalan tanúvallomásokat felolvasni. Mert hiszem, a tisztelt ház annyi hitelességgel felruházva ismeri osztályát (Halljuk!), hogy ha egy vagy más ügyre nézve véleményt terjeszt elő. és azt mondja, hogy véleményét a felolvasott tanúvallomásokra alapítja, akkor, ha azon tanuvaíomásokból egyesek meggyőzésére egyet-kettőt felolvasunk, a többire hivatkozva, tökéletesen elégséges. Jövőre nézve tehát időkimélés tekintetéből azt kivánom, hogy az egyes tanúvallomások ne olvastassanak föl; mert ez által a tanácskozások minden alkalommal ok nélkül hossziíra nyúlnának, s igy az idővesztés sokkal nagyobb lesz, mint a nyereség , melyet elérünk. Nyáry Pál: Tisztelt ház! A felolvasott két irat hallatára, azt hiszem, a tisztelt háznak nem arra kell legelőször gondolnia, igazolandó-e a kérdéses követnek választása, hanem arra, vajon ezen eljárás megegyeztethető-e a választásra vonatkozó 1848 évi V-ik törvényczikkel ? Itt elvi kérdés forog fenn, s mielőtt tovább mennénk, véleményem szerint ezt kell megoldanunk. Az idéztem KÉPV. H. NAPLÓ. 186%- I. igazolási törvény első betűjétől az utolsóig át van hatva azon szellemtől, hogy a választásnak tökéletesen szabadnak kell lennie; és kiki tudja, hogy még a megyei alkotmányos hatóságnak sem lehet rá semmi befolyása, hogy az egész választási eljárás a megyétől független központi választmány vezetésére van bizva, s még tisztviselői név is e központi választmányban csak egy fordul elő: az alispáné, oly alispáné t. L, a ki választott tisztviselő. Meg van határozva minden esetre nézve, mi történjék, meg van határozva az összeírás módja, az összeírás ellen emelhető panasz iránti eljárás; és mindezekre nézve biró a választott központi választmány. Ezen felül a törvény csak azt rendeli, hogy ha a választás ellen kifogás vagy panasz tétetik, abban biró a ház. Már most alkalmazzuk ezen felolvasott irományok alapján ezen esetre a törvény rendeletét: megtartatott-e az, vagy nem? En azt hiszem , hogy nem ; mert nem tagadom ugyan, hogy a választás előtt és alatt fordulhattak elő bűntények, melyek törvényszéki eljárást igényelnek, de ez eljárás megkülönböztetendő a vizsgálat azon nemétől, mely a választott követ választása ellen tehető panaszokra vonatkozik. Igaz, hogy végtelen kényes dolog e kettőt megkülönböztetni, de nem lehetetlen. Mint tudjuk, e tárgy több megyének, nevezetesen azon megyének is, melynek egyik kerületét van szerencsém képviselni, figyelmét igénybe vette. A megye központi választmánya azonban, midőn ily vizsgálat szüksége fordult elő, kijelentette, hogy a bűntényeknek megvizsgálása a választmány küldöttségének hatásköréhez nem tartozik, hogy attól független. Meg vagyok győződve, hogy a tisztelt ház szintén meg fogja e két esetet különböztetni, azt t. i., hogy meddig terjed hatósága még az alkotmányos törvényszéknek is, hol szűnik az meg, és hol van azon határ, melyen túlmennie nem szabad. A mik itt felolvastattak, azt igazolják, hogy itt a vizsgálat nem külön bűnvádi esetre, de világos szavakkal ,,a választás alkalmával történt rendetlenségekre" vonatkozik. Ennélfogva azt hiszem, e tény elegendő indok annak kijelentésére, hogy a megye főispánja által elrendelt vizsgálatot, mint illetéktelent, jelen tárgyalásunk alapjául nem vehetjük, s ha szükségesnek látandjuk a vizsgálatot, azt mi magunk fogjuk saját hatóságunkból elrendelni. Somssich Pál: Előttem szóló Nyáry Pál tisztelttagtársunk okoskodásátrészemről osztom, alkalmazásában mindazáltal nem tartom helyesnek. Kétségkívül a választás iránti panaszok felett határozni, a fennálló 48-iki törvények szerint egyedül e házat illeti. Hogy azonban a ház e kérdésben határozhasson, ugyanazon törvények értelmében panaszló félnek kell lenni, s ezen panaszló félnek panaszait okadatolni is kell, mert a hivatkozott törvény egy §.-a 7