Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-42

XLII. ORSZÁGOS ÜLEtí. 359 mek, akár a népek által egyoldalulag felfüggeszthető legyen. (Helyeslés.) Olyannyira át vagyok. uraim! hatva ez elvnek veszélyes voltától, hogy noha elismerem mindazon érvek nyomosságát, melyek a kegy. kir. leirat 13-dik szakaszában a nemzet őrségi törvény eltörlésének szüksége mellett felhozatnak, még ennek felfüggesztését is a nemzet szabad beegyezésétől kell, hogy föltételezzem ; mert veszélyesbnek tartom a törvény egyoldalú betiltásának possibilitását mindazon káros következéseknél, melyek egy czélellenes és magával a nemzet geniusával össze nem férhető törvénynek rövid effectuatiójából pillanatra keletkezhetnének. (Helyeslés.) Ünnepélyes óvást teszek tehát az ellen, hogy a szentesitett törvények tettleges érvényessége egyik vagy másik fél részéről a czélszerüség szempontjából csak kérdésbe is vonathassák ; és büszkén magaménak vallom ez és az 1861-diki országgyűlési nyilatkozatomnak ama részleteit, melyeket t. képviselő-társam Várady Gábor fölemlitésre méltóknak ítélt. Hódoltak a morális kényszerűségnek még ama birodalmi kormányok is, melyek nálunk, az 184%-iki mozgalmak elnyomása és közjogunk teljes eltörlése után. baljóslatú sorozatban egymásra következtek: hódoltak annyiban, hogy ámbár az 1848-iki törvények alaki törvényszerűségét merően megtagadták, a társas viszonyokra vonatkozó részek érvényességét mégis, mindamellett, hogy a legdicsó'bb rögtönzésnek árnyoldalai ezeknél is minden bizonynyal constatálbatók, czélszerüség szempontjából az ujabb átvizsgálástól föltételezni nem merészkedtek ; de hódolt e tekinteteknek ü Felségének 1861-iki és jelenlegi magyar kormánya is az által, hogy az akkori és jelen országgyűlés választási alapjául, mindazon hiányok daczára, melyeket a kegy. kir. leirat megérint, s mi készen elismerünk, az 1848. V. t. czikket minden előleo-es átvizsgálás nélkül — a mi ez esetben még lehetetlen is lett volna — foganatosította azért, hogy a jogfolytonosság legelső követelményének tettleg megfelelhessen. Nem czélszerüség, nem a meztelen opportunitás, hanem egyes egyedül a trónbeszédben megérintett és Pest városa nagyérdemű képviselője által is méltányolt politikai lehetlenség tekintetei voltak tehát előttem és elvbarátaim eló'tt irányadók akkor, midőn a válaszfelirati discussiók alkalmával beadott, és később visszavont módositványom indokolása folytán, a kegy. kir. leirat 9, 10, 11 és 12-dik szakaszainak megfelelőleg, az 1848-iki törvények azon ezikkeit kijelölém, melyeknek a létező viszonyokhoz leendő előleges adaptatiójába annyiban, a mennyiben azt saját érdekünkben szükségesnek, és közjogunk alapelveivel öszhangzásba hozhatónak fölismerendjük, beegyezni, és alkotmányunk egyéb részeinek tettleges helyreállítására vonatkozó követelményünket ez alkalmazás létrejöttéig elhalasztani készeknek nyilatkoztunk. Mint azon alkalommal, ugy most is nyíltan, legteljesebb meggyőződésein szerint kijelentem, hogy magát a felelős miniszteri kormányzat lényegét nem tartom sem a fejedelmi jogokba, sem a birodalmi kapcsolatba, sem a társország-ok méltó kívánalmaiba ütközőnek, és Anglia példájára hivatkozva, a józan municipális autonómiával összeférhetlennek; de igenis szükségesnek tartom, hogy az 184S-diki törvények ide vonatkozó czikkeinek eg-yes résziétei, az általam imént elősorolt tekintetekhez képest, azoknak megfelelően átidomittassanak előbb, hogysem azok effectuatióját 0 Felségétől követelhetnők, (Zaj. Ellenmondás.) Óhajtottam volna, hogy a kegy. kir. leirat a nemzet méltó kívánalmait ez irányban ép azon nyíltsággal elismerje, a meiylyel 0 Felsége a kiviteli nehézség-ékre vonatkozó saját agg-odalmainak megnyugtatását a nemzetnél méltán szorgalmazza. E"sajnálattal szemközt vigasztalást csakis azon körülményben birok találni, hogy az általam megérintett hiányai a leiratnak elvégre is csak hiányok és nem egyenes, nem absolut megtagadása az általam formulázott, és talán nem épen megvetendőül bizonyulandó felfogásnak. Vessék össze, uraim! a 10-ik szakasz merev szerkezetét a 9-ik résznek íme passusával: „az ezekre vonatkozó kormányzati ágaknak oly mérvben önálló alkalmazása tehát, mint az 1848-diki III. t. ez. a kellő szerves összefüggés mellőzésével megállapította, a közös ügyek sikeres kezelésének lehetőségét kizárja;" valamint a 12-dík résznek íme szavaival: „az 1848-diki törvények, midőn az ország közkormányzatának alakját megváltoztatták, a nélkül, hogy azt ezen ősi intézménynyel öszhangzásba helyezték volna, oly elvi ellentétet állapítottak meg, melynek megoldása csak a legbehatóbb tanulmányozás, és komoly megvitatás alapján várható:" — és nem fogják eltagadhatni, hogy megtagadva csak a miniszteri kormányzati ágaknak oly mérvben önálló alkalmazása van, minőt a kérdéses t. ez. megállapított, magának azon elvi ellentétnek gyakorlati megoldhatása pedig, mint a felelős miniszteri kormánynak s a megyei institutiónak elmélete feltüntet, nyíltan concedáltatik. Helytelen eljárás volna továbbá részünkről, ha a 15-dik résznek szintoly merev fogalmazásában fennakadva, mellőznők a helyes magyarázat ama támpontjait, melyeket az enumeratio partium és a 14-dik részt illetőleg a „szükséges" szónak „kívánatossal" való helyettesítése, és az „annak idején" szavaknak beillesztése nyújtanak arra nézve, hogy maga a kegy. kir. leiratnak szövege kézzel fogható indokokkal járul azon contra-distinctióhoz, melyet az előleges