Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-37

336 XXXVII. OKSZÁGOS ÜLÉS. megítélésére és mindenoldalú megismerésére szükséges. Nézetem szerint az alapos és mindenoldalú diseussio a legalkalmasabb^ mód a discussió alatt levő tárgy megismerésére. Én tehát azon nézetben vagyok, hogy midőn a küldöttség a közös viszonyokat tárgyalni fogja, az nyilvánosan történjék, hogy igy a ház minden tagjának módjában legyen a szükséges adatokat megszerezni. (Helyeslés.) Méltóztassék a tisztelt ház e felett határozni; én csupán azon esetre, ha ellenészrevételek lennének, tartom fönn feleletemet. Deák Ferencz: Tisztelt ház! A tisztelt háznak van joga bizottságot választani; és van joga a föltételeket megszabni, melyek mellett azt megválasztotta. Ha tehát a t. ház azt állapítja meg, hogy az nyilvánosság mellett dolgozzék, igen természetes, hogy a bizottság tartozik a ház határozatának engedelmeskedni. Hanem részemről a munkálatok elkészítésénél a nyilvánosságot nem tudnám tanácsolni. (Helyeslés.) Valamely munkálat elkészítése: eszmecsere; azt hiszem tehát, hogy midőn valamely bizottság valami munkálat, valami javaslat elkészítésével foglalkozik, bizonyosan nem elhatározott véleménynyel az egyes tárgyak iránt fognak a tagok oda menni, s nem ugy, hogy capacitálásra ne hajlanának. A tapasztalás azt mutatja, hogy valamely társaságban, valamely bizottságban, a kölcsönös diseussio meg szokta változtatni az egyes emberek véleményét. Hajdani időben a nyilvánosság koránsem volt oly terjedt, mint most. Ha most nyilvánosak lesznek a bizottság ülései, a mit egy képviselő a bízottságban mond, az másnap minden magyar és nem-magyar lapban elterjed; pedig lehet, hogy ugyanazon képviselő holnap az ellenkező véleményt fogja mondani, mert meggyőzték az ott felhozott okok. így tehát nehezítve lesz a diseussio az által, ha előre kikürtölik, hogy valaki ezen nézetet vallotta, és azt ma megváltoztatja. Azt mondják ugyan, hogy erős elhatározásu ember ezzel nem törődik; de átalában emberek vagyunk. En több országgyűlés alatt igen sok küldöttségben voltam szerencsés részt venni, de azok sohasem működtek nyilvánosságban, hanem a mi a küldöttségben megállapittatott, ha mint javaslat már elkészült, azután került teljes nyilvánosság elé. Azt hiszem, nem az fekszik érdekében akár az országnak, akár a képviselőháznak, hogy minő phásisokon mentek keresztül egyesek véleményei, míg a bizottság tanácskozásai erre az eredményre jutottak, hanem az fekszik érdekében, hogy minő az eredmény, s mi annak motívuma, a mi megállapittatott. Ha el volna zárva a további nyilvánosság, akkor nem szólanék semmit; de hiszen, ha a bizottság munkálatát elkészíti, azt a háznak beadja, s a háznak joga van a kilencz osztálynak kiadni, s ha azok keresztülmentek rajta, a középponti bizottság újra átnézi s beadja a háznak, és itt újra discussió alá kerül. Az ily munkálat teljes nyilvánosságra jő először a ház előtt, másodszor az egyes osztályok tagjaira nézve az osztályban, hol alkalom van a megvitatásra. Én tehát az eddigi szokástól való eltérést e részben épen nem tartom czélszerünek. A szabályok sem említenek sehol nyilvánosságot a bizottságra nézve. Azt mondhatni ugyan, hogy nem is tiltják. Igen, de mikor határozottan kiteszik a szabályok, hogy a ház ülései nyilvánosak, azt pedig nem mondják, hogy a bizottságok vagy osztályok ülései is nyilvánosak: azt hiszem, elég világosan szólanak a házszabályok. Mert mikor valamely szabály megállapíttatik s alóla kivétel nem tétetik, mindenki tudja, mit tesz ez. Az osztályok ülései sem voltak nyilvánosak, s ha egyik a másik osztályba ment, nem joggal volt ott. Én tehát nem látok okot arra, hogy az eddigi gyakorlatot megváltoztassuk; de igen sokat arra, hogy meg ne változtassuk. Ilyen különösen a czélszerfí és kényelmes munkálkodás tekintete, és az, hogy az ilyen nyilvánosságnak nem volna határa: mert ugyanazon alapon és ugyanazon joggal, melyei valaki azt kívánná, hogy, nem tudom micsoda nyilvánosság jogánál fogva, ott legyen, midőn az 52 tag tanácskozik, ugyanazon joggal kívánhatná, hogy midőn az 52 a maga kebeléből 5 tagot kiküld , ott is jelen lehessen — s ezt így végletekig lehetne vinni. A ház ülései nyilvánosak; ott minden ember jelen lehet; minden követ részt vehet a fönforgó tárgy fölötti vitában; hanem hogyan szülemlik meg az eszme, milyen phásisokon megy keresztül: azt megtudni sem az ország, sem a közönség érdekében nem fekszik. (Elénk helyeslés.) Kállay Ödön: Ha a t. ház az előttem szóló nagyérdemű képviselő' urnák azon indítványát elfogadja, hogy ezen bizottság munkálata majd az osztályokhoz utasittassék, akkor nincs szavam; de ha ez nem fogna megtörténni, akkor a dologhoz hozzá kell szólanom. Nagyon fölfogom én annak igazságát, hogy lehetnek tárgyak, hol a titoktartás szükséges , midőn például számadások lucubratiója van munkában vagy archívumokból kell actákat szedni és combinálni; de a jelen bizottságban nem levén egyébről szó, mint a közös viszonyok elveinek meghatározásáról, nem látom a titoktartás szükségét. Itt pedig nem is oly nyilvánosságról van szó, hogy az egész közönség jelen legyen a tárgyalásokon, hanem csak a képviselők, kiknek a törvényhozás embryojában részt venni teljes jogukvan. Azt hiszem, hogy a közös viszonyokban is kölcsönös capacitatio alapján hamarabb fog történ-