Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-30
310 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. tenni, csupán csak az el- vagy el nem fogadásra nézve szólani. (Felkiáltások: Elfogadjuk a módosítványt!) MihajloviCS Miklós: T. ház! Sajnálom, hogy én okoztam e hosszú vitát. Ha megértettem volna, hogy a többiek is elállanak a szótól, magam is szívesen lemondtam volna. Méltóztassék megengedni, hogy csak röviden érintsem, hogy mivel én méltánylom azon szives hajlamot, azon közeledési szándékot, melylyel a t. ház a különböző nemzetiségeket őszintén és teljesen kielégíteni kívánja, én a módosítványt nem is tartottam vol-, na szükségesnek. Méltóztassanak tehát megbocsátani, hogy a vitatkozás folytatását idéztem elő, azt hívén, hogy a módosítványt az egész ház pártolja és elfogadja. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak-e a Manojlovics képviselő ur által tett módosítványt elfogadni'? '(Elfogadjuk',) És pedig az „is" szócska kihagyásával, vagy azzal együtt? (Egészben!) Ha tehát egészben fogadja el a t. ház, a szerkezet így fog hangzani. E szó után: „biztosítani," e szavak következnek: „Mi a különböző nemzetiségek érdekeire vonatkozó törvények alkotásában is az igazság és testvériség elveit követendjük" (Közhelyeslés.) TÓth VilmOS jegyző*. Manojlovics képviselő úr e szakaszra nézve még azon módosítványt adta be, hogy a 8-dik sorban előforduló ezen kitétel helyébe: „a honpolgárai," tétessék: „a hon lakosai." (Maradjon a szerkezeti) Manojlovics Emil: Ezen módosítványt, t. ház, azon- néposztály megnyugtatása végett nyújtottam be, mely azért, mert az egy élő istent nem a keresztyén vallások módjára imádja, a polgári jogokat teljesen nem élvezi: értem az e hazában élő izraelitákat.' Hinni akarom ugyan, és hiszem is, hogy a 25-ik szakaszban a honpolgároknak biztosított egyenjogúságot az izraelitákra is szándék kiterjeszteni; — de minthogy, igénytelen nézetein szerint, a „honpolgárok" neve alatt közjogilag nem az állam összes lakossága, hanem csak a nép azon része értetik, mely a mellett, hogy a terheket viseli, a polgári jogokat is teljes mértékben élvezi; és minthogy az izraelitákat, jelenlegi állásuknál fogva, ily értelemben honpolgároknak tekinteni aligha lehet: czélszerünek találom, hogy a „honpolgárok" kifejezés helyett, az általam indítványozott „az ország összes lakosai" használtassák, mert csak ily átalános, kifejezés által lehet azon balvéleményt visszautasitni, hogy a 35-ik szakasz ismét csak a törvényesen bevett vallású lakosokra vonatkozik. Deák Ferencz: Tisztelt ház ! A kérdés alatti szakaszban e kifejezés fordul elő: „honpolgároknak nyelv- és valláskülönbség nélkül." Én nem óhajtom, hogy itt valami uj eszmét gondoljanak elrejtve; hanem nyíltan kimondom az eszmét, mely benne van. Először, a mi azt a kifejezést illeti: J < „honpolgárok," azt hiszem, minden lakosa Magyarországnak, akármely valláshoz vagy nemzetiséghez tartozik , honpolgár, következőleg az izraeliták is, kik vallásban különböznek a többi honpolgároktól , s kiknek vallásuk miatt az eddigi institutiók kevesebb jogokat adtak, mint a többi honpolgároknak. De midőn bele tettük e szót: „valláskülönbség nélkül" , ne higye valaki, hogy mást értettünk volna alatta, mint: minden valláskülönbség nélkül, és igy azon honpolgárokat is, kik a Mózses vallását követik. Midőn kimondottuk, hogy „valláskülönbség nélkül", ezt úgy értettük , hogy akár emez, akár ama valláshoz tartozzék valaki, mi annak jogaira ugy fogunk ügyelni és az egyenlőséget rá kiterjeszteni, mint akármelyik valláséra. A választmány a dolgot így értette : ha a tisztelt ház nem ugy érti ... (Közfölkiáltás: Mi is ugy értjük !) Hozzáteszem még azt is, hogy itt az elvet mondottuk ki, azon elvet, melyet, irgy hiszem, senki sem tagad. (Helyeslés) Említve volt az emancipatio kérdése, legalább körünkben. Azt gondolom, legegyszerűbb módja a emancipatiónak az lesz, ha mindenütt, hol a törvény eddig különbséget tett a vallások közt, azon törvények illető pontjainál kimondjuk, hogy: minden valláskülönbség nélkül, ideértve az izraelitákatis, — arnit sokkal czélszerűbbnek tartok. mintha arról az eszméről: emancipatio, különös törvényt alkotnánk. Én ezt a szót átalában nem szeretem .Elfogadott szó ugyan, de szégyenitő a világra, mintha mi rabszolgákat tartottunk volna. Okét megillette volna joggal azon alap, és midőn mi azt megfogjuk nekik adni, sem rokon-, sem ellenszenvek nem vezetnek bennünket, hanem tisztán egyedül az igazság. Politikai tekintet is szól a mellett, miért nem akarnám ezen dolgot külön, hanem minden törvényben együtt tárgyalni, noha nem bánom, ha külön czikkben is kimondatik. Indokul véleményem mellett azt hozom föl, hogy ha e dolog külön tárgyaltatik és külön törvényczikkben mondatik ki, akkor bizonyos föltételek merülhetnek föl. Vannak például sokan, kik a polgári házasságról fognak beszélni. Lehet, hogy ez igen fontos, igen hasznos lesz; de nem szeretném a polgári jogok teljes megadását ily föltételhez kötni. Én ugyanis, ismerve a kath. dogmáknak ezen tételben ellenállasat, ismerve a körülményeket, nem tartom valószínűnek, hogy a törvényhozás a polgári házasságon egykönnyen keresztülmenjen. Oly föltételhez kötni azt, a mit az igazság parancsol,. mely föltétel kivihetlenségét ez idő szerint valószínűnek tartjuk, nem volna a ház méltóságához illő. Van egy, a mit nem hozzá kötve, hanem ezzel párhuzamban óhajtok , és ez egy bevándorlási