Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 311 törvény; (Helyeslés) de ezt nem csak a Mózses vallását követőkre, hanem minden bevándorlóra kívánnám megállapittatni. Ha a ház ezen elvben osztozik, (Közhelyeslés) j hagyj'uk meg ezen kifejezést : „honpolgárok", értve alatta Magyarország minden lakosát, habár kevesebb joggal birt is eddig, a mely jogokat azonban meg akarunk neki most adni. En sokkal nemesebbnek tartom e kifejezést, mintha azt mondanók: „lakosok." (Elénk tetszés.) ManojlOViCS Emil : E nyilatkozat után visszavonom indítványomat. Elnök: Ennélfogva a 35-dik §. Manojlovics képviselő úr első módosítványa értelmében fogad- j tátik el. Ráday László gr. jegyző (olvassa a 37, 38, 39. és 40-ik pontot.) Tóth VilmOS jegyző: E szakaszt illetőleg két módosítvány nyújtatott be: Bobory Károly és Hodosiu József képviselő urak által. (Halljuk!) Bobory Károly módosítványa ekkép szól: A válaszfelirati javaslat 40-ik szakaszának ezen szavai után: „ünnepélyesen szentesíttettek", folytatólag beszúrandó: „Nem dönthetek meg ezen alapot az 1863-ik évi szebeni tartományi gyűlésnek, melyről fájdalommal emlékezünk , egyoldalú határozatai." íAIaradjon a szerkezet!) Bobory Károly: Tisztelt ház! Csak kevés szóval akarom indokolni az általam beadott módosítványt. Az 1863. évi szebeni tartományi gyűlés ismét egy, utolsó országgyűlésünk óta alkotmányos fictio utján közbejött nagymérvű esemény, oly esemény, mely országos létünk és alkotmányos életünk ellen súlyosan sérelmes, és mivel a magyar korona területén történt, egészen hallgatással nem mellőzhető. Szerény véleményem szerint ezen módosítvány által egyszersmind igazságot akarok szolgáltatni nemes magoktartása miatt a királykágóntuli magyar és székely testvéreinknek,kikközül azon szebeni gyűlésen megjelenteknek száma meg nem ütötte még csak számát sem azon úgynevezett gyászmagyaroknak vagy inagyarkáknak, kik a Lech vizétől megfutottak. (Maradjon a szerkezet!) Elnök: Elfogadja a t. ház Bobory képviselő úr módosítványát ? (Nem fogadjuk el!) Tóth Vilmos jegyző: A második módosítvány Hodosiu József képviselő úr által adatott be, s igy szél: A harmadik rendben: „egyesüléséből" szó helyett tétessék: „összeköttetéséből." (Maradjon !) Az ötödik rendben e szavak után: „megvetették e viszonyoknak alapját", következő szavak: „azon törvények, melyek 1848-ban Magyar-és Erdélyország egyesítéséről, e két ország közös egyetértésével, hozattak s királyi jóváhagyás által ünnepélyesen szentesíti ettek", hagyassanak ki, és helyökbe eme szavak tétessenek: „a pragmatiea sanctio és az 17 91-iki Vl-ik erdélyi törvényczikk." (Maradjon!) A nyolczadik rendben „de" szó után tétessék: „tekintettel az 1848-iki, valamint az 1863-iki erdélyi törvényhozásra." (Maradjon!) A szakasz végén tétessék hozzá: „valamint viszont mi sem fogunk semmit kívánni, mi Erdélynek, mint Szent István koronájához tartozó országnak önkormányzatát , törvényhozási jogát , integritását és függetlenségét veszélyezteti." (Elénk mozgás. Maradjon!) Hodosiu József: Tisztelt ház! Mindenekelőtt engedelmet kell kérnem a tisztelt kéjiviselőháztól, ha akadozva fogok beszélni. Akadozva fogok beszélni azért, mert nem igen volt alkalmam magyar nyelven előadásokat tartani. Ha saját román nyelvemen beszélhetnék — stán ennek is el fog jönni az ideje — akkor érthetőbben, szabatosabban, nagyobb fluiditással s talán némi rhetorikával s phraseologiával is tudnék beszélni. (Jól beszél magyarul is! Halljuk!) De igy csak egyszerűen fogom elmondani azt, mit mondandó vag-yok. Előleg megjegyzem azt is, hogy először lehetőleg rövid leszek, másodszor, hogy csak törvényes szempontból fogok szólani, s harmadszor, hogy „sine ira et studio,"" tiszta egyéni meggyőződésből fogok beszélni. Már indítványba hozott módositványomból látható, hogy Erdélyről akarok szólani, azon Erdélyről , uraim, mely, mint egy követtársunk már meg is jegyzé, nem volt oly szerencsés, hogy részére is, valamint Horvátország részére, charta bianca hagyatott volna, habár azt több joggal követelhette volna, mint Horvátország. Erdélyről beszélek, uraim, ezen szép, de szerencsétlen Erdélyről, kedves szülőhazámról, melyet mostani állásában úgy tekintek, mintha egy szép s drága arany almát tartanék kezemben , és jobbra fordulva azt mondanám Pálnak: ha akarom, neked adom; s majd ismét balra fordulva így szólnék Péternek: ha akarom, neked is adhatom. Nekünk segítenünk kell ezen precarius álláson, segíteni fogunk pedig' akkor, ha Erdélynek alkotmányos alapelveit tekintetbe fogjuk venni. Uraim, Erdély, valamint históriai jogánál fogva, úgy az 1691-diki Lipótféle diploma, 1722-diki pragmatiea sanctio és minden később hozott törvényei alapján, saját önkormányzattal és törvényhozással bír. Magyarország nem sokkal az 1526-ban történt mohácsi vész után jutott a habsburgi ház oltalma alá; Erdély még azután is fentartotta függetlenségét szinte két századig, és csak a XVII-dik század vége felé jutott a habsburgi ház oltalma alá ; de valamint addig, ugy azután is megtartotta függetlenségét, önkormányzatát és törvényhozási jogát. Erdélynek az ausztriai házzal összeköttetését szabályozza a Lipótféle diploma. Ez tehát egyik fő