Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

XXX. ORSZÁGOS ULES. go9 Trifunácz Pál: Bocsánatot kérek, esak rövid időre fogom a t. ház becses figyelmét igénybe venni. A közjogi kérdések megoldásán kívül, én is a nemzetiségi kérdést tekintem azon kérdések egyikének, melynek korszerű és igazságos megol­dása hazánk belnyugalmát tartósan biztosítaná és a benne lakó népek testvéri frigyét állandóan va­lósítani képes. Midőn tehát a t. ház az előttünk fekvő okmányban, az ország nevében intézett ezen első nyilatkozatban e kérdést már is fölemlí­teni szükségesnek látta, annak kiváló fontosságát tényleg elismerte. Én, a ki e meggyőződésben teljesen osztozom, a t. ház szíves figyelmét erre vonatkozó nézpontjaim előadására vagyok bátor igénybe venni, nem annyira igazolására az indít­ványozott módositványnak — melyet pártolok — mint egyúttal az ezen kikezdési pontban foglalt nézetek és kifejezéseknek részemről miképeni ér­telmezésére vonatkozó érveim rövid előadására. Az 1848-iki törvények véget vetettek azon állapotnak, mely a középkori állapotok képét vi­selte magán, és kiterjesztették a polgári jogegyen­lőséget e haza minden ajkií lakosára, ezenkívül pedig a törvényesen bevett vallásfelekezetekre a törvények viszonyosságát is megállapították. Mi­dőn ezt constatálom, nehogy félreértessem, előre is határozottan kijelentem, hogy a különböző nemzetiségek nem akarnak és mint honpolgárok nem is akarhatnak olyakat, a mik a szentesített törvényekkel ellenkeznek. (Helyeslés.) Félreértés­nek kell tehát azon, némelyeknél észlelt nézetet ki­jelentenem, hogy akkor, midőn különösen a szerb nemzete a királyok ünnepélyes oklevelein alapuló igényeket támaszt nemzetiségi érdeke biztosítására, azt hiszik, hogy olyasmit követel, mi törvényeink­kel, alkotmányunk alapelveivel és szellemével ösz­szeütköznék. Azon kivánatok, melyeket a szerb nemzet, a király és nemzet kölcsönös szerződése szerint létrejött okmány alapján, kifejt, csak az előtte épen úgy, mint bármely más nemzetiség előtt drága kincs megőrzésére: nemzetisége kifej­lesztésére szorítkoznak, és ez törvényeinkkel nem­csak nem ellenkezik, sőt szabadelvű törvényeink­nek épen kifolyása. A nemzeti életnek biztosítását kívánja tehát, a nemzetiségi nyelvnek kiterjedett hatáskörben leendő használata által: mert hiszi, hogy a nemzet ősi kiváltságaiból merített kivánata egyúttal törvényesen jogosult; mert hiszi, hogy alkotmányunk alapelveivel és eszméivel tökélete­sen megegyező; és mert hiszi, hogy mindezen kö­vetelések az ország állami egységének épentartá­sával összeütközésbe nem jönnek. Nézetem tehát a nemzetiségi elvkérdésre vo­natkozólag ebben öszpontosul: azt én is ugy értem, hogy a hol egy országban több nemzetiség lakik, ott az országos politikai életet nem minden egyes geneticus nemzetiség és nemzet manifes tálhatja, hanem viszont nem is lehet kizáró joga egy nem­zetnek sem, hogy az állami egységnek ürügye alatt saját nemzetiségét másra erőszakolja, és saját nemzetisége után a közös hazát, a közös anyát, ki­váltságos sajátjának nevezze. A mely országban te­hát több nemzet van, ott igenis, uraim, nem állnak azok mint állam az államban, hanem ott a nemze­tiségi élet a nemzetiségi nyelvnek, a helyha­tósági , átalában a közigazgatási önkormányzat terén biztosítása által kell , hogy manifestálja magát. Ezt pedig megengedi nem csak a jelen felvilágosult közszellem, hanem különösen azon esz­me is, mely, mint népképviseleti rendszer, ha­zánk alkotmányának fényét képezi. Nem látom helyén ezúttal nézetem érvei­nek bővebb felsorolásába bocsátkozni; fentartom magamnak felszólalásomat akkorra, midőn a nem­zetiségi ügy tüzetesen fog tárgyalás alá. kerülni. De itt csak ennyit is megemlíteni azért tartottam szükségesnek, hogy kijelentsem, az indítványba ho­zott kifejezést: „nemzetiség," mily értelemben, és a kikezdésben foglalt kifejezést: „igazság,* különösen a szerb nemzetre vonatkozólag, mily módon alkal­mazva tartom én részemről csakis igazságosnak. Minél inkább fogja a törvényhozás Magyar­ország polgárait szorosabban együvé fűzni, Ma­gyarország polgáraiban, kiket néha a nemzetiségi buzgalom különválasztott, annál biztosabban és hatalmasabban fogja a leikökben már helyreállott és csakis ide fordult bizalmat megerősíteni, és ta­pasztalni, hogy mindazok saját boldogságukat csakis a haza boldogságában, helyezik. {Helyeslés.) Ivánka Imre: T. képviselőház ! Oly térre vittük át a discussiot, mely, ugy vélem, a közki­vánságnak jelenleg nem felel meg. (ügy van!) Még nem hallottam e házban senkit oda nyilatkoz­ni, hogy nem volna komoly szándéka a törvény­hozásnak a nemzetiségi igényeket az igazság és testvériség alapján kielégíteni. Ez komoly szándo­ka mindenkinek, és érezzük, mennyire fontos e kér­dés; de azt is érezzük, hogy az idő éget, s a szükség és közkívánat az, bog}'- a felirati javaslat minél előbb elfogadtatván, 0 Felsége elé terjesz­tessék. (Helyeslés.) Én tehát azon kérésemet inté­zem még fölirott képviselőtársaimhoz, méltóztas­sanak a discussiot akkorra halasztani, midőn a nem­zetiségi kérdésről lesz szó, és ez által lehetővé tenni, hogy a fölirat minél előbb elfogadtassák. (Helyeslés.) Elnök: Én is azon kéréssel kívánok a t. ház tagjai elé járulni, hogy mivel a mostani tanácsko­zásnak a jelen pillanatban más föladata nem lehet, mint Manojlovics képviselő ur módosítványának el- vagy el nem fogadása: azon urak, a kik még a szólásra föl vannak írva, méltóztassanak vagy a szólástól elállani; vagy pedig, ha ezt nem akarják

Next

/
Thumbnails
Contents