Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

308 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. nézve lehetne veszélyes az alkotmányosságnak oly formája, mely eddig legalább világszerte legjobbnak, legtökéletesebbnek bizonyult be. (Helyeslés.) Nagy veszélyt hozna "a nemzetiségekre a központosítás rendszere. De, hiheti-e,kérem, valaki, hogy ezen rendszer Magyarországon valaha gyökereket verhessen ? mikor épen a magyar alkotmány leghatározottabb ellentéte a központosításnak a köztörvényhatósági autonómiánál fogva, melyhez az egész nemzet annyira ragaszkodik, s a melyet az 1848-ik évi törvényhozás az ősi alkotmány védbástyájának nevez; a melynek visszaállítását a jelen országgyűlés is sürgeti a felirati javaslatban, és pedig nem csak a törvényesség szempontjából, hanem azért is. mert alkotmányunknak legnagyobb biztositékát látja benne. A fölirati javaslat következő szavai: „a köztörvényhatóságok önkormányzata egyik főrésze az ország- belkormányzati önállóságának," állításom mellett tanúskodnak. Uraim! ily viszonyok közt a központositási rendszernek Magyarországban jövője nincs. Az eddig mondottakkal azt akartam bebizonyítani, hogy sem a nem-magyar nemzetiségek érdekeit, sem pedig a haza alkotmányának és szabadságának ügyét nem kell félteni. Legerősebb védgát ez ellen érdekeink közössége, és a hazaszeretet , mely minket nemzetiségi különbség nélkül egyesit s arra int, hogy hallgassunk a haza szent ügyének azon szavára, mely azt mondja nékünk: A ki mellettem nincs, az ellenem van. Vannak, uraim, a kik a haza fogalmát különféleképen értelmezik. Ismeretes mindnyájunk előtt a tágabb és szűkebb haza fogalma. Azt is tudom, hogy vannak a Lajtán tul olyan szíves férfiak, kik bennünket egy tágabb hazával is szeretnének megajándékozni, s azt tartják, hogy a birodalom Magyarország honpolgáraira nézve tágabb haza. Én, uraim, őszintén óhajtom a kibékülést, őszintén óhajtom a szóban forgó közjogi kérdés kiegyenlítését, és saját érdekeink megóvása tekintetéből kívánom a birodalom javát és felvirágzását: de azt az egyet ki kell jelentenem, hogy nekünk a birodalom nem hazánk, (Helyes!) hanem Magyarország egyetlen hazánk, (ügy van! Helyes!) se nem szú'k, se nem tág értelemben, hanem épen ugy, a mint van. (Tetszés.) Ez a haza elég tág arra nézve, hogy a különböző osztályok, vallások, nemzetiségek, szóval a különböző érdekek egymás mellett békésen ellehessenek, (Igaz!) és mindenki szabadon gyakorolhassa cultusát. Egyébiránt a kérdés megoldásának egyik fó feltétele az, hogy ne esak annak idejében, midőn a nemzetiségi kérdés tüzetesen fog tárgyaltatni, hanem ezt megelőzőleg is, minden alkalommal, midőn e kérdés szóba jő, valamint eddig, ugy e-íentul is egymás iránt béketűrők és kimélők lei gyünk, és mindnyájunkat a testvériség érzete és egyetértés szelleme vezéreljen: mert",uraim, azon tér, hol a haza különböző nemzetiségeinek találkozniuk kell a végre, hogy „érzelemben és érdekben összeforrjanak", a szenvedélyes vitatkozások, a szemrehányások tere bizonyára nem lehet. En azt gondolom , hogy a különböző nemzetiségeknek nem mint hadakozó feleknek kell egymással szemben állniok, hanem mint egy czél felé, a szabadság felé törekvő honpolgároknak; és bármennyire különbözzenek is nézeteink a nemzetiségi kérdésre nézve, abban mindnyájan egyek vagyunk, azt mindnyájan buzgón óhajtjuk, hogy, mint a hazai lantosok egyike mondja: „Isten áldjon minden népet, népek sorsa egy." Ezeket tartottam szükségesnek ezúttal megemlíteni, annál inkább, mivel olyan megyének vagyok lakója, melyben különböző nemzetiségek laknak, a hol legnagyobbrészt román a nemzetiség , melyhez én is tartozom; (Éljenzés) azon megyének vagyok lakója, melyben a nemzetiségi kérdés fontos szerepet játszik. A válaszfölirat szóban forgó szakaszára nézve semmi észrevételem nincs. Én megnyugodtam volna benne minden módositvány nélkül, úgy, a mint szerkesztve van ; mert a szerkezet szavaiból elég világosan látom, hogy az országgyűlésnek szándéka olyan törvényeket alkotni, melyek a nemzetiségeknek , mint ilyeneknek, érdekére vonatkoznak. Mert hiszen ha csak arról van szó, hogy az egyéni szabadság biztosittassék, arra nézve új törvényt alkotni nem kell. De mivel itt fő tekintet a megnyugtatás és az aggályok megszüntetése; és mivel Manojlovics képviselő módositványa nem más, mint azon eszmének, mely a szerkezetben halványan van kifejezve, világosabb, határozottabb kifejezése: ez^ okból a módositványt készséggel elfogadom. (Éljenzés.) Lónyay Gábor: T. ház ! Én nem pártolom a módositványt, mert szükségtelennek tartom, minthogy az csak az előbbi pontnak ismétlése. (Ugy van !) De ha a t. ház a módositványt véleményem ellenére is elfogadná, az „is" szócskának megtartását kívánom, mert ez azt jelenti, a mi az eló'bbeni pontban már ki van mondva, hogy t. i. az ő és a haza érdekével egyezőleg hozassanak a törvények; különben a módositvány csak az ő érdekeikre vonatkoznék. Én tehát ezért az „is" megtartását kívánom. (Helyeslés.) Ha pedig a t. ház jónak látja ezen módositványt az „is" nélkül elfogadni, azon esetben külön indítványt fogok beadni, melyet a haza érdekeinek fentartásából szükségesnek látok. (Elfogadjuk !) TÓth Vilmos jegyző: Trifunácz képvieelő úron van a sor, ki előbb csak föltételesen mondott le a szóról.