Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

304 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. tekintetében nem voltak veszélynek kitéve, mikor a csehekkel és lengyelekkel szövetkezve egy korona alatt voltak; ellenkezőleg, van bizonyítékunk arra, hogy mire törekszik azon nemzet, mely egyik szemével Frankfurt, a másikkal Konstantinápoly és kelet felé néz, hogy úgynevezett világtörténeti műveltségét és küldetését oda vigye , és mely a keletet, melyhez mi is tartozunk, saját urodalmának nézi, és melynek kebelében Auersperg gróf úr annyira tévedett, hogy a laibachi gyűlésben a feletti sajnálatát fejezte ki, hogy a németesítés még nagyobb tért nem foglalt el. Uraim! nem Napóleon találta föl a nemzetiségeket, a mint Faragó ur mondotta, hanem öntudatuk első fejlődésében czéljai elérésére akarta őket fölhasználni. Jó lesz vigyázni, nehogy valami éjszaki Napóleon elégedetlen nemzeteket találjon e hazában. En védem e haza függetlenségét és önállóságát az alkotmányos szabadság tekintetéből; de védeni fogom a korona tartományainak foederativ szövetkezése és a magyarországi nemzetiségek tényleges méltán ylásamellett. Nem vagyok a nemzetek és nemzetiségek dualismusamellett; és azért indítványozom, hogy ez elnevezés: „magyar nemzet" hagyassák ki, ée „az ország nemzetei" mondassák; mert ha nem áll a középkori mondat: cujus regio, illius religio, nem állhat az sem, hogy: cujus nominis regio, illius nominis natio. Tóth Vilmos jegyző: Következnék Deák Ferencz képviselő; de nincs itt. Deák FerenCZ (egy baloldali helyről felemelkedve) : Itt vagyok. (Derültség.) Azt hiszem, tisztelt ház, hogy Miletics barátunk és képviselőtársunk teljes joggal adta elő a maga nézetét, ha az a ház többségének nézetével meg nem egyez is. Nem most az ideje fölötte határozni: lesz alkalom , a mikor, ha akarja, ismét előadhatja nézeteit, s akkor discussio alá fognak kerülni. Az egészre, ugy gondolom, megfelelt még a múltkor Grozsdu barátom. Azt hiszem, maradjunk ezúttal a szerkezet mellett, mert e tárgy nem a fölirathoz tartozik. Majd, ha képviselő úr akarja, fölhozhatja ezeket akkor, midőn ex asse fogjuk a nemzetiségi kérdést tárgyalni, mit, azt hiszem, hosszúra halasztani ugy sem fogunk. (Helyeslés.) Dobrzánszky Adolf: Csak arra kívántam a tisztelt ház figyelmét felhivni, hogy ha el nem fogadtatik, a mit előttem szóló képviselő ur indítványozott, nem csak azon általam múlt alkalommal idézett törvényekkel jövünk ellentétbe, de ellentétbejövünk a 61-iki országgyűlés második válaszföliratával is. Ezen fölirat elismerte ugyanis több nemzetnek, valamint Magyarországon belől, úgy Erdélyben és a társországokban létezését. Ezen fölixatból leszek bátor kiolvasni azon helyet, hol ezen t. ház, illetőleg az egész országgyűlés, ideértve a főrendeket is, még mielőtt ezt Erdélyország tette volna, már is ehsmerte a magyar törvények alapján a román népet nemzetnek. A felirat ekként fejezi ki magát: „a magyar, székely és- szász nemzetek;" aztán következik: „egy részről a magyar, székely és szász nemzet, más részről a román nemzet közt fennálló." Akkor, mondom, midőn még Erdélyország sem ismerte el a román nemzetet, már a magyar országgyűlés a mi törvényeink alapján elismerte azt. De van e föliratnak egy másik passusa, mely a fönebbi nemzeteken felül elismeri a horvát nemzetet, s elismeri a Magyarországban lakó szerbeket is nemzetnek, midőn igy szól: „és pedig még a Szerb Vajdaság is, mely a szerb nemzet kedvéért állíttatott föl, egyedül csak nevére volt szerb." Már, ha most visszafelé megyünk,t. í. ha azt ez alkalommal nem kívánjuk elismerni, a mit az országgyűlés már 1861-ben elismert, a mit elismertek régi törvényeink, mit igazol az 1790-diki országgyűlési diarium, és igazolnak az egyes nemzeteknek adott privilégiumok : ugy, tartok tőle, hogy ez nem jó hatást fog szülni. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék elfogadni a módositványt, annál is inkább, minthogy törvényeink szerint honunkban egy politikai nemzet nem létezik. Világosan tolmácsolja ezt Verbőezy hármas törvénykönyve Il-ik részének 4. §-a, midőn nemzetiségre való tekintet nélkül a „popidus" és „plebs" közötti különbséget tárgyalván, a „populus" nevezete alatt az ország összes népét vagy lakosságát, törvényhozási tekintetben azonban, az akkori idő kívánalmaihoz képest, egyedül a kiváltságos osztályt (regni praelati, barones, nobiles etc.) kívánja értetni, ellentétben a törvényhozásba be nem folyó köznéppel (plebs). A „populus" nevezete alatt tehát megvan eszméje annak, mit némelyek a „politikai nemzet" alatt érteni kivannak; s ilynemű összezavarása az ethnographiai fogalmaknak a geographiai vagy területi fogalmakkal lehet helyes is az egy pár, már nagyobbára fölemésztett németen kívül, tisztán egy nemzet által lakott Franczia- vagy Spanyolországban , összeesvén itt a populus a natioval, vagyis a nép, lakosság a nemzettel; de nálunk ez fenn nem állhat világos törvényeink, mindenki által ismert viszonyaink ellenére. Fölhozatott ugyan e házban, hogy mi mindnyájan és pedig nem csak a szoros értelemben vett Magyarországban, hanem a társországokban lakók is, a hungari nevezet alatt fordulunk elő törvényeinkben , mit soha senki sem tagadott; de tudva van az is, hogy azon ujabb törvények, melyek a hungari szó értelmét kiterjesztették a magyar koronához tartozó valamennyi országok lakosaira, egyszersmind a különböző nem-magyar ajkú nemzeteknek a magyaroktól leendő megkülönböztetésére, ez utóbbiakat a „hungara natio" nevezete alá