Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-29
290 XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. törvényhozási intézkedés nélküli helyreállításában megnyugvást nem talál. De hogyan áll a dolog a minisztérium kinevezésével'? Nem akarom vizsgálni, hogy azok, kik a minisztérium azonnali kinevezését szükségesnek tartják és szorgalmazzák, milyen minisztériumra refleetálnak ? Ha a jogfolytonosság elvéből indulnak ki, akkor e részben minden kétség megszűnik. De legyen bármely minisztérium, kétséget nem szenved, hogy az egy lépést sem tehet, és egy perczig sem tarthatja fenn magát, ha csak rendkívüli fölhatalmazást nem nyer. E rendkívüli fölhatalmazás ezimét hallottam többször említtetni: az úgynevezett indemnity bilit. Az indemnity bili hazánkban és hazai közjogunk szerint új eszme; de azon kiterjedésében, a mint jelen helyzetünkben kívántatik, alkalmasínt az egész alkotmányos világ újnak fogná találni. Mindenesetre hazai közjogunk szerint erősen áll az, hogy ily rendkívüli fölhatalmazás csak az összes törvényhozás közakarata által történhetnék. Megengedve mindezeket, fenmarad mégis az a kérdés, hogyan jöhet létre a minisztérium kinevezése most azonnal, t. i. oly minisztérium kinevezése, mely a nélkülözhetlen indemnity bilire szert tehet, vagyis a többség programmjával tökéletesen egyetért, melyet képviselni köteles. Többször hallottam itt alaposan és jogosan említem, hogy mi ügyeinket csak a fejedelemmel akarjuk rendbe hozni. (Ugy van!) Ez tehát kizárja annak lehetőségét, mi az úgynevezett parlamenti kormányformából és rendszerből következik, hogy a fölség a többség programmját tartozik elfogadni. (Ellenmondás.) Tudom, milyen ellenvetésre gondoltak azok, kikre ezen szavaim tán kellemetlen hatást tettek; tudom, hogy e részben vannak módok, melyeket föl lehet használni: csakhogy azokat nem lehet örökké használni, és utóbb mégis beáll azon idő, midőn a többség szavára figyelemmel kell lenni, (ügy van! Zaj. Az elnök csenget.) Annál kevésbbé tehetem föl a programm nem létét a fejedelemnél, mivel tudjuk, hogy a fejedelem uralkodása alatt más alkotmányos népek is léteznek, és tudjuk, hiszszuk és reméljük, hogy ha azoknak alkotmányos átalakulása be lesz fejezve , ezen fejedelem uralkodása alatt két parlament fog állani. (Igen természetes!) Nem azon időről szólok, mikor ez teljesedésbe megy, hanem a jelenről, midőn a kiegyenlítés és átalakítás fokán állunk. Tekintve a trónbeszédben íoglalt nyilatkozatokat, és tekintve azokat, a mik a felirati javaslatban mondatnak, azt, bármennyire óhajtjuk is, de állítanunk nem lehet, hogy a többség programmja a fölség programmjával már öszhangzásba jutott volna. Erre törekednünk kell, ezt kívánnunk kell, de az elérve még nincs. Kérdem tehát, gondolhatunk-e most oly minisztérium kinevezésére, mely mind a fejedelem, mind a többség bizodalmát oly mértékben birná, hogy ily rendkívüli fölhatalmazást nyerhessen ? (Hiszszuk! A bal oldalon zaj. Halljuk!) Mellőzve azon nehézségeket, melyek a közös ügyek feletti tanácskozások alatt fognak mutatkozni, és melyeket igyekezni fogunk elhárítani, mindamellett ugy látszik, hogy a miket mind a minisztériumra, mind pedig a törvényhatóságokra nézve bátor voltam előadni, oly -nehézségeket tüntetnek föl, melyeket ignorálni nem lehet, és a melyekben véleményem szerint elégséges igazolása foglaltatik i azon módosítványnak, melyet Bartal György tag| társunk benyújtott (Helyeslés) s melyhez én azon toldalékkal, . melyet hozzá ajánlani bátor voltam, egész kiterjedésében járulok. Meg vagyok győződve, t. ház! hogy a jogfolytonosságot valódi értelmében csak ugy biztosíthatjuk, ha azt minden fictiótól menten tartjuk. Véleményem szerint, a megyék tényleges helyreállításában keresett törvényesség fictio volna, és fictio a miniszteri rendszer fölállítása, mielőtt a létesítésére megkívánt előzmények be nem töltetnek. A fictiótól pedig a jogfolytonosság elvét megóvni, kötelességemnek tartom. Tévedés továbbá azon vélemény, melyet a t. ház több tagja kimondott, hogy a ki a revisio szükségét elismeri, azt csak az úgynevezett minden áron kiegyezkedés kedveért teszi. Én legalább a revisiót csak alkotmányos intézményeink föntarthatása végett és azért óhajtom, hogy hazai, legdrágább intézményeinket azon kinövésektől óvjam meg, melyek tekintélyűket csökkentik. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ugyanezt tenném akkor is, ha ez nem volna a kiegyenlítés egyik legnagyobb momentuma; de annál inkább teszem most, midőn ettől függ azon nagy eredmény, mely nem egyéb, mint alkotmányos létünknek a trónbeszéd szerint maradandó biztosítása és fejedelmi coronatio általi ujabb szentesítése. (Helyeslés.) Deák Ferencz: Felirati javaslatunk 31-dik szakaszában az 1848-iki törvények átvizsgálására vonatkozólag két eszme van kimondva. Egyik eszme az: hogy „vannak az 1848-diki törvények rendeletei között egyes pontok, melyeket mi magunk is óhajtunk czélszerűbben átalakítani és határozottabban kifejteni." A másik eszme pedig az : hogy „ha O Felsége kívánja a törvények bármi részben megváltoztatását: a kiegészített országgyűlés mindazon javaslatokat, melyeket erre vonatkozólag O Fölsége felelős magyar minisztériuma előadand, tüstént tanácskozás alá veendi, s megállapodásait 0 Fölsége elé fogja terjeszteni." Ezen két eszme természetes következménye a magyar közjog azon elvének, mely szerint a kezde-