Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-29
XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 291 ményezési jog hazánkban mind a királyt, mind a nemzetet külön-külön megilleti. A nemzet, képviselői által, a minisztérium beavatkozása nélkül, maga gyakorolja e jogot; a király pedig nálunk is, mint más alkotmányos országokban, hol felelős minisztérium létezik, csak ez által gyakorolja kezdeményezési jogát. Ezek szerint az 1848-iki törvények átvizsgálását kívánhatja O Felsége is. kezdeményezési jogánál fogva, de a szükséges javaslatokat e részben csak felelős minisztériuma által tétetheti. Kívánhatja és megkezdheti azt, a nemzet kezdeményezési jogánál fogva, az ország gyűlése is, és javaslatokat készíthet a felelős minisztérium beavatkozása nélkül. A# emiitett törvények tehát igy is, ugy is revisio alá kerülhetnek. Sőt. miután az ország, ha felirati javaslatunk elfogadtatik, azonnal hozzákezd azon javaslat kidolgozásához, mely a közös viszonyoknak meghatározására s azok kezelési módjának megállapítására vonatkozik: nem is mellőzheti azt, hogy az 1848-iki törvények ama részeit, melyek a közös viszonyok iránti javaslattal kapcsolatban vannak, át ne vizsgálja, s egyiket a másikkal öszhangzásba ne hozza. Teszi ezt a nemzet saját kezdeményezési jogánál fogva. Lehet, hogy a végeredmény ugyanaz lesz, mintha az átvizsgálást a felelős minisztérium hozta volna javaslatba. De lényegesnek tartom elvileg is a két kezdeményezési jog mikénti gyakorolhatására nézve azon különböztetést, melyet mi feliratunkban kimondottunk, s melvet a módosítvány teljesen mellőzött, csakhogy a felelős minisztérium megemlítését feliratunkból kitörülhesse. Kihagyja a módosítvány felirati javaslatunk 32-dik szakaszából azon lény eges eszmét, hogy politikai életünk ingatagságát csak 0 Felsége szüntetheti meg alkotmányunk tettleges visszaállításával (Helyes!) és ezt befejező megkoronáztatásával. E határozott fogalom helyett a módositvány csak a remény teljesülésének föltevéséről szól; pedig ezen ingatagság megszüntetésére sem remény, sem föltevés nem elegendők, hanem valóságos tény szükséges : az alkotmány visszaállításának (ügy van!) s az ezt befejező megkoronáztatásnak ténye. (Viharos tetszés.) A módosítványt indítványozó képviselőtársunk nyíltan kimondotta előadásában, hogy ő mindezeket azért akarja kihagyni a felirati javaslatból, mert ő nem pártolja a jogfolytonosságot, s a végkiegyenh'tés iránti megállapodás előtt nem akarja sürgetni a felelős minisztériumnak és a köztörvényhatóságoknak alkotmány szerinti visszaállítását. Magyarország közjogának egyik alapelve az: hogy törvényt alkotni, módosítani vagy eltörölni csak a király és nemzet egyetértésével lehet. Másik ! alapelve az: hogy a törvényhozó hatalomnak azon részét, mely a fejedelmet illeti, csak a koronázott magyar király gyakorolhatja. Harmadik alapelve az: hogy a király koronázás előtt köteles kiadni a koronázási hitlevelet, melyben ünnepélyesen ígéri, hogy az ország jogait, szabadságát s fövényeit szentül megtartja és másokkal is megtartatja. E három közjogi alapelv ellenében miként nyughatnánk meg abban: hogy alkotmányunk, melyet állami alapszerződés, szentesitett törvények és királyi hitlevelek ünnepélyesen biztosítottak , s melyet soha csak egy óráig sem volt jogos megszüntetni, hadd szüneteljen tovább mindaddig, mig annak lényeges részét át nem alakítjuk! (Igaz!) Ha vissza nem állíttatik az alkotmány: minek alapján adja ki a király a koronázási oklevelet? Az uj megállapodások még nem lesznek törvények, mert azokat csak koronázás után lehet szentesíteni; a régi törvények pedig fel vannak függesztve, és tettleg nem élnek. Minő jogokat biztosít hát az inaugurale diploma a nemzetnek ? Azokat-e , a melyek föl lettek függesztve és vissza nem állítva ? vagy azokat, melyek koronázás után adatnak ? (ügy van !) Valóban visszás helyzet ez, melyből kimenenekülni csak a törvények rendeleteinek teljesítése által lehet; s meg vagyok győződve, hogy a kimenekülés halogatása a bajt nem enyhítni, sőt növelni fogja. ^ Nem fogom fel azoknak nézetét, kik azt mondják, hogy miután a jogfolytonosság el van ismerve, nyugodjunk meg abban, s ne kívánjunk többet. A jog, mely nem érvényesíthető, aligha többet ér az üres szónál, (ügy van!) s nem hiszem, hogy sok ember találkozzék, a ki beérje azzal, hogy valamely tényleges jogát elismerték, de tettleg azzal élni nem engedik. (Helyes!) A kit elzártak, nem sokat nyer vele, hogy szabadsághozi jogát elismerik, de szabadon nem eresztik. (Helyes ! Derültség.) A kit vagyonától megfosztottak, aligha meg fog nyugodni, ha jogát azon vagyonhoz elismerik, de tulajdonát vissza nem adják. (Ugy van.) A jognak elismerése által csak az ok, vagy ürügy van elhárítva, melynél fogva a tettleges életbeléptetés meggátoltatott; de nincs megszüntetve a joggal viszonyos kötelezettség, mely az elismerés után még erősebb. (Helyes!) Azt fogja talán valaki mondani: hogy mindezek csak magánviszonyokra vonatkozó észrevételek, melyek az állami viszonyoktól különböznek. Igenis , különböznek, a mennyiben egy egész nemzet szabadságáról, törvényes jogairól van itt szó. Azt is mondhatja talán valaki, hogy a tettleges jogfolytonosságnak megtagadása nem tagadása a jognak ; de, bocsánat, a jogfolytonosság meg37*