Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-28

280 XXVIII. OKSZÁGOS ÜLES. gas tekintély jeles tollából folyt igazságként közelebb azt olvastam: hogy ha eddigelé nem lett volna is hazánkban felelős minisztérium, most volna helye és ideje, hogy felelős minisztériumot követeljünk. De föltaláltam különösen ugyanazon hű ragaszkodást a megyék, városok és szabad kerületek autonómiájához, vagyis az úgynevezett önkormányzati rendszerhez is, azon rendszerhez, mely ezer év óta hű őre és védbástyája volt alkotmányos szabadságunknak, azon rendszerhez, mely összehangzásba hozva a miniszteri felelősséggel, ami, minden eddigi ellenvetések daczára is, csak igazán akarjuk, épen nem kivihetetlen, ezután is legnagyobb biztositéka lesz alkotmányos szabadságunk megőrzésének. Ugyanazért nem lehetek egy véleményben Miske báró tisztelt képviselőtársammal. Meggyőződésem szerint a felelős minisztérium és az önkormányzati rendszer azon ikereszme, mely életföltételét képezi jövendőbeli alkotmányunk kellő kifejlődhetésének; azon ikereszme, melyek közt én Miske báró képviselőtársam ellenére nem tudok megkülönböztetést tenni; azon ikereszme , melytől soha elállani nem fogok. De megnyugtatott és kielégített a fölirati javaslat azért is, mert föltaláltam benne azon szelid, eszélyes s engesztelő hangulatot, mely kijelöli az üdvös czélra vezető utat, azon czélra, mely, ha sikerül azt 0 Fölségével egyetértve kivívni, a legfényesebb diadal koronáját fogja 0 Fölsége fejére tenni. E szerint kielégítvén a válaszfelirati javaslat minden kívánalmamat, igen természetesnek fogja találni a képviselőház, hogy eddig nem szólaltam fel. Most azonban, miután a módosítvány lényeges változtatásokat kivan tenni a válaszfelirat szerkezetében, azon válaszfeliratban , mely meggyőződésem szerint az országgyűlési iratok egyik remeke: kénytelen vagyok tisztán és leplezetlenül előadni meggyőződésemet. Ennélfogva nem pártolhatom először a szerkezet 31-ik pontjára ajánlott módosítást. Nem pártolhatom azért, mert az épen a legnevezetesebb eszmének, a felelős minisztériumnak egyszerit elhallgatásával a törvények revideálásába kivan bocsátkozni. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a kit hogy kérdeznek: a szerint lehet és kell arra helyesen felelni. A legmagasabb trónbeszéd csak átalában érinti a törvények revideálását. Igen természetes tehát, hogy a válaszfelirat is helyesen csak rigy felelhet, ha szintén átalánosságban mondja ki, hogy a törvény mindazon pontjait, a melyeknek megvizsgálására szükség van, s amelyekben kiigazítandó hibák, vagy pótlandó hiányok forognak fenn, egész készséggel fogja átvizsgálni az országgyűlés .De már a törvényeknek különösen egyik vagy másik pontja iránt előfordulható felsőbbségi nehézségekre nézve nem mondhat egyebet, mint hogy meg fogjuk vizsgálni azon pontokat, melyeket a kormány fog előterjeszteni ; mert igen visszás dolog lenne, ha az, a ki átalánosságban követel valamit, nem maga vonná specifieunrra követelését, hanem arra bízná szándéka találgatását, a kihez az átalános követelés volt intézve : igy a legjobb akarattal, ha törvényellenes nem volna is, könnyen megeshetnék, hogy ép azon törvényeket módosítanók, melyeket a felsőbbség nem kivan ; mellőznők ellenben azokat, melyeket a felsőbbség módosítani, vagy változtatni óhajtana. Az országgyűlés tehát csak azokat a törvényeket veheti vizsgálat alá, melyeket a kormány fog vele tudatni; a tudató kormány pedig alkotmányunk szerint nem lehet más, mint a felelős minisztérium ; azért nem is mondhatunk egyebet, mint azt, hogy az országgyűlés a törvények mindazon pontjait tanácskozás alá veendi, melyeket Ő Fölsége felelős minisztériuma által fog előterjeszteni. De nem is volna tanácsos, sőt a lehető legnagyobb veszélylyel tehetnők csak. hogy mi a felelős minisztérium egyszerű elhallgatásával, a revisiót megajánljuk; mert ez által tökéletesen megsértenők a felelős minisztérium elvét, és nem sürgetve a felelős minisztérium visszaállítását, magunk tennénk arról tényleges bizonyságot, hogy nem becsüljük a felelős minisztérium eszméjét, és tettleg megerősítenek a most fönnálló, de alkotmányosnak el nem ismerhető dicasteriális rendszert. És e részben bár sok szépet mondott Bartal képviselőtársunk, meg nem nyugtatott, mert mindaz , a mit ő mondott, utoljára is csak egyéni nézet, csak puszta szó , mely elhangzott: a módosítvány pedig irott, mely igy szól: hogy „vizsgálat alá veszszük e törvények ama határozmányait, melyeket Fölséged fejedelmi jogaiba ütközőknek vél, vagy a melyek az ország kormányzatának alakját változtatják a, nélkül, hogy azt a birodalom létének föltételével és az ország ősi intézményein alapuló belszerkezetével öszhangzásba helyezték volna;" amely szerkezetből inkább a dicasteriális rendszert, mint a felelős minisztériumot lehet kiértelmezni.Ennélfogva nem pártolhatom azelsó' módosítványt, mely a 31. pontra vonatkozik. (Zaj.) Kis figyelmet kérek. Nem pártolhatom másodszor a 32-dik pontra vonatkozó módosítványt sem. (Közbeszólás: Ez még nem tárgyaltatik! Eláll!) De igen, közösenpertractáltatik. (Halljuk!) Nem pártolhatom a 32-dik pontra tett módosítványt sem, melyben, igaz, hogy a Várady Gábor igen t. képviselőtársam megjegyzése szerint nincs kimondva a birodalmi nagyhatalmi állás, hanem egyedül hatalmi állás, de utóvégre is, miután Ausztria nagyhatalmi állását nem lehet eltagadni, igen természetes, hogy a birodalmi hatalmi állás alatt csupán európai nagyhatalmi állása értetik. Jellemében fekszik a magyarnak, hogy úgy szél, a hogy érez, és a hogy szól, ugy cselekszik; hall-