Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-28
XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 281 gat, ha nem ígérhet, de ha igér, igéretét férfiasan ! meg is szokta tartani. És e szempontból kiindulva, | ámbár meg vagyok győződve, hogy a kérdéses módositvány a legjobb hazafiúi akarat és buzgalom kifolyása, nem pártolhatom azt azért, mert olyan idő előtti Ígéretet tartalmaz, mely ígéret beváltásának urai egyelőre még nem vagyunk és nem lehetünk. Nem vagyunk és nem lehetünk ezen ígéretnek urai pedig azért, mert hiányzanak : azon módok és eszközök, melyek akár a biztosi- j tott fejedelmet, akár a biztosító nemzetet e részben \ kellőleg megnyugtathatnák. Igen helyesen jegyezte meg a múlt héten az i átalános tárgyalás alkalmával Somssieh Pál tisz- | telt képviselőtársam, hogy a nagyhatalmi állást decretálni nem lehet. Tökéletesen igaza van; az én meggyőződésem is az, hegy se szóval, se Írással, se törvénynyel, se semmiféle függő pecsétes j oklevél által senkit, és semmiféle államot nagyhatalmi állásra graduálni nem lehet. A nagyhatalom saját erejéből teremti önmagát, függ az saját erejének, s azon befolyásnak érvényesítésétől, melyet az úgynevezett európai politikai aequilibriumot fenntartó nagyhatalmak consortiumában tettleg gyakorolni képes. Ausztria nagyhatalom volt mindig, és óhajtom, hogy az maradjon ezután is; de azt, t. ház! nem lehet szóval, azt tettel lehet csak elérni, elérhető pedig úgy, ha azon módot fogja követni 0 Felsége, a melyre a válaszfelirati javaslat mutat. A mód egyszerű : adja vissza 0 Felsége Magyarországnak buzgó kérelmünk folytában a kor igényeinek megfelelő jogos és méltányos alkotmányát, részesítse 0 Felsége legkegyelmesebben lajtántuli országait is a valódi alkotmányosság malasztaiban: akkor ám vonja valaki kétségbe Ausztria nagyhatalmi állását, s meg vagyok győződve, hogy Magyarország hü és vitéz fiai és népei, a lajtántuli országok lakosaival vállat vetve, nem szóval, hanem tettel fogják súlyát éreztetni Ausztria merészen kétségbe vont nagyhatalmi állásának. Egyébiránt mindezeket csak azért hozom föl, t. ház, hogy nem levén meg nálunk azon erő, s azon tehetség, a mely egyedül képezheti jogalapját a nagyhatalmi állásnak, idő előtti volna azt most fölemlíteni, kivált a válaszfeliratban. Még a pragmatica sanctióban sem találhatok alapos támpontot arra, hogy a nagyhatalmi állást megemlítsük, miután tudva van. hogy Magyarországnak hadviseleti politikája mindig az u. n. defensiv, és nem offensiv systema volt. Azt pedig tagadni nem lehet, hogy a nagyhatalmi állás a defensiv rendszert szigorúan meg nem tarthatja, mert sokszor Európa érdekében kénytelen nem csak defensive, hanem offensive is föllépni, a mint ezt a közelebbi sajnos példa is eléggé igazolja. Ezeket, mondom, csak azért hoztam fel, hogy megmutassam, miszerint mi anagyhatalmi állást előleg ki nem mondhatjuk. Megismerem, t. ház, hogy a pragmatica sanctio keletkezte óta a viszonyok megváltoztak; megismerem én azt is, hogy a mely nemzet súlyt és tekintélyt akar magának szerezni a müveit európai nemzetek sorában, annak törekedni kell, hogy befolyással legyen nemzetközi viszonyoknál fogva Európa ügyéibe; és minthogy én azt óhajtom, hogy a magyar nemzet sulylyal és befolyással bírjon Európa sorsára; s minthogy azt hiszem, hogy egyeseknél ép ugy, mint nemzeteknél ép oly nagy hiba önerejök túlbecslése, mint a saját erejökben való bizalmatlankodás: ennélfogva igen is óhajtom, hogy eljuthassunk még ez országgyűlési tárgyalások folyamata alatt oda, hogy kimondhassuk mentül előbb Ausztria nagyhatalmi állásának részünkről is lehető támogatását Erre azonban szükséges, hogy állítsa vissza előbb O Felsége alkotmányunkat, és nyissa meg a szabadság azon kútfejét, melyből erőt s tehetséget meríthessen az ország a megígérendő támasz megadhatására. Az idő lejárván,nem akarok tovább visszaélni a t. ház türelmével, (Éljen!) s azzal végzem be szavaimat, hogy nem pártolhatom a módositványokat azon tekinteteknél fogva, melyeket, ha az idő engedné, még bővebben is kifejtettem volna, (Derültség) s határozottan ragaszkodom a válaszfelirat szerkezetéhez. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást holnap 10 órakor folytatjuk. Az ülés végződik d. n. 2 1 / i órakor. KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / 6 Im
