Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 279 azon nehézségeket elhárítani, sokkal magasabb tekintetekből, melyek alól magamat, mint alkotmányos képviselő soha föl nem menthetem, el nem fogadhatom. (Közhelyeslés.) Miske Imre b.: T. ház! (Halljuk!) Teljesen szivemből szólott a pinezehelyi választókerület érdemes követe, midőn oly meleg szavakkal nyilatkozott a miniszteri rendszer mellett, mert én is e rendszernek őszinte pártolója vagyok. A collegiális rendszert elavultnak s olyannak tartom, mely

; akár az ügyek jelenlegi halmazára, akár korunknak ez ügyek siettetését követelő' igényeire tekintsünk, lehetetlenné és többé fenn nem tarthatóvá lett. En ugy tartom, hogy a józanul fölfogott conservativ érdekek s elvek magok kívánják a miniszteri rendszert, valamint az egyéni felelősséget is elvitázhatlan alkotmányos elvnek látom. Sokkal ékesebben, sokkal bővebben adá egyébiránt elő Bartal György t. barátom e tekintetben nézeteit, mintsem hogy e kérdésről többet szólhatnék. (Ugy van! EMU! Zaj.) Másfelől azonban épen ugy óhajtom^ szükségesnek tartom helyhatósági szabadságaink további fenmaradását, mert a kegyeletes ragaszkodás hozzájok oly mély gyökeret vert a nemzet szivében, hogy ha a miniszteri rendszer s a helyhatósági szabadság közti incompatibilitást nem sikerülne elenyésztetnünk, a nemzet, a menynyire én ismerem, készebb volna a miniszteri rendszerről, minta nemzet e palládiumáról, a helyhatósági szabad intézményekről lemondani. Ezt azonban itt csak föltevésképen akarom említeni, mert nézetem szerint, Anglia példájára hivatkozva, a két institutio nem incompatibiks. Siessünk tehát, s fogjunk hozzá, hogy e két rendszert egymással öszhangzásba hozzuk. Midőn azonban azt jelenleg már létező ténynek nem mondhatom , s azon intézkedés is, melyet e tekintetben az 1848-iki országgyűlés tett, csak ideiglenes és nem kielégítő: nem tarthatom lehetségesnek a törvényhatóságok szabad működésének azonnali helyreállítását, hanem ezt csak előleges rendezéstől föltételezem. (Zaj. Halljuk!) Fölhozza ugyan a felirat, a miniszteri rendszer s a törvényhatósági szabad működés tettleges és azonnali helyreállítása mellett, a jogfolytonosság érvét. Ha a fölirat a törvényességet egészben s minden kivétel nélkül kívánná helyreállíttatni, ezt, mint a logika követelményét, elismerném, ha t. i. a jogfolytonosság elvéből indulunk ki; minthogy azonban a felirat maga a törvényességet nem egész átalánosságban kívánja helyreállítani — mert íme az átmeneti időszakra maga is szükségesnek tart s javaslatba hoz egy indemnity bilit, és igy csak egy provisoriumot a másik provisoriummal, hogy ugy mondjam, alkotmányos kivételes állapottal akar felcserélve látni — én a jogfolytonosság elve logikájától itt, mint amott eltérést, vagyis annak átalános életbeléptetésétől való óvakodást látok, és ily körülmények közt megelégszem annak előbbeni elismerésével, mint kevésbbé veszélyessel. (Zaj.) Kettős a szempont, melyet szerintem a módosítványt. indítványozója szem előtt tartott. Egyik az, hogy intézkedésülik s eljárásunk által ajogfolytonosság s törvényesség elve meg ne sértessék, melyet szerintem tökéletesen kielégit az által, hogy általunk közös értekezés utján az 1848. törvények revisiójára nézve hozandó határozatokat csak javaslatoknak mondja, mig a törvényesen koronázott király által nem szentesíttettek. Második szempont pedig az uralkodó által legmagasb trónbeszédében a törvények tettleges és átalános belyreállitása körül ejtett aggodalmaknak eloszlatása, az ott mondott „non possumus"-nak elhárítása vala. Minthogy Bartal György módositványában e részben is a czélhoz vezető utat látom, módositványát egész kiterjedésében pártolom. (Éljenzés a jobb oldalon.) Vadnay Lajos: Tisztelt képviselőház ! (Zaj. Szünet.) Ha megengedtetik szólanom,addig nem kezdem, míg a lárma tart. (Zaj. Halljuk!) Addig, mig a válaszfelirati javaslat átalánossága körül folyt a vitatkozás, figyelemmel kisérve az érdekes tárgyalást, hallgattam, mert nem láttam magam részéről sem helyét, sem idejét annak, hogy felszólaljak. (Helyeslés.) Hallgattam azért, mert a válaszfelirati javaslat mind elvei, mind modora, mind békülékeny szelleme, mind különösen az által is, hogy az országosan óhajtott kiegyenlítés nagy munkájának útját nyitva és szabadon hagyta , teljesen kielégített engemet; kielégített pedig különösen azért, mert föltaláltam benne azon ígéretet, hogy igyekezni fogunk gondoskodni azon módokról és eszközökről, melyek a közös viszonyok nagy horderejű kérdésének szerencsés megoldására fognak eljuttatni; igyekezni fogunk olyan javaslatokat előterjeszteni, melyek O Fölsége s az uralkodóház erejét, hatalmát és birodalma egységét biztosítsák; s igyekezni fogunk különösen, mint a javaslat mondja , hogy még „a törvény szabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetből"' megteszünk mindent, a mit tennünk szabad, és csupán azt nem tehetjük, a mi az ország önállásával s függetlenségével és a nemzeti becsülettel ellenkeznék. Kielégített továbbá, mert feltaláltam benne azt, a mit a szerkezet 31-dik pontjára tett módositvány háttérbe kíván szorítani: feltaláltam t. i. a hű ragaszkodást a felelős minisztériumhoz, azon vívmányhoz, mely meggyőződésem szerint a 48-ki törvényhozás legnevezetesbike; azon vívmányhoz,mely megváltozott polgári állásunk- s viszonyainknál fogva egyedüli tényezője lehet jövendőbeli alkotmányos szabadságunk biztosításának; föltaláltam azon vívmányt, melyről, ha nem csalódom, egy köztünk levő ma-