Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-28

278 xxvm. OESZÁGOS ÜLÉS. szerkezetben, a mint előttünk fekszik, felelhet meg a nemzet vagy legalább annak óriási többsége közóhajának és nézeteinek. (Helyeslés.) Különösen akartam hangsúlyozni, t. ház, hogy a felirati javaslat ugy, a mint van, a nemzet valódi véleményét fejezi ki, és pedig azért, mei't noha az ország teljhatalmú képviselői vagyunk, s noha utasításaink nincsenek, melyek nyelvünket és kezünket megkössék, de mégis azon erős meggyőződésben élek, hogy, különösen negyobb horderejű kérdéseknél, mindig tekintetbe kell vennünk, mindig szem előtt kell tartanunk az országnak vagy az ország nagy többségének közvélemény ét (Zaj). s, igen roszul gondoskodnék az az ország jóllétéről, ki ezen közvéleményt, ezen közmegnyugtatást csinált vagy erőtetett többséggel akarná pótolni. Tudjuk, hogy az ország közvéleménye, melyet a tisztelt indítványozó képviselő ur épen ugy ismer, mint én. mit kíván e részben; és azért alkalmasint roszul ismeri a közvéleményt azon képviselő úr, ki néhány nap előtt azt monda, hogy midőn a jogfolytonossághoz ragaszkodunk, képviselői kötelességünket nem teljesítjük. (Zaj.) Az ország, vagy legalább annak nagy többsége két oldalról tekinti a dolgokat: az ország kétségkívül a legloyálisabb érzelemmel, és a legférfiasb komolysággal óhajtja a kibékülést, az ellentétes, vagy inkább ellentétesnek vélt érdekek kigyenlitését, mert egyedül ettől várja részint a Bachféle átkos emlékű absolutismus, részint az azt követő, az alkotmány óság álarczát viselő hypocrita rendszer alatt nemzetünk életén, testén és lelkén ejtett mély és fájó sebek gyógyulását; ettől várja további fejlődése, jólléte, virágzása lehetőségének föltételét. De ugyanazon nemzet, mely ily loyális érzelmekkel és komoly férfiassággal óhajtja a kiegyenlítést, egyszersmind oly véleményben van, hogy vannak dolgok, melyek fölött alkudozni, melyeket, mint kétes határt, bifariálni nem lehet, melyek a középúton járó kiegyenlítés tárgyai nem lehetnek, melyeket egészen meg kell tartani vagy rólok egészen le kell mondani, mint nincs középút élet és halál, becsület és becstelenség közt. (Tetszés.) Ilyennek tartom a jogfolytonosságot, mely vagy egész, vagy semmi, mit megtizedelni , elaprózni, megherélni nem lehet. (Helyeslés.) Sokat hallottam, t. ház, beszélni a jogfolytonosságról elvben, valamely elméleti jogfolytonosságról. Megvallom, ezt érteni sehogy sem tudom. Ha van valami a világon, mi elméletben semmi, mi a maga jelentőségét csak az életben, a valóságban, a gyakorlatban nyeri meg, épen a jogfolytonosság az. Ugyan kérem, mit mondanának azok, kik a jogfolytonossággal elvben megelégesznek, ha adósuk elvileg elismerné a tartozást, de valósággal nem fizetné meg'? Mit mondanának azok, kik czélszerünek és szükségesnek tartják, hogy Magyarország elfogadja az államadósság aránylagos részét, ha mi az államadósságot elvben elfogadnék, de benne valósággal részt venni nem akarnánk? (Derültség.) Mit mondana az a férj, kinek felesége elvben hűséges, életben és valóságban pedig nem az? (Zajos derültség.) Alkotmányos törvényeink föl vannak függesztve és e fölfüggesztésnek gyakorlati calamitásait, súlyos bajait naponkint érezzük. Ugyan vigasztalhat-e bennünket ezen calamitások közt, hogy a törvények csupán elvben és papíron el vannak ismerve ? A 48-iki törvények biztosítanak az országnak felelős magyar minisztériumot; de ezen minisztérium nem létezik. Szükségünk volna egy törvényes orgánumra, mely a kiegyenlítés nagy munkáját közvetítse. Hogyan fog e nehézségen segíteni az elvbeli jogfolytonosság ? Nincsenek alkotmányos tisztviselőink; a nem alkotmányos és nem felelős tisztviselők, a főispán urak minden jóakarata daczára is, gyakran botrányos dolgokat követnek el, és kimondhatlan bajokat és sérelmeket okoznak az ország lakosainak. Ugyan vigasztalhat-e az, hogy ott van elvben és papíron a szabad választás? Nyakunkon van az adóexecutió, a „nihil de nobis sinenobis" elvének e legnyersebb, legvastagabb megtagadása. (Zaj.) Ugyan kérdem: azon szegény embert, kitől az általunk meg nem szabott, el nem vállalt, túlságosan terhelő adóért az adóexecutio utolsó fillérét is elveszi, kinek egy tehenét, melynek tejével gyermekeit táplálja, elárverezik, vigasztalhatja-e az, hogy a jogfolytonosság megvan elvben, és hogy a papiroson ott van a magyar pénzügyminisztérium? (Köztetszés.) Nem akarom e kérdést tovább illustrálni; csak azt akartam kifejteni, hogy én legalább eddig nem tudtam megérteni, mi az a jogfolytonosság elvben. Nem akarván tovább visszaélni a t. ház türelmével, csak azon meggyőződésemet akarom kimondani, hogy a felirati javaslat csak a maga tökéletes összefüggésében és harmóniájában, azon szerkezettel, mint az el van készítve, felel meg egy részről az ország azon óhajtásának, hogy a kibékülésre az út nyitva maradjon, de rnás részről azon követelésnek is, hogy alkotmányunk és törvényeink helyreállíttassanak ; és ennélfogva a javaslatnak csak ezen szerkezete felelhet meg a nép átalános várakozásának, és mi, mint a nép képviselői, csak is ezt fogadhatjuk el. (Helyeslés) Én tehát, bármennyire méltánylom azon nagy nehézségeket, melyek nélkül kétségkívül sohasem képzelhető valamely nagy kezdeményezés és átmenet egy állapotból a másikba, a jogeljátszás meddő és sivár teréről a törvényesség napfényes, virágzó terére, mondom, bármenynyire méltánylom azon nehézségeket, azon módoJ sítványt, melynek különben igen dicséretes czélja