Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-28

XXVIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. 277 nyék között az 1861-diki országgyűlés a horvátok irányában tettleg elismerte; megvallom, hogy a méltányosságnak oly alkalmazását nem értem s még kevésbbé helyeselhetem, mely azt, mit egy magát jogaiban sértettnek érző testvérnéptó'I megnem tagadhatott, az őszinte kibékülési hajlammal közeledő, szintén a törvényes állapot helyreállítását óhajtó, s e magasztos szándokának már eddig többrendbeli megbecsülhetlen zálogait adott fejedelem méltó aggályaitól megtagadná. Minthogy pedig én a törvényes és méltányos kiegyezkedést forrón óhajtom; s e czélból a király bátor kezdeményét nem nehezítni, de igenis buzditni, bizalmát nem elidegeníteni, de bizalmunkkal növelni kívánom: ennélfogva a módosítvány szerkezetét, mely mind erős meggyőződésemnek, mind érzelmeimnek tökéletesen megfelel, pártolom. (Zaj.) Tóth LÖrinCZ: T. ház! Végig hallgattam a benyújtott módositványnak igen gazdag és ékesen szóló illustratióját. Kétségkívül voltak benne oly politikai dogmák, melyeket mi is szívesen aláírhatunk , és annak idején, a törvényhozás rendes utján, el is fogadhatunk. De végre is azt látom, hogy mindazok, mik ma szebbnél szebb variatiókban elmondattak, előadattak már az átalános vita alkalmával, és részünkről ugyanakkor már tagadásba vétettek, s részint meg is czáfoltattak. Végre is ugy látom, csak a körül forog itt a kérdés, vajon alkotmányos képviselőház lemondhat-e a valódi jogfolytonosságról? vajon alkotmányos képviselőház elfogadhatja-e az 1848-ki törvények előleges revisiójának lehetőségét addig, míg ezen törvények restituálva nincsenek? és ez által elfogadhat-e oly veszélyes antecedenst, melynek következményei még azon óvás mellett is, melyet igen tisztelt Apponyi György gr. képviselő a módositványba pótlólag fölvétetni kívánt, kiszámithatlanok? (Helyeslés.) Most kapván a módositvány szerkezetét közvetlen a gyűlés előtt, nem volt időm annak minden egyes szavát mélységesen tanulmányozni; mindazáltal igy is elég anyagot és elemet találok abban, hogy — noha egy perczig sem kételkedem, hogy az a legtisztább hazafiúi érzelemből és azon buzgó , talán túlbuzgó törekvésből származott, hogy a kiegyezkedés nagy müve , melyhez mi is bizonyos határokig igen örömest járulunk, ezen utón is előmozditassék — mindazáltal, mondom, elegendő elemet és anyagot találok abban arra, hogy azt el ne fogadjam. Az mondatik itt ugyanis, hogy: „készeknek nyilatkozunk arra, hogy az 1848-ki törvények azon határozmányait, melyeket Felséged fejedelmi jogaiba ütközőknek vél. gondosan átvizsgáljuk/' Még ezt nem tartanám oly nagy nehézségnek, mert hisz -ugyanazon jogokat, melyeket O Felsége fejedelmi jogaiba ütközőknek vél, meglehet, hogy a képviselőház nem véli olyanoknak. De a mi tovább mondatik, t. i. hogy: „e törvények azon határozmányait, melyek az ország kormányzati alakját változtatják a nélkül , hogy azt a birodalom létének föltételeivel és az ország ősi intézményein alapuló belszerkezetével összhangzásba helyezték volna," szintén gondosan átvizsgáljuk: ez már positive van mondva, és igy, mellékesen, egy nagyon kétes állítást tenne magáévá a ház, olyat, melyről legalább is nagyon sokat lehet vitatkozni.Továbbá, beburkolva ugyan, de kétségtelenül bennfoglalja ezen módositvány magában a 48-iki törvények előleges revisiója szükségességét, mielőtt a revideálandó törvények — ezen elnyomott s elásott kincseink — helyreállíttatnának. Ghyczy Kálmán és Szentkirályi Móricz t. képviselőtársaim és elvrokonaim, azon nézetet — t. i. az előleges revisio lehetőségét, mielőtt a törvények visszaállittatnak — argumentumaikkal, alázatos véleményem szerint, tökéletesen tönkre zúzták, kifejtvén az ily antecedens kiszámíthatatlan veszélyességét, miért azt alkotmányos törvényhozó testület soha, de soha magáévá nem teheti ; kimutatták annak képtelenségét, hogy oly törvények revideáltassanak, melyek mindeddig el vannak nyomva, melyek tettleg nem léteznek, és hogy ezek majd csak akkor állíttassanak helyre, midőn meg lesznek csonkítva, vagy épen megsemmisítve. Mindezeket most bővebben részletezni nem akarom , hanem határozottan kijelentem, hogy a módositványt el nem fogadhatom, s el nem fogadhatom azért, mert azt látom, hogy a módositvány a feliratból annak valóságos velejét és lényegét vetné ki, s eredeti szellemét és irányát gyöngítené és ingatná meg. (Helyeslés.) Én a fölirati javaslatot egyedül csakis a maga többoldalú bölcseségében, a maga teljes összefüggésében , gyönyörű harmóniájában tartom helyesnek; s ugy találom fel abban mindazon elemeket, melyeket nélkülözni nem lehet, a nélkül, hogy az megszűnnék az ország közvéleményének hű és őszinte kifejezése lenni. A felirati javaslat szerkezete különösen az itt módosíttatni kívánt szakaszokban is. föntartja a kiegyezés lehetőségét, tárt kaput, utat nyit a kiegyezkedésnek, de egyszersmind férfias szilárdsággal kimondja a nemzetnek a jogfolytonossághoz, szentesitett törvényeihez ragaszkodását: és épen a föliratnak ezen bölcs többoldalúságában fekszik annak legfőbb ereje, dicsősége és érdeme. Épen, minthogy a módosítási javaslat a föliratnak egész összefüggését, szellemét és irányát sérti, kénytelen vagyok azt, az egész fölirati javaslathoz való viszonyában, vele való összefüggésében itélni meg; és én azt hiszem, uraim! hogy a felirati javaslat és a felirati javasI latnak különösen ezen pontja is csak ebben a