Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-28
• XXVITI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 271 két institutiónknak azonnali életbeléptetését nem csupán azért, mert méltányolni kívánjuk Ö Felségének aggályait, melyekét elébb minmagunk eloszlatni kívánunk, eloszlathatni reménylünk, hanem azért is, mert a felelős minisztériumnak oly modalitások melletti fölállításában, minőket a válaszfelirati javaslat indigitál, tettleg csakis az elvet látjuk salválva, de niagát e kormányforma restitutióját a kíméletnek mindazon tekinteteivel körülvéve, melyek mieló'ttünk is irányt adók, s melyek betartását az átmenet nehézségei igénylik. E kiméletek parancsolják O Felségét mindenekelőtt biztositanunk, hogy mi az 1848-iki III és IV törvényezikkek ama határozványait, melyek a nádori hivatal körének tágításaiba vonatkoznak s az országgyűlés permanentiajára vezethetnének, mint O Felségének fejedelmi jogaiba ütközőket reactivisálni nem kívánjuk, hogy továbbá a birodalmi hadügyminisztériumnak Magyarország közigazgatási hatóságaival az ujonczozás, katonaszállásolás, eltartás dolgaiban, a birodalmi financz- és kereskedelmi miniszternek az országos pénzügy- és kereskedelmi miniszterrel, valamint saját kormányunknak a társországok hatóságaival való correlatióját előre megállapítsuk, és hogy elvégre egy magyar hadügyminiszter kinevezését épen nem, az országos pénzügy- és kereskedelmi miniszter kinevezését pedig mindaddig ne követeljük, míg a fennebbiek iránt tisztában nem leendünk, (Zaj, ellenmondás) ha csak önök mindkét részben nominális, tárczanélküli miniszterekkel beelégedni, s azokat ily minőségben a felelősség fictiójával felruházni nem kivannak. Hiszik-e önök immár valójában, hogy hasonló kíméletek mellett, a minőket, mint szükséges corollariumát a válaszfeliratijavaslatban adott átalános Ígéretnek, föl kell tennem, a jogfolytonosságnak oly terét birták megállapítani, mely a restitutio in integrum eszméjének s az opportunitas tekinteteinek egyaránt megfelel ? és nem inkább azt foglalják-e el önök is, mely a miénknek szakasztott mása? Nem,uraim 1 ne ámítsukminmagunkat. A szoros logika szabályai alól, ha azokat elvontan tekintjük, nincs menekvés. A mint önök ajogfolytonosság folyamát tágabb értelemben veszik, mint azt meghatározni s a törvényesen kiegészített országgyűlés szabad beleegyezésére reducálni szerencsém volt, nincs az emberi észnek azon hatalma, mely önöket a meredek parton visszatartóztassa, melynek biztos, de reménytelen alapját csakis a teljes restitutio in integrum fenekén találandják. (Zaj. Halljuk!) Nyíltan beismertem én annak jogosultságát és következetességét, de követelését e teremben, kivéve t. képviselőtársam Madarász József részéről, előadva nem hallottam. Föl kell tehát tennem, hogy Önök — a mint ezt már megjegyezni bátor voltam — csakis az elvet, valamivel előbb mint mi, salválni, a dietális traetatusokat könnyíteni, egy kinevezendő felelős minisztériumnak előre adandó indemnity bili által a létező törvénytelen gépezet működését addig is, mig az a korona és országgyűlés közti kiegyezést létrehozni képes leend, törvényesíteni kívánják. Üdvözlöm önöket, uraim, a téren, mely a gyakorlati kivitel nehézségeit szem előtt tartva, s a kinevezendő minisztériumot a restitutio in integrum szoros kötelezettségétől már előre fölmentve, a merev jogfolytonosság fogalmaitól ép oly távol áll, mint csekély magam, kinek e tekintetben oly sok czáfolást, visszautasítást kellett béketú'rőleg meghallgatnom, mintha én a quid juris elvét végkép feláldoztam, s a quid consilii alatt nem a hazának legfőbb javát, hanem ama consiliumot értettem volna, melynek ezúttal egyik csekély, de hivataltársaimmal hazafias érzelmű tényezője vagyok. Engedjék meg azonban, hogy az önök által szándékba vett kíméletes térfogdalásnak nehézségeit kiemeljem. Ugyan miben fog", uraim, voltakép állani azon felelősség, mely a hasonló indemnity bili által előre fölmentett miniszterek vállait nyomandja? Fog-e az másban, mint a czimben, különbözni ama felelősségtől, melyet, meg vagyok győződve , hogy a kormány élén álló magyar államférfiak a közvélemény és történet előtt elvállaltak ? A válaszfelirat 47-ik §-ában előforduló eme szavak : „Országgyűlésünk ezt'" — az átmeneti korszak nehézségeit — „mindig figyelembe veendi, s a felelős magyar minisztériumnak, mint parlamenti kormánynak, eljárását mindazokra nézve, mik a kiegyenlítésnek alkotmányos utón eszközlését illetik, szigorúság- helyett méltányos elnézéssel fogja megítélni," világosan kizárják a föltevést, mintha önök az ujdon kinevezett minisztereknek imperative kívánnák meghagyni azt, mit megparancsolni nem lehet, hogy t. i. a kiegyenlítést alkotmányos utón, vagyis a törvényhozás két független tényezőjének szabad beleegyezésével bizonyos, meghatározott időben okvetlenül létrehozzák ? Mert azt határozatlan időre kiterjeszteni, s' igy végkép odaállani, a hol mi már is állunk, önök bizonyosan nem kivánandanak. És ha a kiegyenlítés egyik vagy másik tényezőnek elhatározott vonakodása folytán a kívánt időre nem jönne létre, mit fognak önök, uraim, tenni ? A minisztereket feleletre vonni ? Bizonyosan nem; hisz mire való lett volna az indemnity bili ? Tehát az utóbbit csak vagy megújítani, vagy tőlök visszavonni. A megújítással ott leszünk, a hol voltunk ; a visszavonással pedig egy lépéssel sem tovább : mert annak következtében ezen első minisztérium lelépni kényszerülvén, és 0 Fölsége által saját, kétségbe vonhatlan, semmi korlátoknak alá nem vetett jogánál fogva , az ujabb minisztérium