Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-28

268 xxvni. ORSZÁGOS ÜLÉS. nak Fölséged mindazon országaira nézve, melyek nem a magyar koronához tartoznak. De a mi alkotmányunk nem az októberi diplomában vette kezdetét.* Csak azon csekély módosítást vagyok bátor még ajánlani, hogy ezen szakasz végsorai innét: „Ezen diploma alapköve lehet" stb. a 19-dik szakaszból kihagyatván, a következő 20-ik szakasz kezdő sorait képezzék. (Közhelyeslés.) Elnök: Tehát ezen mondatban: „Ezen diploma alapköve" stb. az „alapkő" szó után: „lehet" szócska fog még tétetni, és ezen mondat lesz a következő' 20-dik szakasz kezdete. (Helyes!) Ráday László gr. jegyző (olvassa a felirati javaslat 20-dik szakaszát a fentebbi módosítás szerint): 20-dik kikezdés: „Ezen diploma alapköve lehet az átalános alkotmányosságnak Fölséged mindazon országaira nézve, melyek nem a magyar koronához tartoznak. De a mi alkotmányunk nem az októberi diplomában vette kezdetét; egykorú az országnak lételével, s a nemzet életéből fejlődött ki. Magyarországban a királyi hatalomnak mindig tiszteletben tartott jogai az alkotmányon alapulnak. Az alkotmány fentartásának biztosítása mellett választotta hajdan a magyar nemzet királyait , ily biztosítás mellett alapította meg önkényt és szabad akaratból a fölséges ausztriai háznak trónöröklési jogát, mind a fiágra, mind—annak kihaltával — a nőágra nézve, s e biztosítást minden koronázás alkarmával megújították fejedelmeink királyi hitleveleikben." (Maradjon! — Fölolvastatnak a 21, 22, 23, 24 és 25-ik pontok.) Tóth Vilmos jegyző: A 25-dik pontra nézve Bobory Károly képviselő ur következő módositványt nyújtott be: „Miután ezen törvényhozó testület, a birodalmi tanács, a 61-iki országgyűlés tiltakozásainak ellenére Magyarország feletti rendelkezésekbe tettleg is bebocsátkozott, alkotmányunk védelmében köteleseknek érezzük magunkat ezen rólunk nélkülünk tett rendelkezések iránt tiltakozásunkat megújítani." (Felkiáltások: Maradjon! Halljuk! Az elnök csönget.) Bobory Károly: Valamint a trőnbeszédben, ugy a parlamenti felszólalásokban is szokásos dolog, hogy az utolsó parlament bezárása óta közbejött nagymérvű események röviden megemlíttessenek. Ily nagymérvű eseménynek tekintem én a birodalmi tanács azon tényleges beavatkozását, mely eddig és a következőkben is megemlítve nincs. Ennélfogva, mint 61-iki föliratunk kijelentette, hogy a birodalmi tanácsnak Magyarország fölött bármi részben törvényhozási vagy rendelkezési hatalma nincs, nyíltan ki kell jelentenünk, hogy a birodalmi tanácsnak, Magyarország kapcsolt részekre vonatkozó rendeletei alkotmányellenesek és érvényteleneknek tekitendők, semmi terhek, semmi kötelezettségek, miket a birodalmi tanács megállapított, semmi kölcsön, melynek fölvételét elhatározta, az államvagyonnak semmi eladása, mihez beleegyezését adta, Magyarországra alkotmányi szerűnek és ennélfogva kötelezőnek el nem ismerhető , s kénytelenek vagyunk mindezeket minden időben ugyftekinteni, mint az ország beleegyezése nélkül jogtalanul történteket. Ezt én, a mennyire lehet, gyöngén és a fölirat egész hangjával megegyezőleg akarom kifejezni, mert ugy vélem, ezt várja tőlünk az ország népe, mely épen azon birodalmi tanácsi határozat következtében sulvosan terheltetik. (Helyeslés.) En gyöngébben magamat kifejezni nem tudom; ha valaki gyöngébben ugyanazon értelmet tudja adni, ahhoz szívesen hozzájárulok. (Zaj.) Ez egyszersmind alkalmat ad nekem, hogy kifejezzem csodálkozásomat, miszerint rólunk nélkülünk egy parlament intézkedett; s nem csak nélkülünk, hanem az osztrák birodalom egy nagy. majdnem felére terjedő lakosságának képviselete nélkül. Teljes elismerésemet nyilvánítom azon cseh hazafiaknak, kik e tekintetben a birodalmi tanácskozásban részt nem vettek; ellenben felelősséggel terhelem a nemzet előtt azokat, kik a birodalmi tanácsban miniszteri állásban miniszteri székeket foglaltak el és ennek alapján az ország kormányzatát tárgyazó rendeletekre ellenjegyzéseiket adták és rendelkezéseket tettek. (Zaj.) A mi pedig néhány erdélyi hazánkfia megjelenését illeti, azoknak dicsősége legyen, hogy ők hozzájárulásukkal szavazták meg ama terheket, melyek alatt a nemzet összeroskadt. (Maradjon!) Ujfalussy Miklós: Én i gren szívesen és egész készséggel elfogadom, hogy menjen be a föliratba mindazt mi azt erősiti; ellenkezőleg, a mi azt gyöngíti, azt igen óvatosan akarnám belőle kihagyatui még akkor is, ha benne volna. Már bocsánatot kérek a t. képviselőtől, ha azt nyilatkoztatom, hogy az általa előadott módositványnyal mi csak gyöngítenők azt, a mit igen erősen akarunk kifejezni. Mert. ha mi a reichsrathot oly testületnek ismerjük el, mely fölöttünk, vagy mellettünk állhatna vagy rendelkezhetnék, akkor igenis van okunk és jogunk ellene reclamálni; ha pedig ezen testület, a mint maga indítványozó mondja, oly testület, mely jogtalanu^sbánt velünk, akkor mi csak gyöngítjük föliratunkat, midőn e testület, vagy tettei ellen akarunk protestálni. Az én alázatos véleményem tehát az, hogy ezen módosítványt el nem fogadhatjuk, ha nem akarjuk gyöngíteni a felhatot. (Maradjon!) Papp Zsigmond: T. ház.! A most fölolvasott szakaszban egy részről előttünk áll az ^októberi diploma és februári pátens, más részről 0 Felségének a trónbeszédben kifejezett azon kivánata,