Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-28
XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 267 akartam ; de miután elnök úr megemlítette, hogy a tárgy annak alkalmával fog tüzetesen tárgyaltatni, szólási jogomat akkorra tartom fenn. Ráday László gr. jegyző: Dedinszkyképviselő úron van a sor. (Eláll! Eláll!) Dedinszky József: Kénytelen vagyok felvilágosítást adni, miután a vita felesleges. Az indítványnak semmi eredménye nem lehet: nem lehet pedig azért, mert ezen módosítás egy a 61-iki feliratokban benfoglalt idézésre vonatkozik, mit meghamisítás nélkül módosítani nem lehet. A módosítás erre vonatkozik : „Figyelembe veendjük tehát, hogy Fölséged a magyar koronához nem tartozó országait is alkotmányos jogokkal ruházta fel, és valamint 1861-ik évi alázatos feliratunkban kimondottuk ...." Ez lenne tehát módosítandó ; de ezt módosítani nem lehet, mert akkor így mondtuk : „Érintkezni akarunk velők mint alkotmányos nép ékkel, és mint önálló szabad nemzet más önálló szabad nemzettel." De mivel ez 1861-ki feliratunkból idéztetik, ezt módosítani nem lehet. (Maradjon !) Elnök: A kik a 16-dik szakasz szerkezetét pártolják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség az eredeti szerkezet mellett van. Ráday László gr. jegyző (olvassa a 11. és 18-dik szakaszt, melyek változatlanul elfogadtatnak. Olvassa aztán a 19-diket.) Tóth Vilmos jegyző: A 19-dik pontra Stratimirovics képviselő módositványt nyújtott be, mely szerint e pont: „Ezen diploma" stb. elmaradjon. Stratimirovics György: A 17-dik alíneában ünnepélyesen kimondtuk, hogy nem törődünk azzal, mi módon és miképen alkottassák a lajtántúli tartományok alkotmánya. Ugy találom tehát, hogy ezen passus az októberi diploma felől a legkirívóbb ellentétben áll ezen kimondott be nem avatkozással. Azon nemzetek önhatározási jogainak megtámadása, ha kijelentjük, hogy amaz októberi diploma, melyet mi visszautasítunk, alkotmányos életök alapjául tekintendő. Őket illeti a kinyilatkoztatás , minek tartják s hiszik az októberi diplomát — melynek nagylelkű eredetét különben ismerjük — nem pedig bennünket. Uraim, ezen dolog bennem aggodalmakat kelt, melyek minket illetnek; s ezen aggodalmaim a jogfolytonosságiba s ennek magyarázatára vonatkoznak. Ha változhatlan jogi elv az, akkor mindenha egyet és ugyanazt jelenti, mindenütt egyformán értelmeztetik, ugy Lajtán innen, mint Lajtán túl. Ha elismerjük, hogy a jogfolytonosság bizonyos nemzet alkotmányos jogainak el nem évülését jelenti, hogyan ismerhetjük akkor egyéb koronaországok és tartományok jogait elévülhetó'knek ? Kétségtelen, uraim, hogy a Lajtán túl van egy koronaország, melynek alkotmányos jogai nem az októberi diplomából veszik eredetöket: a cseh korona. Nem jelölhetjük ki tehát magunkat jogfolytonossága épségének megbirálására. Mivelhogy nálok a jogfolytonosság megszakítása nagy, nálunk meg kisebb idő-közökben történt, azért jogaikat nem kell kevésbbé erőseknek hinnünk, mert ez által csak magunkra vonatkozó veszélyes praeeedens esetre nyújtunk alkalmat. Ezen okok alapján kérem ezen passust egészen elhagyni. Ghyczy Kálmán: Távol esvén, tisztelt ház ! azon helytől, melyen az előttem szóló t. képviselő ur felszólalt, kénytelen vagyok bevallani, hogy előadása nagy részét nem érthettem meg ; és midőn mindamellett utána fölszólalok, nem ugy kívánom felszólalásomat értelmeztetni, mintha én azokhoz, miket ő fölemiitett, hozzájárulnék, vagy nekik ellenmondani akarnék. Különösen pedig azon kevés után indulva,mit beszédéből megértettem,neni akarok bocsátkozni azon kérdésnek, mi ránk nem is tartozó, fejtegetésébe, mi legyen alapja O Felsége azon országai alkotmányosságának, melyek nem Magyarországhoz tartoznak *? De épen azért, mivel ezen kérdés fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok, és épen azért, mivel a t. ház is kijelenti felirati javaslatának már elfogadott pontjában, hogy nem kíván avatkozni abba, hogy a lajtántúli országok és tartományok alkotmán) ossága mikép rendeztessék ? azt hiszem, hogy egészen figyelein nélkül az előadást és módositványt hagyni nem lehet. Oly alakban, mint előterjesztetett, azt semmiesetre sem lehet ugyan elfogadni; de talán saját föliratunknak két pontját, mely egymás közt némileg ellenkezésben látszik lenni, öszhangzásba lehetne hozni igen csekély módosításával ezen szakasznak, mely most tanácskozás alatt van. Az mondatik t. i. a 17-ik szakaszban: „Minők legyenek azon országok alkotmányos formái? minő alapon rendeztessenek az ő egymás közti viszonyaik ? ahhoz nekünk hozzászólanunk nem lehet." Én azt óhajtom, legyünk következetesek ezen előbbi állításunkhoz. Mi joggal állítjuk, hogy az 1860-ik évi október 20-kai diploma a mi alkotmányunknak nem jogalapja. Ne határozzunk tehát a részben is semmit, hogy mennyiben alapja vagy nem a lajtántúli országok alkotmányának ezen diploma, és mondjuk talán a mostani tanácskozás szőnyegén levő szakasz utolsó három sorát ekként. Bátor leszek az egész szakaszt felolvasni: „Igen is, Fölséges Urunk! a méltányosság békülékeny szellemében vettük fontolóra ezen két fejedelmi okiratot. Nem tagadjuk mi az októberi diplomának nagyszerű jelentőségét, a mennyiben Fölséged az által biztosította ünnepélyesen népeit az iránt, hogy jövendőre alkotmányosan kíván felettök uralkodni. Ezen diploma alapköve lehet az átalános alkotmányosság34*
