Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-28

/ 264 XXVHI. OES István koronája alatt több nemzetet ismer el. Kétségtelenül Horvátország nemzet, melyet a jelen felirat is, mint ilyent, ünnepélyesen elismert. Erdélyország, melynek államjoga tulajdonjogunknak csak egy ép részét teszi, nem vesztette tán el régi jogait azért, mivelhogy Magyarországgal egy közös törvényhozást fogadott el. Erdélyország elismert nemzetei tehát Magyarországnak lettek nemzeteivé. Igen sajnálnám, hahogy tán a szerb nemzet, melyet ilyennek a nagy Mátyás ó's törvényei, a magyar királyok későbbi ünnepélyes oklevelei és szerződései elismernek, melyet végre a 61-iki országgyűlés felirata is „nemzetnek" ismert, ma ettől a névtől megfosztatnék, ekként nem neveztetnék. Minthogy tehát törvényeink és alkotmányunk értelmében Sz. István koronája alatt több nemzet él, melyek mind fölemlitendó'k: az egyes szám használata nem helyes és oly praécedens esetté lenne, melyet nekünk a bel béke érdekében kerülnünk szükséges. Ámde ugyanily aggodalmakat kelt föl bennem a baljóslatú egyes szám használata a lajtántuli nemzetek irányában is. Ott is tettleg és törvényleg, nem egyetlen egy, hanem több nemzet létezik. Mi, kik magyar birodalmunk önállósága és függetlensége visszaszerzése tekintetéből a pragmatiea sanctiót veszszük kiindulásunk pontjául, mi csakugyan sokkal jobban fogjuk ismerni ezen állam- és nemzetközi szerződést, semhogy, pillanatra bár, kétségben lehessünk annak mikép leendő újból alkalmazása iránt Ausztria lajtántuli országaira és nemzeteire. Nem volna itt helyén ezen nemzetközi szerződés tulajdonképi fejtegetésébe bocsátkoznom ; annyit azonban bátran állíthatok, hogy a pragmatica sanctió czélja épen nem állott abban, hogy egyetlen egy nemzet uralmát tul a Lajtán, s viszont egyetlen egy nemzet uralmát a Lajtán innen hozza érvényre és szentesítse meg. Mi, kik a pragmatica sanctiónak Sz.István koronája irányában biztosító erőt tulajdonítunk, hogyan érezhetjük magunkat arra jogosítva, hogy ugyanezen biztosító erőt megtagadjuk a pragmatica sanctiótól mások — teszem Sz. Venczel cseh koronája irányában? Pedig, uraim, nem ezt teszszük-e, midőn ott, hol tudtunkra több nemzet létezik; csakis egyetlen egy nemzetet emlegetünk V Távol legyen tőlem azt hinni, hogy e házban, mely" a szabadság és haladás zászlóját oly magasan lengeti, oly nézetek vergődhessenek valaha uralomra, melyeket a közerkölcsiség elitéi és kárhoztat. Ép azért óhajtom és kívánom, hogy loyális nyilatkozatunk szabatos és félreismerhetlen kifejezésekben jusson a nagyvilág elé. Kérem tehát a t. házat, fogadja el szives készséggel ebbeli javaslatomat. 5ÁG0S ÜLÉS. Deák Ferencz: Midőn a válaszfelirati javaslatba e szavakat beigtattuk, épen nem volt szándékunk bármi politikai elv fölötti vitatkozást előidézni. Csak azt az eszmét fektettük bele, hogy ők is, mi is szabadok és függetlenek legyünk, és akkor fogunk velők egyezkedni. Akár egyes számban legyen, akár többesben, ezen eszme van benne. A mi a kérdést magát illeti, azt tartom, hogy Magyarországon politikai nemzetiség csak egy van. Azonban e tárgy itt semmiesetre sem tartozik discussio alá; hisz ugy is majd értekezni, tanácskozni fogunk a nemzetiségek ügyében, és a kinek nehézsége van, annak módja lesz a megvitatásra j és szólásra ott. Én csak azt jelentem ki azoknak | megnyugtatására, a kiknek aggodalmaik vannak hogy ez csak hasonlatosság, hogy t. i. valamint egyik szabad nemzet a másik szabad nemzettel, ugy akarunk mi velők értekezni. (Helyes! Maradjon !) Elnök: Tehát a 15-dikszakasz változatlanul megmarad. Gozsdu Manó: Tisztelt ház! Előttem szólott képviselőtársunk azon módositványt tette, hogy nem látván helyén a „nemzet" szót egyes számban, ezt „nemzetek" szóval kívánná fölcserélni. Ha valakinek e házban az jutna eszébe, hogy Magyarszagon önálló szabad nemzet nevezet alatt csak egyedül magyarajku lakosait vagy polgárait értené, akkor, megvallom, én is csatlakoznám az előttem szólott képviselő ur véleményéhez. (Helyeslés.) De mivel én azt tartom — és gondolom, mindnyájan azt tartjuk — hogy e név alatt „önálló szabad nemzet" csak Magyarország akármi ajkú lakosainak összessége, complexuma (Helyelés) értetik: tehát meg'tartandónak vélem a kifejezést. (Helyeslés.) Sőt megvallom, nem is lehetne többes számban élni ezen kifejezéssel, mert akkor igy állana : „mint önálló szabad nemzetek önálló szabad nemzetekkel;" én pedig tagadom Magyarországban önálló szabad nemzeteknek létezését, mert önálló csak a complexum; egyes részei nem önállók, a magyar sem. Meglehet, hogy a lajtántúli nemzetiségek szerencsésebbek geographiai elkülönzés tekintetében, mint a magyarországi nemzetiségek, és c szerint tán igy lehetne módosítani: „mint önálló szabad nemzet a lajtántuli szabad nemzetekkel, "ha ugyan ilyenek léteznek. (Zaj. Maradjon!) De Magyarország nemzetiségeire nézve csak ugy van jól, a mint a felirati javaslatban foglaltatik. Azon aggodalmat illetőleg, mely talán előttem szólott tisztelt képviselő úrban megfogamzott, és a melyet bővebben ki is fejtett, hogy t. i. Magyarországban a magyar nemzetiségen kivül a többi nemzetiségek létezését ignorálnók, az iránt tökéletes biztosítást látok a válaszfelirati javaslat I ezen szavaiban: „Ezen törvények alkotásában az