Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

238 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. egész terjedelmében pártolom. (Helyes!) Pártolom azért, mert részemről a kiegyenlítésnek s ügyeink rendezésének határozott barátja vagyok , a ki­egyenlítés alapjához pedig a lehető' legerősebb anyagokat akarnám használni. Ily anyagoknak, ily rendíthetetlen alapnak találom a jogot, mely meggyőződésem szerint erejében és hatalmában csak növekszik az által, ha folytonos; következő­leg minden jogintézkedésnek alapjául a jogfolyto­nosságot fogadom el. Ezért a jogvesztést és jogfolytonosságot, mint ikertestvért, ugy említtetni igen sajnálom, mintha mindkettő egyaránt alkalmatlan volna a jogi vi­szonyokat elintézni. Én azt hiszem, ezek termesze­töknél, irányuknál fogva egymástól a legszélsőb­ben különböznek. A jogvesztés elméletét minden körülmény közt határozottan kárhoztatom, s for­radalmi tannak tekintem , mert nem kell feledni, hogy a jogvesztés elmélete kiterjed mindazokra, a kik jogosultaknak hiszik magokat kormányoztatni vagy kormányozni; következőleg a ki a jogvesz­tés elméletét kormányzati elvvé teszi, az minden­esetre a forradalmi elvet fogadja el, mert a jog­vesztettnek van egy elvitázhatatlan joga: az, hogy másnak jogát nem tartozik tisztelni , csak idő kérdéséül tekinti , mikor törekedjék ismét saját jo­gát elfoglalni. Ez tehát a békés kiegyenlítésnek alapját soha sem képezheti, hanem a hazát és a trónt egyaránt örökös veszélynek teszi s ki, a társa­dalmi viszonyok felzavarásának folytonos anyagát képezi, annál inkább, mert tapasztaljuk, hogy nincs könnyebb, mint mesterkélten oly cselekvé­nyeket idézni elő, melyekre ajogvesztés elméletét alkalmazni óhajtanok. Ellenben a „euique suum" jogelve, a folytonosságra alapítva, felirati javasla­tunkban megadja a nemzetnek, a fejedelemnek és a birodalom biztonságának érdekében is mindazt, mit meg lehet adni, mit meg kell adni. Tehát azon felirati javaslatot igazságosnak , czélravezetőnek, kivihetőnek, megnyugtatónak és minden tekintet­ben üdvösnek találom. Azt mondják: emelkedjünk az európai poli­tika magaslatára. Megvallom, szeretném kimérve látni azon határvonalt , a hol ezen európai ma­gaslat kezdődik vagy végződik. Minden nemzet­nek megvan a maga nézete : engedjék meg. hogy a mi szerény jogmagaslatunkra támaszkodva, időt és alkalmat nyerjünk, hogy először rendezzük bel­ügyeinket, rendezzük viszonyainkat, béküljünk ki a fejedelemmel, a velünk egy uralkodó alatt levő nemzetekkel; és emelkedjünk az európai politika színvonalának magaslatára, ha, saját jogmagasla­tunkból, amannak titkait kiismerhettük. (Igaz! Szavazzunk!) Azt nem lehet várni egy nemzettől, melynek jogai vannak, hogy eltemetkezzék előbb a végett, hogy ismét feltámadhasson ; (Helyeslés) I de, hogy életének minden körülményei között fel­fogja hivatását, felfogja azon jogviszonyokat, me­lyeket nem ő szerzett, melyeket őseitől örökölt, és melyek Europaszerte a trónnak ép ugy, mint a nemzetnek, becsületére válnak. (Igaz!) Én azt hi­szem, hogy nekünk előbb a jogfolytonosságból ki­bontakoznunk nem szabad, mert ez lételünk kér­dése ; és előbb látnunk kell azon viszonyokat, me­lyekbe kibontakozunk. Mielőtt ez megtörténnék, mielőtt az illetékes törvényhozás azon átbontako­zási viszonyokat nem rendezheti, addig nekünk jogainkhoz szigorúan kell ragaszkodnunk. (Zaji Szavazzunk!) A t. ház türelme már fogyatkozásban van, azért csak néhány megjegyzést teszek még. Egyik képviselőtársunk által a jogfolytonosság tárgyá­ban fölhozottak engem még inkább megerősitet­tek abban, hogy a jogfolytonosságnak életbelép­tetését igényelnünk szükséges, mert azon hypothe­sisek, melyeket e tekintben felállított, már magok mutatják, hogy mindaddig, mig ingadozásban va­gyunk, szigorúan meg kell tartanunk azon jogala­pot, a melyből kiindulhatunk, mert különben min­den ujabb kérdéseknél nehézségek fognak elénk kerülni, holott ha azon alkotmányos tényezőt és közeget, mely a nemzet és fejedelem bizalmát bi­randja, a minisztériumot, köztünk fogjuk látni, akkor igenis nem kérdésekkel, hanem tényekkel fogjuk constatálni annak elkerülhetetlen szükségét. Egy t. képviselő monda, hogy a eentralisa­tiot kárhoztatja, mindamellett nem pártolja a dua­lismust. En azt hiszem, ő ezzel mindent megmon­dott, mi a felirati javaslat lényegét támogatja, mert valamely jogelvhez mindenesetre kell ragaszkodni. A centralisatio jogát nem fogadván el, azon jog­alapot kell elfogadnia, mely ahhoz legközelebb áll, mely ezen feliratban említve van: a magyar fele­lős parlamenti kormányt. O magát foederalistának vallja; én a dualismusnak vagyok barátja; s va­lamint ő amazt, én emezt tartom czélszerűbbnek bonyodalmaink kiegyenlítésére, nemzeti létünk és önállóságunk biztosítására. Nem is ellenkezik ez a birodalmi kapcsolat érdekével, mert az örökös tar­tományokkal való viszonyaink rendezését mind­nyájan akarjuk, mert hisz ez a népek csoportosu­lásának és szövetségének természetes kívánalma, mindnyájan kívánjuk, hogy a lajtántúli népekkel, s ha lehetne, az egész világgal is lehető minden nemzetközi viszonyba jöhessünk, mint nemzet nem­zettel. Ki van mondva a feliratban, hogy igen szí­ves kézséggel megragadunk minden alkalmat, mely a lajtántúli alkotmányos nemzetek viszonyait Ma­gyarország alkotmányos jogainak sérthetetlensége mellett rendezze; s jól tudjuk, hogy az önálló al­kotmányos magyar álladalom igen jól megfér*

Next

/
Thumbnails
Contents