Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 239 az örökös tartományok alkotmányos álladalma mellett. A mi egy harmadik képviselőtársunknak Horvát- és Erdélyországra tett hivatkozását illeti, azt hiszem, t. ház! hogy szebben, méltányosabban, igazságosabban e kérdésre vonatkozó elhatározásunkat nem lehet rajzolni, mint az feliratunkban találtatik. A méltányosság, a testvéri szeretet, a nemzetiségi jogoknak tiszteletben tartása oly fényesen ki vannak benne emelve, hogy annál többet kívánni nem lehet. A mi a parlamenti kormányzatra nézve mondatott, e tekintetben nagyon sokat lehetne fölhozni, mert a kormányzati formákra, és igy a minisztériumra nézve is különbözők lehetnek a nézetek; azonban azt az egyet csodálkozással hallom, hogy a miniszteri rendszer ellen épen azon okok hozatnak föl, melyek annak melló'zhetlen kellékeit, tulajdonképen lényegét képezik, nevezetesen az, hogy a minisztérium azért nem jó , mert felelős. Hiszen a ki másnak ügyét kezeli, kell, hogy azért felelős legyen; midőn tehát a trónnak és nemzetnek együttes érdeke a kormány kezébe van letéve, okvetlenül szükséges , hogy annak eljárása felelősséggel járjon, s e felelősség csak megnyugtató védelmül és támaszul szolgál mindazon kormányférfiaknak, kik nem elméleti tanokkal akarják az absolutismus törekvéseit eltakarni, hanem az államczélokat és rendeltetésük nagy fontosságát a közjóllét s megelégedés biztosításával törekszenek betölteni. Ily államférfiak a felelősségtől és nyilvánosságtól nem tarthatnak, mert a hiven teljesített kötelesség elismerését ezek adják meg. Mondatott ma az is, hogy a miniszteri rendszer azért sem jó, mert benne a többség uralkodik. Az alkotmányos életnek fő maximája, hogy az alkotmányos "többség akarata teljesedjék; s ha ez elvet elvetjük, oda jutunk az egység uralmának elismerésére, melyet sem a nemzetnek rokonszenve nem támogat, sem a trónok biztonsága már többé nem ajánl; következéskép azt épen ajánlatul , nem pedig a minisztérium elleni érvül tekintem. Ezek tehát engem egyátalán nem győznek meg arról, hogy a feliratban erre vonatkozó kérelmünktől elállják, sőt ezen ellenvetéseket a kormányzati fogalmakkal oly ellentéteseknek tartom, hogy bővebb fejtegetésökkel foglalkozni felesleg-es doctrinairkedés lenne. (Helyeslés.) Csak még néhány szót. (Hattjtik!) A feliratban szándékolt teljes kiegyenlítésre szerintem csak egy ut vezethet: a bizalom és őszinteség a fejedelem és nemzet között. Nem könnyű ez, de nem is nehéz. Szerencsétlenségeink egyik legnagyobbika, hogy meghasonlásban élünk. Hűség, bizalom, őszinteség mindig kitűnő jelleme volt nemzetünknek; azonban, ne tagadjuk, a lefolyt 17 év alatt árulkodások, gyanúsítások, s különféle zaklatások mindezt annyira megzavarák, hog}^ a honfi nem leié honját e hazában, és dicsőséges múltjának egyik leg-drágább büszkesége, a magyar király hatalma és tekintélye már-már csak eszmévé vált, a vele összekötött valóság élvezete nélkül. Ez oka , hogy mindenekelőtt a bizalmat kell visszaszerezni, és ezen alapon fent és lent a kiegyenlítést diadalra vezetni. Ez alap a trónbeszédben és a felirati javaslatban le van téve; s rajta hazánk újra alkotásának és királyi székünk megszilárdulásának nagy munkája biztosan be lesz végezhető. Végre azon kérdésre: mi nyújthat — a kiállóit szomorú tapasztalások után — állapotunknak állandóság-ót? azt felelem: két erkölcsi erő, mely ha a nemzetek életéből száműzetik, soha semminek | nincs biztonsága, de egyesülve megőrzi és biztosítja az uralkodó és népe közötti szövetséget: egyik az esküvel szentesített fejedelmi szó, másik a nemzeti becsület. (Helyes! Szavazzunk!) Mocsáry Lajos : Tisztelt ház! Nem kívánom hosszasan kifejteni nézeteimet, csak azon igen sajátságos, de egyszersmind nagy fontosságú ellentétességnél leszek bátor még egy rövid ideig feltartóztatni a t. ház fig-yelmét, mely a trónbeszéd tartalma és szelleme közt létezik. Ha valahol, t. ház, ezen nagy fontosságú ok! mánynál áll, hogy a betű megöl, a lélek megelevenít. Mert ha veszszük a trónbeszéd tartalmát, kénytelenek vagyunk látni, hogy megtagadja mindazt, mi nemzeti önállásunk fentartására lényeges, mindaz pedig, a mit meg*ad, tökéletesen illusorius. Elismeri ugyanis a trónbeszéd, hogy a pragmatica sanctióban egy közösen elismert jogalapot választ kiindulási pontul, de hazánknak benne emiitett közjogi és közigazgatási önállóság-a voltakép csak ugy van körvonalozva, hogy hazánk alig formálna egyebet, mint egy külön közigazgatási területet ad normám aliarum provinciarum. (Tetszés.) Hasonlókép áll a dolog a trónbeszédben helyreállitni ígért , vagy tán részben helyre is állított integritásunk tekintetében. Azt kérdem, t. ház, volna-e nekünk voltaképen nagy hasznunk az integritásból, ha az tökéletesen helyreállíttatnék is, önállóság nélkül ? (Helyeslés.) Igen nagyfontosságú hazánknak tökéletes kiegészítése, ha megvan önállóságunk; de ha ez nincs, akkor jóformán közönyös ránk nézve akár Magyarország a hozzátartozó tartományokkal együtt, vagy pedig a szorosabban vett Mag-varország- külön és a hozzá tartozó tartományok ismét külön, egy más közös birodalomba beolvasztatnak. Méltóztassanak Bach korszakából azon körülményre emlékezni, hogy akkor nem csak Horvátország és Erdély szakasztatott el tettleg Magyarországtól, hanem szorosabban vett területéből a Szerb Vajdaság és Temesi