Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 237 ország megyéit, városait, továbbá az összes határőrvidéket is. Én, t. ház, ha nem kívánok is szólani a tárgyhoz, mégis azt hiszem, hogy e kérelem a mostani körülmények között, midőn a hármas egy királyság országgyűlése egyátalában nem tagadja a magyar koronához tartozandóságát, sőt tovább menve, velünk együtt közös küldöttségben kívánja meghatározni közjogi állását. nem korszerű, és sok keserűségét fog előidézni, melyet különben mellőznünk lehetne, ha ezen ügyek egyelőre a Magyarország és hármas egy királyságnak, mint hiszem, nem sokára összeülendő közös küldöttségében tárgyaltatnának, vagy legalább egy tárgyalás eredményétől tételeznők fel az ez ügybeli érdemleges lépéseket, s a helyett inkább ott védnök a magyar korona épségét, hol az valóban veszélyeztetve látszik : értem Halies-, Lodomérországot és Bukovinát. Ez nem is történnék először: tették ezt előbbi országgyűléseink is, tette azt mindjárt Galicziának Ausztriába bekebleztetése után az 1790-dik évi országgyűlés, világosan kiemelvén, hogy ezen országok csak is a magyar korona jogán jutottak a felséges ház uralma alá. Tulaj donkép ezt nem is tagadta eddig senki, pedig e jog elhallgatása bizonyos bekövetkezhető körülmények között kárunkra válhatnék. Nem is görditenénk az által nehézségeket a kiegyenlítés elé, ha egyelőre megelégednénk, teszem azt, oly kifejezésével a törvénynek, mint az Erdélyországra nézve törvénykönyvünkben e szavakkal beigtatva találtatik: „Transylvaniam autem sua Majestas, qua Rex Hungáriáé teneat; vagy ha az 179°/

1-diki országgyűlés nyomait követve, csak azt kívánnék, hogy készíttessék elő ezen országokban mindaz, mi a magyar koronával egyesítés eszközlésére szükséges, s hogy jelesül előlegesen is választassanak el törvényhozási és kormányzási tekintetben a lengyel királysághoz tartozott részek, tudniillik Krakkó, Osviécin és Zátor herczegségek a Magyarország koronájához tagadhatlanúl tartozó fennérintett részektől. Egy harmadik észrevételem van még, t. ház, melynek előadására ujolag egy kis türelmet kérek. Észrevételem a felirati javaslat azon sokszor előforduló kitételeire vonatkozik, melyekben a „magyar nemzet," a „magyar nép" említtetvén, a dolog ugy tűnik föl — meglehet, hogy a trónbeszéd szavaiból kiindulva — mintha a trónbeszéd egyedül ehhez irányoztatott volna s a válaszfelirat is csak egyedül ettől terjesztetnék O Felsége elé. (Zaj. Mozgás.) Tisztelt ház! e kitételek a magyarországi nem-magyar ajkú nemzetiségekre nézve, melyek, legalább némelyek közülök, privilegiumjaikban is mindig nemzeteknek neveztetnek, annál sérelmesebbek, minthogy szerintem törvényeinkkel is merőben ellenkeznek. Tudva van ugyanis a t. ház előtt, hogy már hármas törvénykönyvünk, második részének 4-dik szakaszában megemlékezvén a populus és plebs közötti különbségről, harmadik részének 25 §-ban megemliti az ország nyelvek szerint különböző lakosságát, előhozván, hogy vannak magyarok és azokkal egybeforrt jászkunok (philistaei, cumani), vannak németek (germani et saxones), hogy vannak tótok (bohemi et* slavi), vannak románok (valachi), oroszok (rutheni) és szerbek (rasciani sive serviani et bulgari), tehát ép úgy, mint mai napig is az országban tömegesen egymás mellett élnek, s mindezen népeket ugyancsak az emiitett szakasz 2-ik pontja nemzeteknek (nationes) ismeri. Tudva van a t. ház előtt az is, hogy későbbi számos törvényeink is nemzeteknek ismerik e népfajokat. E törvények közöl csak néhányat leszek bátor kiemelni : jelesül az 1608-ik 13-ik antecoronationalis törvény czikket, mely azt mondja : „absque respectu nationum;" az 1609-ik évi 44-dik törvényczikket, mely szintén azt mondja : „absque ullo religionis vei nationis discrimine;* az 163 8-iki 7 8-dik törvény czikket. mely azt mondja : „quam concives receptarum nationum" és „ob nationis vei religionis ódium." De van egy törvényczikkünk. jelesül az 1608-iki 10-dik, mely még azt is megkülönbözteti, hogy a magyarokon kivül vannak leigázott és az országhoz csatolt nemzetek (nationes subjectae et adnexae), a miből tehát világos, hogy Magyarországot , és pedig ugyanazon alapon, mint Erdélyt, mindig lakta és lakja több s jelesül hat nemzet. Már ha ezek így vannak, és ha ezek a törvénynek világos rendeletei, melyek meg nem másíthatok : talán nem volna korszerű épen most azon többi nemzeteket teljesen ignorálni. Nem akarom javaslatba hozni, hogy nem tudom miféle módosítások tétessenek e téren, csak azt akarom kérni, méltóztassanak más kifejezésekkel élni, és e helyett: „magyar nemzet," méltóztassanak írni : „ország," „országos képviselet," „ország népei" és hasonló kifejezéseket, melyek, mint mondám, eddigelé is mindig használtattak és nem sértenek senkit. Más észrevételem nem levén, csak még azon meggyőződésemet kívánom kifejezni, hogy ha legalább némelyek azokból, miket szerencsés voltam elmondani, figyelemre méltattatnak, talán létrejön azon béke, azon egyetértés, mely legbiztosabb és, mint én hiszem, egyedüli alapja az ország fennállásának, az ország épségének. Ha pedig ez sikerül, akkor bátran elmondhatjuk, hogy felfogtuk a kor igényét és nagy horderejű feladatunkat, és nem szalasztottuk el e válságos perczekben kínálkozó alkalmat arra, hogy a közmegelégülés létrejőjön. (Helyes !) Detrich Zsigmond : Tisztelt ház! Véleményemet elmondandó, mindenekelőtt határozottan kijelentem, hogy a ház asztalán fekvő feliratot