Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

236 XXVI. OKSZÁGOS ÜLÉS. különérdekek léteznek és hol mindennap a nép ezrei járulnak, mint tudom, a fejedelemhez, hogy történelmi hatalmától kérjék ki ügyeik orvoslását: tanácsos-e, mondom, nálunk a parlamenti majoritás kezébe, habár csak közvetve is, az executivát vagyis a végrehajtó hatalmat átadni ? — Ennek megbirálását kinek-kinek, kivált azok belátására bizom, kik az ország minden részeinek mozgalmait és törekvéseit éber szemmel kisérvén, bizonyosan meggyőződtek arról, hogy a nép nagy része, a királyi hatalomnak miniszterek általi, bármely korlátozását épen nem kívánja; (Zaj . Ellenmondás) meggyőződtek arról, hogy a nép s ki válólag az értelmiség nagy része épen a nálunk 1848 előtt nem is ismert, felelős miniszteri rendszer által látja veszélyeztetve az ország municipális rendszerét, melyet pedig, mint alkotmányunk századokon át kipróbált védbástyáját, feláldozni épen nem hajlandó. Ezen utóbbiak közé tartozom magam is, megférhetlennek tartván a legszorosabb centralisatiót magában foglaló miniszteri rendszert a decentralisatio elvén vagyis a centralisátio teljes ellentétén alapuló municipális rendszerrel. Ha azonban ez nem igy volna — csalhatatlannak sem magamat, sem azokat nem tartom, kik velem együtt igy vélekednek — ha összefórhetőnek találtatnék a miniszteri rendszer a municipális rendszerrel, és pedig életre való, életre képes municipális rendszerrel; ha összeférhetőnek találtatnék a társországok és az ez országban lakó nemzetiségek és vallásfelekezetek érdekeivel; ha összeférhetőnek találtatnék a birodalom nagyhatalmi állásával (Zaj) és a királynak a felirati javaslat szerint is alkotmányunk zárpontját képező hatalma-* val: akkor, ugy hiszem, nem találkoznék senki az országban, ki a miniszteri rendszer ellen csak szót is emelni merészelne. De épen azért. t. ház, hogy ezen összeférhetőség kimuttatathassék, azért vélem szükségesnek e tárgyban tüzetes törvényjavaslat kidolgozását, történjék az akár itt, akár ha a dietális tractatusokat mellőzni kívánjuk, a kormány által: mert csak akkor, ha ezen törvényjavaslat előttünk lesz, ha azt az ország népei is olvashatni fogják, akkor lesz mindenki meggyőződve arról, hogy az összeférhetőség megvan, és akkor közakarattal , teljes megnyugvással kifejthetjük s kellőleg okadatolhatjuk az ország e részbeli kívánalmát, s akkor lesz elérhető az: hogy egyrészt legszentebb érdekeink iránt meg legyünk nyugtatva akár a koronázási okmány, akár antecoronationalis jtörvényczikkek által, melyek nálunk mindig szokásosak voltak, jelesen akkor, ha a lakosság csak egy részének is bajai orvoslásáról volt szó, mint pl. 1608-ban is; másrészt pedig senki se ijeszthesse népünket, akár az országban, akár a társországokban, a nemzetőrségi szolgálat visszaállításával vagy a vallás és nemzetiség elnyomásával ; végre pedig a Lajtán tul se sikerülhessen bárkinek bizalmatlanságot gerjeszteni irántunk. A felirati javaslat ugyan a jogfolytonosság elvénél fogva kívánja, hogy az 1848-iki törvények revisioja, a megyei,vagyis municipális szerkezetkorszerü s életrevaló szervezése, s az ettől elválaszthatlan nemzetiségi kérdés megoldása akkorra halasztassék, midőn majd a miniszterek kinevezve, az 18 4 8 -ki törvények átalában életbe leendnek léptetve, sőt a koronázás is végbemenend. Én ezt, megvallom, egyrészt sikeresithetlennek, másrészt az országra nézve, már a fentebbieknél fogva is, veszélyesnek, a nemzetiségekre nézve kevésbbé méltányosnak, és egyátalában szükségtelennek tartom a jogfolytonosság elvénél fogva is, ugy levén meggyőződve, hogy ott minden körülmények között megvan a teljes jogfolytonosság, hol az országgyűlés a census megrnásítása nélkül maga rendje szerint összehivatott, és megalakult, hogy a királylyal egj^etemben törvényt hozzon. Nem tagadom ugyan, hogy lehet a jogfolytonosságot ugy is értelmezni, hogy az a restitutio in íntegrummal, vagyis az 1848-ik évi állapotok teljes visszavarázsolásával egyértelmű legyen; azonban, ha ezt a t. ház igy kívánná értelmezni, akkor az ország némely részeivel s a társországokkal épen nem találkoznék, sőt tulajdonkép saját határozataival is ellentétbe jönne. Mert hiszen a t. ház már 186l-ben nem csak fel nem szólalt az úgynevezett országbírói értekezlet eredménye ellen, sőt azt opportunitási szempontból el is fogadta, pedig ezen törvények sokban eltérnek az 1848-diki s régibb törvényektől. (Fölkiáltások: Azok nem- törvények!) Ezen, anyagi törvényeinkre vonatkozó határozatokat el kellett fogadni azért, mert az opportunitás ugy kívánta, és nem lehetett azt, mi megtörtént, meg nem történtté változtatni. Említette azonkívül már egyik előttem szóló képviselő ur, hogy hiszen a minisztérium hatáskörét sem lehetne, már az 1861-ik évi felirathoz képest sem, kiterjeszteni annyira, mint a 48-iki évi törvények tervezték, jelesül nem Horvátországra, de talán más tárgyakra sem, és igy tulajdonképen, ha az, mit kérünk, megadatnék, csak egy ujabb, és pedig szerintem igen mozgékony alapokon nyugvó provisoriummal boldogithatnók az országot épen akkor, midőn ez türelmetlenül várja a valahára bekövetkezendő végmegállapodás áldását. Van, t. képviselőház, még egy észrevételem a felirati javaslat azon pontjára nézve, mely, midőn Horvátországnak és Erdélynek országgyűlésünkre lettmeghivásáról szól, azt kérelmezi, hogy O Felsége méltóztassék meghívni országgyűlésünkre még Fiumét, és az 1848. évi V. t. czikkben elősorolt más testületeket, tehát, ha jól sejtem, Tót-