Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 235 ismerős, azt következtetem, mondom, hogy a kormány sem ellenzi kivánalmaink elérhetését. íme, ezek nézeteim a feliratra vonatkozólag. A részletes tárgyaláshoz hozzászólásra annak idejében szabadságot kérek magamnak. (Zaj. Szavazzunk !) Dobránszky Adolf : Tisztelt ház ! Kötelességemet teljesítem küldőim iránt, midőn én is a felirati javaslat nagy nyomatékú ügyében fölszólalok; mert vannak aggályaim, vannak észrevételeim; ha pedig ezek tekintetében nézeteim talán eltérnek mások nézeteitől, türelmet kérek, illetőleg türelmetességet; mert hiszen a felirat nagyhírű szerzője maga is azt kívánja, arra hitt föl bennünket, hogy aggályainkat, nézeteinket mondjuk el, ugy a mint azok szivünkben vannak. (Halljuk!) Első észrevételem a felirati javaslat azon részére vonatkozik, mely az 1860-ik évi októberi diplomára és 1861-ki február 26-kai pátensre hivatkozván, elmondja, miért nem lehetett 1861-ben és miért nem lehet azt jelenleg elfogadni, és azzal végzi, hogy tárgyalni fogja azt most, utólag, a tisztelt ház és az iránti fölterjesztését rövid idő múlva meg fogja tenni. Én ugy hiszem, t. ház, hogy ha mi, a mint a felirati javaslat tervezi, elismerjük, valamint hiszem, hogy el kell ismernünk, hogy oly viszonyokat, oly ügyeket, melyek bennünket közösen érdekelnek a birodalom többi részeivel, s melyek azért — miután az alkotmányosság ki van terjesztve azon részekre is — mondom, csak is közösen tárgyalhatók, ha azokat elismerjük, akkor körvonalozni kellene azon közös ügyeket; vagy ha erre jelenleg készek még nem vagyunk, akkor azt hiszem, minden erre vonatkozó vitatkozástól el kellene állani, vagy semmi véleményt sem kellene mondanunk; hanem igenis azon fölhívás folytán, mely a trónbeszédben hozzánk intéztetik, egyszerűen azt mondani, a mit a felirati javaslat amúgy is tervez, hogy t. i. ezek iránt fölterjesztést teszünk. Nem fogják talán egészen alaptalannak találni ezen észrevételt, ha azt teszem hozzá, hogy ha nem szólunk semmit, akkor nem ébresztjük fel idő eló'tt a lajtántuli országok könnyen megfogható aggályait, melyek ha a felirati javaslatot ugy fogadnók el, a mint tervezve van, leginkább az által fokoztatnának, ha'az, mire ők mint alkotmányuk egyedüli alapjára tekintenek, már jelenleg visszautasittatik a nélkül, hogy egyszersmind helyébe más javaslat tétetnék. A közös ügyek iránti fölterjesztés mellett pedig óhajtanék kilátásba helyeztetni egy másik fölterjesztést, illetőleg törvényjavaslatot, vagy ha ugy tetszik, legalább azt kívánnám, hogy kérnők meg 0 Felségét, hogy terjesztessen a t. ház elé oly törvényjavaslatot , mely az 1848-ki törvények revisiójából kiindulva, egyszersmind ugyanezen töi-vények követelményeihez képest a megyei vagyis munieipális rendszer megállapítására és az ettől elválaszthatatlan nemzetiségi kérdés megoldására vonatkoznék. Ezen törvényjavaslatban lehetne azután közös akarattal — a nélkül, hogy akár a társországok,akár az ország különböző nemzetiségeinek jogaikat félteni lehetne — mondom, közös akarattal meg lehetne határozni azon kormányrendszert, mely az ország érdekében kívánatos, ha ugy tetszenék, a felelős miniszteri rendszert is. Én ugyan megvallom, — előre is engedelmet kérek, hogy ezt meg kell vallanom — hogy a felelős miniszteri rendszernek barátja nem vagyok. (Derültség Zaj. Az elnök csenget. Halljiik!) Nem vagyok barátja a felelős miniszteri rendszernek azért, mert meggyőződésem, hogy mindennemű kormányformával elérhető az, mi egy minisztériummal. Csak egyben különbözik a miniszteri rendszer, jelenlegi kifejlődéséhez képest, más kormányrendszerektől ; ez pedig szerintem az, hogy az úgynevezett felelős minisztérium mindig a parlament majoritásának kifolyása, ezen parlamenti majoritás pedig lehet mesterkélt is. Épen ezt tartom a birodalomra nézve veszélyesnek. (Zaj.) Vannak, igenis, mesterkélt majoritások. Megmutatta ezt a tapasztalás Francziaországban, hol a parlamenti majoritás a minisztériummal és királylyal együtt voltak kénytelenek visszalmzódni az 1848iki forradalom elől. De ha nem is mesterkéltek, hanem természetszerüek a majoritások, mint teszem Angolországban , még akkor is az következik e rendszerből, hogy a törvényhozó testület kezébe kerül az executiva is, minek további következése csak az, hogy a parlamenti majoritásra mindenkor számoló, tehát a felelős minisztérium legkevésbbé sem áll a valódi felelősség súlya alatt. A felelős minisztérium ugyanis a majoritás sokszor tapasztalható zsarnok ezéljainak kivitelére szolgál és annyira elnyomja minden törvény daczára a minoritásban levőket, hogy ezeknek — mint Irlandban látjuk — nem marad egyéb hátra, mint vagy nemzetiségöket, vallásukat odahagyva, ottmaradni és más nemzetiségbe, más vallásba olvadni, vagy Amerikába kivándorolni. (Nagy zaj. Derültség.) Lehet ezen nevetni, de tagadni épen nem lehet. En azt hiszem, hogy több irlandi ember lakik ma már Amerikában, mint Irlandban. Ha pedig a legújabb eseményeket tekintetbe veszszük, meg fogunk győződni, hogy az ottani minisztérium, mert a majoritás kifolyása, minden törvény daczára azt teszi az irlandiakkal, miről előre meg van győződve, hogy a parlament majoritása helyeselni fogja; mert hiszen minden a majoritás kedvéért történik. (Zaj.) ^ Már pedig, kérem, tanácsos-e nálunk, ez orhol annyi vallási, annyi nemzetiségi 30* szagban