Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

234 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. mely hosszas évek óta saját, úgynevezett nemzeti fejedelmek alatt élt s Magyarországtól 300 évig el volt szakasztva. Jogosan esak annyit .vélek követelhetőnek , hogy Erdély a jus publicumot illetőleg azon viszonyba álkttassék- Magyarországhoz, minőben volt a mohácsi vész előtt. Valamint Horvátországot illetőleg azt kivánom, hogy azon viszonyba lépjen Magyarországgal, melyben 48 előtt volt. Ily alapokon azon népek kedélyei nem csak hogy le fognak csillapulni, hanem bennök a bizalom keltetvén, kölcsönös segédkezet fognak nyújtani arra, hogy az eddigi állapotból valahára kibontakozzunk. Még egy pont van, t. ház, a mire észrevételt kívánok tenni. (Halljuk!) Ez a pont a felirati javaslatnak azon helye, mely a független magyar minisztérium és a megyei és városi municipiumok visszaállítását hangsúlyozza. A mi a magyar minisztériumot illeti, azt hiszem, ezen követeléstől a törvények revisiója előtt talán el is állhatnánk, (Zaj, ellenmondás) még pedig azért, mert ha kineveztetik a magyar minisztérium, a kinevezett miniszterek egyik részének semmi dolga nem lesz — és miért nem lesz dolga ? Azért, mert hatáskörük praecisirozva nincs. Először tehát a közös ügyeket kell rendezni s a miniszterek hatáskörét megállapítani. (Zaj, ellenmondás. Egy hang; Praecisirozva van az 1848-iki törvényekben!) A törvényben, melyre utasítani méltóztatnak, benne van a külügyminiszter, hadügyminiszter is, de köre nincs praecisirozva. Én tehát azt mondom mindenekelőtt, hogy elégséges volna, ha a restitutio kérésénél a megyékre szorítkoznánk. Én ezt elégségesnek tartom, még pedig azért, mert igen problematicus dolog az, legalább előttem, hogy azon lángoló szeretetnél fogva, mely a municipiumok iránt e hazában nyilatkozik, miképen volnának kielégíthetők azok, kik a municipiumokat bálványozzák, ha ezek egy későbbi rendezés folytán árnyékká sülyednének alá; mert csakugyan igen sokan vannak, a kik inkább óhajtanák a szabad municipiumot, mint a felelős minisztériumot, annyival inkább, mert a felelősséget más utón is , a jelen kormánygépezetnek más alapra állítása által, illetőleg- a kormány élén álló férfiaknak felelősségre fektetésével is el lehetne érni. Én tehát azt hiszem, hogy a megyéket a revisió előtt csakugyan helyre lehet állítani, és őszintén megvallom, hogy midőn a múlt évben a jelenlegi kormány a múlt kormány alatt kinevezett megyei kormányzóknak legnagyobb része helyébe ujakat nevezett ki, mondom, akkor azt hittem, hogy a megyéket csakugyan restituálni akarja. Habár láttam és tapasztaltam, hogy 1861-ben a megyék kiragadván a kormány gyeplőjét az akkori kormányférfiak kezéből, talán tovább és tálmentek azon határon, melyet az eszélyesség javasolt, minek következménye a későbbi provisorium lett (mert az indulatokat alkotmányos útra máskép visszavinni lehetetlen volt), mondom, mindezeket tekintetbe véve, azt hittem , hogy a jelenlegi kormány a megyéket restituálni fogja, annyival is inkább, mert a jelenlegi kormányférfiak, kik a megyei életben nyerték parlamenti nagyságukat, ismerik és méltányolják ennek jelentőségét, és mert ez lehetne azon egyszerű ut és mód, melylyel az országban nagyobb megelégedést lehetne eszközölni, és akkor az országgyűlés is kedvezőbb auspiciumok alatt kezdődött volna meg. Hogy azonban ezt miért nem tette a kormány, annak okait csak maga tudja; a mennyiben azonban én ezen okokat, különösen a lapok utján, tudom, nem tartom azokat oly döntőknek, hogy a megyék viszaállitását csakugyan meggátolhatták volna. Kettő az, a mi véleményem szerint, illetőleg a hírlapokból merített vélemények szerint, a kormányférfiakat vezette, hogy ne restituálják a megyéket. Első ugyanis azon, mindenesetre atyai érzésre mutató gondoskodása, hogy mi történjék már most a provisorius hivatalnokokkal; (Zaj) másodszor azon félelem, hogy a megyék ismét a szenvedélyek által engedik magokat elragadtatni. (Zaj. Ellenmondás.) Az első ok becsületére szolgál a kormánynak, de nem elegendő ok arra, hogy a megyék visszaállítása elhalasztassék. Mert az alkotmányos jogból kiinduló kormánynak hatalma van arra, hogy azokat, kik orgánumai közül tevékenységük, becsületességük és szorgalmok által megérdemlik, e megyék visszaállítása alkalmával alkalmazza. A mi a másik okot illeti, azon félelmet t. i., hogy a megyék ismét elragadhatnák a gyeplőt, e részben nem osztozom az igen tisztelt férfiak félelmében, mert elég erélyeseknek tartom őket arra, hogy az emelkedő áradásnak ellenszegülve, azt rendes medrébe visszavezessék. Én, t. ház, a válaszfelirat ebbeli pontját olyképen módosítanám, hogy a minisztériumnak revisio előtti visszaállítása ne kéressék, hanem a niegyék visszaállítása szorgalmaztassák. Ennek elérhetését reménylem ezen kormánytól, a mint hogy Bartal György képviselő ur beszédében maga is nyilvánitá egy helyütt: „Ki az közülünk , kinek lelkiismeretét bántatlanul hagyhatná az önkényt fölmerülendő vagy az éhhalállal küzdők arczairól majdan leolvasható szemrehányás, hogy önálló belkormányzatának visszanyerésére kínálkozó jelen alkalmat felhasználni, helyesebben mondva felhasználását komolvan megkísérlem, sérelmeink érzetében elmulasztottuk?" En ebből azt következtetem, hogy a mennyiben Bartal György képviselő ur — noha ő beszéde elején deprecálja — a kormány orgánuma és e szerint az ott uralkodó eszmékkel