Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 223 egyezkedési műben kezünkbe adta, tőlünk kivánja hallani nézeteinket, és csakis arra kér, hogy lehe­tetlent ne kívánjunk. De szerencsétlenség az, hogy a múlt kormányok eljárása megszoktatta velünk, hogy mindent, a mi felülről jő, vizsgálat előtt rosz­nak tartsunk, és vizsgálat után is meggyőződtünk, hogy csakugyan ugy is volt. (Derültség, helyeslés.) Hogy jelenlegi sok másként van, az egyéni nézet, azt senkire ráerőszakolni nem lehet; hanem viszo­nyaink fontossága kötelességünkké teszi, komo­lyan és r higgadtan vizsgálni és megfontolni a dol­gokat. Ám többet, mondom, a kormány nem tehe­tett, mint hogy legnagyobb bizalommal hozzánk szólva, a kezdeményezést ismét kezünkbe adta és bizalmát bizonyította be irányunkban. Rajtunk áll e bizalmat viszonozni az által, hogy férfiasan szóljunk a kormányhoz, nem mint kalmárok, kik tizet kérnek, hogy ötöt kaphassanak, hanem szól­junk mint politikailag érett nemzet képviselői, kik csak azt kívánják, a mi méltányos és lehetsé­ges, nem kevesebbet, de többet sem. Akkor, de csak akkor fogjuk azon szavakkal elhárítani válla­inkról a felelősséget, hogy „válaszszon a kormány, a következmény eljárásának fog megfelelni." (He­lyedés a jobb oldalon.) Tóth Vilmos jegyző : Következnék Jókai Mór, ki azonban átadta a szólási jogot Tisza Kál­mánnak. (Halljuk!) Tisza Kálmán *. Tisztelt képviselőház! Azok után, a mik e teremben,különösen igen tisztelt ba­rátom, Komárom városának képviselője által el­mondattak, csak keveset kell magához a felirati javaslathoz szólanom. Én azon nézeteket, melyeket 6' kifejezett, magam is osztom. Osztom természe­tesen úgy, mint ő mondotta és értette, nem pedig ugy, a mint mások magyarázni megkisérlették. Hogy mindemellett is felszólalok, abban két czé­lom van. Egyik az, hogy igen röviden meg­mondjam, miként van az, hogy ámbár óhajtottam volna, hogy némely -elvek és különösen ama szo­morú eshetőség következményei, ha netalán tör­vényes kérelmeink ismét megtagadtatnának, hatá­rozottabban legyenek kifejezve, mint a feliratban találhatjuk, mégis elfogadom azt egész terjedelmé­ben. Második czélja pedig felszólalásomnak az, hogy megjegyzéseket tegyek azokra, a mik itt e teremben elmondattak. A mi az elsőt illeti, elfogadom egész terjedel­mében a javaslatot, mert meggyőződésem szerint az egész ország indokolt jogos közvéleményének lehető leghűbb kifejezése. (Helyeslés.) Az országos közvélemény ugyanis óhajtja a kibontakozást ama helyzetből, melyben hazánk 17 év óta szen­ved. És most, midőn a fejedelemnek legmagasabb nyilatkozata folytán azt reméli is, megköveteli, megvárja tőlünk, képviselőitől, hogy leküzdve a múlt és jelen helyzet által felizgatott érzelmeinket, megtegyünk ez érdekben mindent, mit a helyzet tennünk enged és hazánk, nemzetünk iránti köte­lességünk tennünk nem tilt. (Helyeslés.) De midőn ezt kivánja a közvélemény, egyszersmind egy szi­gorú határt szab, mind vágyainak, mind annak, mit tőlünk vár, vagy mit nekünk tenni megenged: ezen határ pedig ott kezdődik, melyen túl hazánk alkotmányos szabadságának, törvényes független­ségének csonkításához, gyöngitéséhez segédkezet kellene nyújtani. (Helyeslés.) És ha volt valaha indokolt jogos közvélemény, ugy, meggyőződésem szerint legalább, ezen általam most jellemzett köz­vélemény az: mert nem tagadhatja senki, hogy a kibontakozást hazánknak érdekei nagyon is igény­ük ; de viszont a felett sem lehet kétsége senkinek, hogy ezen kibontakozás üdvhozó czak ugy lehet, ha nem csak meg nem gyengitjük, de újult erővel fölelevenitjük nemzetünk azon jogát, hogy koronás királyával egyetemben önmaga határozhasson sorsa felett. (Helyeslés.) Valóban gyermekded hiszékeny­ség kellene ahhoz, hogy, a legközelebb is tett ta­pasztalatok után, elhigye még valaki, hogy ha ezen határozati jogot kezünkből kieresztjük, ha beleegyezünk abba, hogy mások gyakoroljanak sorsunkra döntő befolyást, javulni fogna helyze­tünk. (Ugyvan!) Ezen közvéleménynek, mint mái­mondottam, hű kifejezője a fölirati javaslat. A leg­loyalisabb hangon, a legnagyobb bizalommal és hódolattal a fejedelem legmagasabb személye irá­nyában szólva, esdve kérve ott is, hol a nemzet nevében követelnie lehetne, igyekszik elhárítani a kibontakozás akadályait; de egyszersmind kiyen kifejezi törvényeinkhez, alkotmányunkhoz, hazánk függetlenségéhez való ragaszkodásunkat. Ismétlem tehát, hogy én azt egész terjedelmében minden módosítás nélkül elfogadom. (Helyeslés.) Áttérve beszédem czéljának másik részére, legelőször Tolnamegye pinczehelyi kerülete kép­viselőjének beszédére akarok egy pár megjegyzést tenni. Nekem ezen terjedelmes és nagy mesterség­gel összeállított szónoklathoz aránylag keveset kell szólanom. Keveset részint azért, mert igen nagy részben oly kérdéssel foglalkozik, a közös viszonyok kérdésével, melynek tárgyalásába bo­csátkozni most helyén és időn kívülinek látom. El­mondom majd úgyis erre vonatkozó nézeteimet akkor, midőn a felirati javaslatnak Ígérete szerint is egy e tárgyban készült munkálat fogja tanács­kozásunk alapját képezni. De keveset kell felel­nem azért is, mert többekre azok közül, mikre megjegyzést óhajtottam volna tenni, már mások fe­leltek, én pedig a t. i. ház figyelmét ismétlésekkel fárasztani a lehetőségig nem akarom. Azon kezdette beszédét a tisztelt képviselő ur, hivatkozván hazánk egy nagy fiának intésére, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents