Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

220 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. kainkról, remélvén, hogy egyszer már rólok is fogunk szólani, és hogy teendőink halmaza nem ok arra, hogy őket elfeledjük. De hogy is feledkezhetnénk meg mi a megyékről, nevelő anyáinkról? Hisz akkor hasonlítanánk azon elvetemült fiához, ki, midőn távol földön gazdaggá lőn, elfeledé otthon ínségben küzdő agg szülőit, és nem osztotta meg velők mindazt, a mivel bir. Azért azt hiszem, hogy itt az ideje a megyék törvényes viszszaállitása mellett szót emelni. Én ezen 0 Fölségéhez küldendő válaszfeliratunkban igen helyesen látom fölemlítve, hogy a jogfolytonosság alapján kivánjuk és kérjük köztörvényhatóságaink alkotmányos helyreállítását,, és pedig szerintem ugy, miként azok 48. és 61-ben voltak, hogy igy amegvék azon egyedüli törvényes állapotban várják be az időt, midőn az országgyűlés törvény által fogja a megyéket rendezni és szerkezetöket a felelős minisztériummal öszhangzásba hozni. Én is elismerem a 48-ik évi törvények e tekintetben revisiójának szükségességét, de nem ismerem el semmiféle kormánynak azon jogát, hogy midőn alkotmányos akar lenni — pedig annak egy tagja két nappal ezelőtt vállá ezt előttünk — akkor a fennálló alkotmányt részben megtagadja s kénye kedve szerint magyarázza. Lássuk röviden, hogy járt el a kormány e tekintetben , midőn négy évi absolutismus után uj hajnala virradt az alkotmányosságnak. Először is megrakta a megyéket heterogén elemekből álló főispánokkal. Oly heterogén elemek voltak, hogy egynémelyiket semmiféle vegytani processus által sem lehetett a többi főispánnal vagy megyéjével összeolvasztani. Hogy az ily különböző főispánoknakegy öntetűségök legyen, ellátta őket a kormány részletes utasitásokkal. Ez utasítás szerint ők a megyei bizottságokat csak egyszer ad hoc hívhatták össze, az országgyűlési képviselői választások elrendelésére s a központi bizottságok megválasztására. Tisztújítást azonban, habár majd mindenütt az absolitismus bérencz szolgái voltak a megyei hivatalnokok, nem tarthattak ; hanem igenis felruháztattak azon alkotmányos országba nem illő basái hatalommal, hogy a vétkező, vagy nekik nem tetsző hivatalnokokat hivataluktól fölfüggeszszék, vagy elcsapják, és hivatalukat másokkal töltsék be. A főispánok nagy hatalma azonban csak lefelé terjedt; mert fölfelé ott volt a legnagyobb basa, a helytartótanács, melynek a főispánok minden kicsapongást jelenteni tartoztak, és csak ennek jóváhagyása megérkezése után lehetett a szándéklott változást foganatosítani. És most lássuk, mi lőn a kormány ezen intézkedésének eredménye? A főispáni hivatal századok óta ragyogó fényét veszté, s kormányhivatal lett, mert inig lefelé hatalma törvényesen kite rjesztetett, addig valóban minden hatalmát elveszte azon részletes utasítások által, melyeket felülről kapott. Régi időkben utasítást a főispánnak csak a törvények adtak; akkor a fóispánság nem csak legfőbb hivatal volt, hanem egyszersmind a főispán pártolója és védője volt a megyének a kormány és más hatalom ellen. Törvényes tisztujitásokat nem tarthatván a főispánok, a megyék nagy zavarba jöttek. Egy részről szerettek volna szabadulni az absolutismus hivatalnokainak bár egy részétől is. Más részről felszólalások történtek a szigorú törvényesség és „non interventio" elve mellett. Egyik megye a fusiot. a másik a non interventiot határozta el. Befolyással voltak erre a főispánok egyéniségén kívül különböző felfogások, érdekek és körülmények. A hol a Schmerling-féle hivatalnokok meghagyattak, ott most is tökéletes absolut kormányu megye van a-magyar országgyűlés ideje alatt. A hol a fusio keresztül vitetett, ott talán még roszabbul áll a dolog: mert kétféle hivatalnokai vannak egy megyének, kik még köszönni sem szeretnek egymásnak; és mert azon becsületes hazafiak. kik magokat a megye javáért feláldozták s hivatalt vállaltak, kitéve az ellenvéleménynek megrovásainak, azon reményben voltak, hogy nem sokára hozzá fognak jutni az alkotmányossághoz, és most látják, hogy ez nem átmenet, hanem uj rendszzr akart lenni, melynek merev szirtjein az egyes hivatalnok becsületessége, jóindulata s munkássága hajótörést szenved. Mert, uraim, nyilvánosság nélkül, mit egyedül a közgyűlések nyújthatnak, jó hivatalnok nem is képzelhetőd És kérdem már most, mi indíthatta a kormányt ai*ra, hogy az alkotmányosság ezen első lépcsőjét átugorva, a törvényes megyék visszaállítása nélkül hívja össze ezen törvényes országgyűlést, melynek alkotmányos közreműködésétől remélhetni a fenforgó közjogi kérdések megoldását, a korona és nemzet közti viszályok kiegyenlítését? Vajon attól fél-e a kormány, hogy az 52 megyei bizottság, mint 52 éhes farkas fog az alkotmányos téren megjelenni, és hogy azon farkasok ordítása miatt a képviselők hangja nem fog meghallatni, s a király és nemzet egymást nem fogja megérteni ? A múlt idők, uraim! e fölfogás ellen szólanak. E század első felében összehívott országgyűléseken, midőn még hazulról utasítással küldték a megyék követeiket, csak akkor és azon megyék jöttek ellenkezésbe az országgyűléssel, és hatottak gátlólag annak munkálkodásaira, a midőn és melyekben sikerült a kormánynak, a divatba jött korteskedés által, a puszta szavazók tömegét arra birni, hogy a követeknek elveikkel és az ország-