Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-25
XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 21í> hézségen és nehéz iskolán kell a népeknek keresztülhatolni, sok csalódást átélni ezen uj, ma már az egész civilizált világ által elfogadott rendszer alatt. Azonban előttem úgy áll ez, mint exigentia, és pedig azért is exigentia, mert én helyette mást, jobbat, és a kiváltsági alap megszűnte után egyéb biztosítékot az alkotmányosságnak nyújtani nem tudok. (Helyeslés.) Előbbutóbb nem is lesz ez elutasítható. És ha elgondolom magamban, ha ide közénk felelős magyar miniszterek jönnének be, és mint ilyenek, érintkezve egyenesen a törvényhozással, érintkezve egyszersmind Felséges Urunkkal, tanácskozásainkra világosan befolynának: meg vagyok győződve, hogy egy rövid hét alatt a tanácskozásokat annyira előre vihetnék, mennyire azok nélkül talán hónapok után sem érhetünk. A másik, miben egyetértek t. képviselőtársunkkal, az, hogy miután ezen bonyodalmas helyzetben, ezen circulus vitiosusban valakinek az első lépést meg kell tenni, ugy nézetem szerint ia csakugyan a kormány az, mely az első lépést megteheti. Ennek oka pedig az, mit már elmondottam, de a mit ismételnem szabad legyen, hogy a nemzeteknek nincs egyéb kincsök, nincs más erejök, más védelmi pajzsuk, mint a törvény és törvényesség. Ha ezt elvesztik, elvesztették azon egyetlen varázserőt, melyre minden viszonyok közt bátran hivatkozhatnak. A kormány ellenben a joghatalom öntudata mellett anyagi erővel is rendelkezik, és azért, ha közelítő lépése a nemzetnél bizalom helyett bizalmatlansággal találkoznék, jóakarata konok szándékkal, készsége daczczal viszonoztatnék, jó lelkiismerettel, Európa közvéleménye előtt igazolva, vonulhatna vissza azon pontra, melyre magasztos hivatása érzetében utalva lenne. Nem fárasztom tovább a t. ház figyelmét. (Zajos felkiáltások ; Halljuk még!) A mi szivemem feküdt, elmondtam. A részletes vitatkozásban alig fogok részt venni, mert a feliratot, ugy a mint meg van irva, elfogadom. (Zajos éljenzés.) Tóth Vilmos jegyző: G-hyczy Kálmán szintén a ház 46-dik szabálya értelmében személyes megjegyzést kivan tenni. Ghyczy Kálmán: Azokra nézve, a mik a dolog érdemét illetőleg intéztettek tisztelt követtársam, Somssich Pál úr által ellenem és tegnapi előadásomra, nem szólok semmit. Hanem két vád intéztetett ellenem, melyre nézve, ugy hiszem, fölvilágositással tartozom. (Halljuk!) Az első vád, mely ellenem általa intéztetett, az, hogy azon körülményt, miszerint tévfogaímak léteznek a legmagasabb körökben, én a mostani kormánynak tulajdonítottam volna. Én ezt nem mondottam; hanem azt mondtam, hogy azon elvek, melyek irányadókul a királyi trónbeszédben ' előadattak, és melyek iránt észrevételeimet előadandó leszek, azon tévfogalmaknak tulajdonithatók, melyek a kormány körében léteznek. Alkotmányos tárgyalásnál másról, mint kormányról, szólni nem lehet; és mikor én ily tévfogalmakról szóltam, melyek a kormánykörben léteznek, természetesen csak nézetkülönbséget érthettem: mert ha például e háznak egy része a másiktól vagy a kormánytól eltérő nézetben van, igen természetes, hogy egymástól eltérő nézeteiket tévnézeteknek tartják. E részben tehát a vádat, mely ellenem intéztetett, el nem fogadhatom: mert a létező kormányt csak annyiban érintettem, hogy tévfogalmai vannak; hogy azonban ily tévfogalmakat okozott volna másoknál is, azt nem emiitettem. (Ugy van!) Egy második súlyos vádat intézett a képviselő úr ellenem, midőn azt monda, hogy a hasonlatosság, melylyel Karthágó történelmét hoztam fel esetleg érvül, itten nem helyesen hozatott föl. Ebben, ha csakugyan úgy érintettem volna a dolgot, mint ő mondja, igazsága volna, mert tudom, hogy a mi viszonyunk Felséges Urunkhoz nem az, mely volt hajdan Karthágó és Róma között. Ezen példánál azonban hozzátettem azt, hogy ez áll a fölirati javaslatra is, ha a viszonyainkra nem illő „béke és háború" szavak helyett a „közjogi kérdések kiegyenlítését" teszszük. Nem használtam én a hasonlatosságot oly értelemben, minőt neki t. követtársam adott, (Ugy van!) és igy e vádat sem fogadhatom el. Köszönettel ismerem el, hogy annyi elismeréssel méltóztatott t. képviselőtársam előadásomról megemlékezni, hogy t. i, előadásom, habár szigorú volt is, a logika szabályaiból foly. En a logika szabályai alatt az ész szabályait értem; és midőn ezek szerint okoskodom, ha a t. követ úr ezt cynismusnak nevezi, arról nem tehetek. (Éljenzés és taps.) Vay Lajos b.: Az előttünk fekvő válaszfelirati tervet egész terjedelmében pártolom, és azt ugy, a mint van, elfogadom. De midőn ezt teszem, engedjék meg t. képviselő társaim, hogy azt egy tekintetből különös figyelmökbe ajánljam. Ugyanis, midőn mi itt országgyülésileg összegyűlve, legalább annyiban élvezzük ismét hazánk ősi alkotmányát , hogy szabadon szólhatunk közjogi kérdéseinkhez, addig otthon illető megyéink még mindig a régi szomorú állapotban vannak. A megyék még csak megvillanni és ismét eltűnni látták az alkotmányt; ők, a szomjasok, látták a tenger vizét, és az ismét rögtön eltűnt előttünk, mert hiszen az nem viz, hanem délibáb vult. A megyék mégmost sötétek, szomjasak, rendetlen, sőt rendezetlen anarchicus állapotban vannak, és sóvárogva néznek ránk, epedve várnak minden szót aj28*