Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

214 XXV. OESZÁGOS ÜLÉS. tése, a trón hatalmának erőben gyarapodása; ás ezen szellemi kincsek védpajzsa alatt erélylyel hozzáfoghatnánk nyomasztó anyagi bajaink orvoslásához is. És tudja az ég, tudhatjuk mi mindnyájan, hogy anyagilag elszegényedett, szellemileg hátramaradt nemzetünk, melynek szent ügyét és érdekeit képviselni összesereglénk, mennyire várja mitőlünk türhetlen volta könnyebbülését. (Zaj.) Segíteni kell hazánk polgárain, mert attól tartok, hogy ha nem segítünk mi, segíteni fog rajtok más. (Zaj.) Nem irigylem akkor azok sorsát, kik a nép bizodalmát magoknak bár kinyerni tudák, de valódi érdekét fölfogni és annak eleget tenni képesek nem valának. A lehetetlenségeknek soha semmiben sem voltam barátja, de legkevésbbé lehetnék az a politikában. A lehető, a biztos, a becsületes, az alkotmányos kiegyenlítés az én eszményem. Ki kell bontakoznunk a bár mindkét részről elismert, merev jogfolytonosság bilincseiből (Nagy zaj) ugv, a mint opportunitás tekintetéből segítettünk magunkon Horvátországot illetőleg, mint ezt tegnap egyik t. képviselőtársunk döntő argumentatioval kiemelte. A jelen bonyolult körülmények közt a merev jogfolytonosság tisztán magyar kérdés, az előre haladt világ nem érti azt (Nem áll!) és keményen itél el bennünket, mert talány fog előtte maradni mindiglen, miért nem tudunk a gyakorlati haladás terére fölemelkedni, midőn nyitott előttünk a tér. (Zaj.) Ennyiből áll az, a mit mondani akartam; ez nyomta lelkemet. Körvonalozni kívántam egyúttal álláspontomat is. Az előttem szólók remek beszédei kimerítették a tárgyat, úgyannyira, hogy csak ismételhetném azt, a mit ők jobban és szebben előadtak. (Igaz! Ugy van! Zaj.) A válaszfelirat részletes vitatására tartom fenn magamnak további szólási jogomat. Böszörményi László : T. képviselőház! Nem tartozom azok közé, kik vakon esküsznek a mester szavaira, de méltóztassanak megengedni, hogy mindamellett fölszólalásomat egy nagy mester szavaival kezdjem. Az 1861-ki országos első felírásra leküldött kegyelmes válasz az 1848-ki törvényekből kifolyó rázkódtatásokra vonatkozott; és — hogy közbevetőleg megjegyezzem — ezen leirat épen abban különbözik a jelen magas megnyitó beszédtől, hogy a megnyitó beszédből ezen rész ki van hagyva. Azon tételére az 1861-ki leiratnak az akkori második felirat tervezője, igen t. hazánkfia Deák Ferencz (Éljenzés) így válaszolt: „A mi pedig a legmagasabb királyi leiratban megemlíttetett rázkódtatásokat illeti, engedje Felséged tisztelettel megjegyeznünk, hogy azokat nem az 1848-iki törvények okozták, hanem azon törvényeknek és azon akadályok, mik a törvények teljes végrehajtását gátolták. Mi módon alakultak ezen akadályok: azt — nem akarván a múlt idők fájdalmas emlékeit ujabban felidézni — Felséged legmagasabb személye iránti mély tiszteletből elhallgatjuk." T. képviselőház! A ház asztalán levő felirati javaslatnak valóban a hódolatot, a tiszteletet leghívebben kifejező tétele az, mi benne nem foglaltatik : ez pedig az, hogy a jelen felirati tervezet most a különböző körülmények közt nem is recapitulálja a trónbeszéd azon tételét. És ezzel szemben hallottam itt férfiakat, kik oly hajlandók a mesterre hivatvatkozni, hogy nem respectálták azon nagy mester ezen hódolatteljes ildomosságát; hanem fölelevenítettek oly kérdéseket, melyeket ha elhagynak. bizonyára több szolgálatot tesznek azon kiegyenlítésnek, melyet, mint nyilvánitják, oly buzgón óhajtanak. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy fölolvassam a pinczehelyi t. képviselő úr egy tételét, mely így szól: „Az 1848-ki nemzedék .... a nemzeti becsület szennytelenségét másként, mint közjogunk országos romjain megvédeni nem bírta." Nem tudom, mi ezélja van e vádakkal at. képviselő urnák? mi czélja van azon ismételt insinuatiókkal. úgymint: külföldi symphatiák emlegetése, forradalmi emlékek, ábrándozás, régi dicső emlékeink felidézése, azokon való táplálkozás ? Hogy ezekkel mi ezélja lehet, nem értem ; de annyit tudok, hogy ilyen visszaemlékezések bizonyosan nem hű követése azon taktikának, melyet ő oly sokat emleget. A mit ezen felirat tervezői jelen időben figyelembe venni szükségesnek véltek, én magam, hogy hívebben kövessem azon tiszteletben tartott modort, nem megyek túl ezen téren, s nem is felelek azon uraknak, a kik az 1848-ki dolgokat említették föl; mert ha voltak némi aggodalmaim a fölirat tartalmára, melyek épen azon hódolatteljes ildomosságból származhattak, azokat rígy is előttem szólott képviselőtársunk Grhyczy Kálmán (Éljenzés) naffv részben fölvilágosította. En azon uraknak, hogy a drága időt ne vegyem igénybe, csak egyszerűen annyit mondok, hogy a kik nem tartózkodnak a haza legszentebb emlékét fiai előtt bepiszkolni akarni (Helyeslés), a költő ilyeneknek hab lattára írhatta régen azt, hogy : Van-e egy marok föld a magyar hazában, A melyet magyar ver meg nem áztatott ? Hajh ! de már nem látszik a nagy ősök vére, Fiaik befestek újra feketére A földet, rá kenték a gyalázatot. (Hosszas éljenzés, helyeslés. Zaj.) Zichy Nándor gr.: Tisztelt ház! A mit a felirati javaslatra vonatkozólag megjegyezni kíván'