Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-24

XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. i 91 Tudom, hallottam, hogy mindazok ellen, mik a jogfolytonosság, az 1848-dikiévftörvényeink életbeléptetése mellett mondattak, egy, első tekintetre igen nyomatékosnak látszó ellenvetés tétetik: és ez az, hogy ha egy részről az országgyűlés ezen törvények tényleges foganatosításának követelésétől végleges megszüntetésöknek veszélye nélkül nem állhat el, más részről ezen törvényeket előleges rcvisio nélkül a korona sem foganatosíthatja, mert nem tudhatja, hogy foganatosításuk után fognak-e revideáltatok Meglehet, hogy az, mit ez ellenvetés ellen mondandó leszek, a tiszta alkotmányosság szigorú mértékét nem üti meg, de a gyakorlati életből van merítve s a rideg valósággal megegyez. Én ez ellenvetés ellen a bizalomnak szent érzetére hivatkozom, melynek kifejezése a királyi trónbeszédnek dicső fénypontját képezi. A bizalom üdvös csak ugy lehet, ha kölcsönös. Az országgyűlés, az összes magyarnemzet, a ház asztalán fekvő fölirati javaslatnak tanúsítása szerint, teljes bizodalommal viseltetik Fölséges Urunk iránt abban, hogy a fenforgó nehéz kérdéseket az ország alkotmányos önállásának és függetlenségének fentartása mellett kívánja megoldatni. Kegyeskedjék viszont 0 Fölsége is legmagasabb bizalmára méltatni a magyar nemzetet abban, hogy azon körben, melynek átlépését képviselői állásunk s a jelen és utókor iránti kötelességünk érzete egyaránt tiltják, a magyar nemzet is megtesz mindent, a mit a kir. trón fényének emelésére, a monarchia szilárd fennállásának biztosítására s jóllétének előmozdítására, saját életfeltételeinek feláldozása nélkül, és ugy hiszem, igy is elégséges mérvben megtehet. (Helyeslés.) De ha a kölcsönös bizalom eleven tény általi megtestesitéséről van szó: az első lépés e tekintetben a koronát illeti; mert a nemzet gyenge, a hatalomról a korona rendelkezik. A gyenge, ha jogát veszélynek teszi ki, azt végképen elveszítheti : a koronát jogsérelem ellen a hatalom is biztosítja, melyről rendelkezik. (Szűnni nem akaró éljenzés, taps.) A ház felirati javaslata több oldalról különféleképen értelmeztetik. Én azt oly világosnak találom, hogy az bővebb magyarázatra nem szorul. Meg fogja érteni azt az egész magyar nemzet, megmondja annak értelmét maga az országgyűlés is f érdemleges tárgyalásának folyamában. Én nem tartom azt, a mit itt fölemlittetni hallottam, hogy mostani fölirati javaslatunk az 1861. évi elvektől némileg eltér. Nem elveink változtak, hanem helyzetünk. (Helyes!) Igaz, hogy 1861-ben is ugyanazon követelések intéztettek a dolog lényegére nézve hozzánk, melyek most is intéztetnek : de akkor közjogunk létezése is megtagadtatván, azon követelések egyszerűen elfogadás és törvénybe igtatás végett voltak hozzánk utasítva; most pedig közjogunk alapelve nem tagadtatik, s ezen követelések törvényhozási rendes tárg végett közöltetnek velünk. Ha tehát 1861-ben az egyszerű negatio maga helyén volt, most törvényhozói kötelességünk szerint a positívitás terére kell lépnünk ;s ez utón, nem az 1861-iki elvektől eltérve, hanem azoknak vezérfonalán, tovább haladva, czélszerü javaslatok tervezésével mind Fölséges Urunkat, mind polgártársainkat Európa birói széke előtt föl kell világositanunk arról,*a mit a fölirási javaslat kifejez : hogy egy részről a monarchia biztonsága, más részről alkotmányos önállásunk nem állanak egymással ellentétben, nem szükséges egyiket a másikért föláldozni, hanem egymás mellett fönnállhatnak. (Helyeslés.) A többi értelmezésekre nézve pedig, azon reményben, hogy szerencsés lehetek a támadt kételyeket eloszlatni, röviden elmondom, hogy nézetem szerint mi a fölirat valóságos értelme. Egy római követ — ha jól tudom — a karthágóiak előtt azt mondotta : „Jobb kezemben háborút, bal kezemben békét hozok; válaszszatok!" Ez áll a fölirati javaslatra nézve is, ha a mi viszonyainkhoz nem illő béke és háború szó helyett közjogi kérdéseink kiegyenlítését teszszük. Benne van a fölirati javaslatban közjogi kérdéseink alkotmányunk épen tartásával eszközlendő kiegyenlítésének lehetősége, de ki van mondva abban az oly állítólagos kiegyenlités lehetetlensége is, mely csak alkotmányunk, önállásunk föláldozásával történhetnék meg. Választani a kormány fog; az eredmény a kormány eljárásának lesz megfelelő. (Helyes! Éljen!) Én a fölirati javaslatot egész terjedelmében elfogadom. (Viharos éljenzés.) Tóth Vilmos jegyző: Apponyi György gr. {Zaj. Holnap! A képviselők indulni készülnek.) Elnök: (csenget) A ház szabályai szerint az ülés eloszlatása az elnökhöz tartozik, a ház beleegyezésével. Méltóztatnak az ülést eloszlatni vagy folytatni? (Felkiáltások: Eloszlatjuk!) A kik folytatni kívánják az ülést, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) A többség az ülés folytatását kívánja. (Zaj.) ' Tóth Vilmos jegyző: A följegyzettek sorában következik Apponyi György gr. (Halljuk! Holnap ! Zaj.) Apponyi György gr.: Tisztelt ház! Én alig vehetem ma már igénybe a t. ház figyelmét, (Halljuk!) mert valamivel hosszabb előadást kívánnék tartani. (Holnap! Halljuk!) Én tehát részemről, különösen azért, mivel a följegyzések is némi vál-