Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-24

192 XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. tozásokat szenvedtek,mit szintén magamra is ugyanazon joggal alkalmazhatok, mint bárki, kérem a t. háznak ebbeli engedékenységét, hogy tekintve az időnek igen nagy előre haladtát, mivel én hosszasabb előadásra készültem, nekem holnap engedjen szót. (Helyeslés a jobb oldalon. Hosszas zaj.) Deák Ferencz: (Halljuk! Halijuk!) A tanácskozás rendéhez, vagyis inkább — bocsássanak meg. t. képviselők — a tanácskozás rendetlenségéhez (Derültség) kívánok szólani. Igen természetes, hogy ha valaki, mikor rá kerül a sor, szólni nem akar, kitörülteti magát; ha pedig később szólni akar, akkor újból felirathatja magát. így szólásra az következik, a ki sorban utána fel volt írva; ha ez sem akar szólni, akkor az szólittatik fel, a ki az után van felírva, mig csak végre valakit találnak, a ki szólni akar. Ha azonban senki sem találkoznék, akkor végre szavazás történik. (Elénk helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: G-hyczy Kálmán képviselő után fel volt jegyezve Apponyi gr., utána Lónyay Menyhért , (Felkiáltások' Eláll!) azután SimonyiLajos b., (Felkiáltás; Eláll!) azutánTrefort Ágoston, (Felkiáltás: Eláll!) azután Joannovics György, (EMU!) Várady,Gábor (Eláll. Zaj.) Várady Gábor: Én csak oly feltétel alatt állok el, ha mindazok, a kik eddig a szótól elállottak, ezután fel nem szólalnak (•Zaj.) Tóth Vilmos jegyző. Fel van irva továbbá Somssich Pál, (Eláll!) BÓnis Sámuel, (EMU!) Pálffy István gr., (Eláll!) Keglevich Béla gr., (EMU!) Tisza Lajos, (Eláll!) Benesik György, CElúll!) Ujfalusy Miklós, (Eláll!) Patay István, (Eláll!) Babarczy Antal b. (Eláll! Zaj! Halljuk!) Babarczy Antal b.: T. ház! (Zaj.) Midőn Urunk Királyunk . .. Tóth Vilmos jegyző: Bocsánatok kérek, Keglevich Béla gr. előbb volt följegyezve; de ő nem volt a teremben, midőn neve fölolvastatott, és most nem áll el a szótól. (Zaj. Halljuk!) Keglevich Béla gr ': Tisztelt ház! Azon meggyőződésben voltam, hogy a válaszfölirati javaslat feletti vitát bezárhatjuk. De miután, habár többen elállottak a szótól, s az én jelen nem létemben helyettem is elállást nyilatkoztattak ki, e közben voltak mégis olyanok, kik szavokat fenntartották, én is élek jogommal. De a t. ház türelmét igénybe venni nem akarom, és csak egyszerűen azt mondom, hogy a feliratot, mely minden tekintetben megegyez elveimmel, egész terjedelmében pártolom, és nem számítom magamat azok közé. kik így kezdik beszedőket: „Pártolom a 48-iki törvényeket, pártolom a jogfolytonosságot, pártolom Deák Ferencz elveit," azután pedig, előadásukat folytatván, azoknak lényeges pontjait mind egyenkint kiszedik. (Zajos helyeslés.) Ez azon szempont, melyből mindenesetre fenntartani óhajtottam szólási jogomat, hogy itt nyíltan kimondjam, hogy sokkal jobban szerettem volna, ha azon urak, kik szólottak, nem azon modorban szólottak volna, hanem egyenesen megtámadták volna; mert míg így egy részről ámítják a fejedelmet azzal, hogy más nézetben vannak, (Zajos helyeslés) meggyőződésökre nézve ámítják más részről a nemzetet is. Ez az én nézetem. Pártolom a fölirati javaslatot. (Éljenzés.) Babarczy Antal b. : (Zaj. Halljiá!) Midőn Urunk Királyunk magas trónjához közeledve, nyílt szavunkat kívánjuk emelni, úgy hiszem, hogy mindazok, a kik Magyarországnak az ausztriai birodalommal egybenlétének szükségességét és sérthetlenségét hiszszük, azon meggyőződésben találkozunk, hogy egy teljesen és tökéletesen kielégített Magyarország nélkül az ausztriai birodalom és e nélkül viszont Magyarország sohasem találhatják fel biztos fennmaradásukat s jogaik teljes, tökéletes kifejlődését. Ha a letűnt 17 év szomorú eseményeire visszatekintünk, (Zaj. Az elnök csenget.) ugy fogjuk találni, hogy mind a birodalom, mind saját bajaink kútforrását épen ezen alapigazságnak ügyeimen kívül hagyásában kellkeresnünk.Mert valamint egy részről a tökéletes, föltétlen függetlenség utáni törekvés, ugy másrészről a hódítás előnyeinek bűnös igénybe vétele egyaránt megtámadja a históriai alapot, melyen pedig egyedül nyughatnak biztosan trónok, birodalmak és alkotmányok. De ne időzzünk a multak szomorvi emlékén, hanem vonjunk le azokból a tanulságot , melyet mindnyájunknak nyújtottak. Egy ujaeraküszöbére jutottunk, midőn ünnepelt hazánkfiának a történet tanulságából levont azon jóslata, hogy legsajgóbb sérelmeink mindenkor a fejedelmek vallásosságában és igazságszeretetében érték el orvoslatukat, köz örömünkre teljesült és a Felséges Király az 1848 évi törvények elismerésével a jogfolytonosság zászlóját magasan tartva, a jogelvesztés átkos tanát pedig magától távol ellökve, s sanctio pragmaticát tűzte ki a zilált állapotunkból való kibonyolitás alapjául. A törvények tiszteletében és ezekhez szoros ragaszkodásban rejlik az alkotmányosság legfőbb biztositéka. Nem csoda tehát, t. ház, hogy az 1848 évi törvények érvényessegét oly egybehangzólag sürgette a nemzet akkor, a midőn azok a hatalom részéről vonattak egyoldalulag kétségbe. Nem csoda, hogy ezek elismerését nem csak azok sürgették, a kik tartalmokkal mindenben egyet értenek, de azok is és talán nagyobb erélylyel, kik, bár a beléjök fektetett elveknek nem ellenei, de meghozásuk azon rögtönzött módjában , miszerint életbeléptetésöknél egyszersmind a traditionak minden fonalai elmetszettek, megnyugvást találni soha nem tudtak; küzdöttek pedig azért, mert sokkal csekélyebb baj-