Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-24

XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 185 lajtántuli értelmében , azaz állam , egységes állam, melynek Magyarország csak egyes alkatrésze, koronaerszága, tartománya: akkor indokolatlanok mindazon követeléseink, melyeket köz- és államjogaink visszaállítására nézve törvényes önállásunk és függetlenségünk alapján mindannyiszor tevénk, jogosultak az októberi diploma és februári pátens, és a monarchia összes köz- és államügyei elintézésének Bécsben öszpontositása igazságos; mert örök törvénye az emberi észnek, hogy a rész alárendelje magát az egésznek, és hogy a rész érdekeinek háttérbe kell vonulniok az egész érdekei előtt. Mindenekelőtt tisztáznunk kell tehát a fogalmat, mely az ausztriai monarchia, az ausztriai birodalom nevezete alatt értendő. Kétséget nem szenved, hogy a fölséges ausztriai ház uralkodása alatt álló országok és tartományok külviszonyaikban közös fejedelmök, 0 Fölsége által törvényeink szerint is jogosan együtt és egyetemlegesen képviseltetnek. E tekintetben tehát nézetem szerint külviszonyaikra nézve ezen országoknak és tartományoknak öszszege. az ausztriai monarchia egy birodalmat, O Fölségének birodalmát — ha ugy tetszik, egy államot — képez, mely, mint ilyen, a világ minden államai által el van ismerve, melyre nézve mindazonáltal mindemellett is azon tény, ho^y e birodalom több önálló országokból és tartományokból áll, az által európailag szintén folyvást elismertetik, hogy valamint hajdan, midőn az ausztriai örökös országoknak fejedelme a világ akkori első trónjának, a római német császári trónnak birtokosa volt, a római császári czim mellé, ugy most is minden európai nemzetközi államszerződésekben az ausztriai császári czim mellé a fölséges ausztriai ház minden többi országainak és tartományainak czimei, és ezek között kiváltképen Magyar- és Csehországok királyáé, mindig hozzá csatoltatnak. Sőt azon időről, melyben az ausztriai monarchia feje a német császári czimet és méltóságot esetleg és ideiglenesen nem viselte, jelesül Mária Terézia korából és az 1790—1792 évekről nem egy, nagy fontosságú nemzetközi államszerződés mutatható föl, mely Európa különböző kisebbnagyobb hatalmasságaival egyenesen csak Magyar- és Csehországok királyának czime alatt és nevében köttetett. A mi ellenben a bérviszonyokat illeti, ezekre nézve a magyar korona országai egy részről, és O Fölségének többi országai és tartományai más részről ugyanazon közös fejedelemnek uralkodása alatt is, két, egymástól ugyan elválaszthatlan, de egymástól mégis független s önálló külön államtestet képeznek; e tekintetben tehát ezen országoknak és tartományoknak összege, KÉPV. H. NAPLÓ. 186% I. i az ausztriai monarchia , Ő Fölségének birodal| ma, egy birodalomnak, a szó modern értelméi ben, egy államnak, annál inkább egységes államj nak nem tekinthető; következőleg az e nevezet ! alatt értetni szokott országoknak és tartományoknak, a két külön államtestnek egymás irányában belviszonyai is, nem az állam eszméjének átalános elméleti igényei, hanem a létező tényleges jogok, törvények s államszerződések szerint, s igy a viszonyos állami önállás és függetlenség alapján szabály ozandók s itélendők meg. Ez nézetem szerint az ausztriai monarchiának jogi, és, ha törvényeink felfüggesztve nincsenek, valóságos tényleges állása; ez az annyiszor ! emiitett, a „monarchia" latin szó helyett használatba jött „birodalom" szónak mindannyiszor, valahányszor államiratainkban előfordul, igazi értelme. Hogy ez igy van, ezt első sorban bizonyítják azon érveken kiyül, melyek az 1861-ik évi föliratokban, és némileg- a ház asztalán fekvő fölirati javaslatban is foglaltatnak, az 1723-ik évi i I. Ií. III. törvényczikkelyek , melyek a sanctio 1 pragmatica elfogadásáról szólnak, és melyeknek elseje szerint az ellenünk érvül, és a sanctio pragmatica által állítólag megállapított szorosabb állami kapcsolat bizonyítékául annyiszor felhozott i „unió et cointelligentia cum haereditariís provinI ciis stabílienda". az azon évi királyi mesdnvó leve| lekben és királyi előadásokban ugyan említve és 1 szorgalmazva volt, de a női öröklést, a pragmatica j sanctiót törvény által tüzetesen szentesítő 2. tör: vényczikkben, mely már csak „de sincera inregno i animorum unione" szól. nem említtetik, s külön; ben is azon évi országgyűlés alatt semmi törvényl hozói intézkedésnek tárgyául nem szolgált; és igy | azon értelemben nem vétethetik, mintha MagyarI ország a pragmatica sanctio elfogadásakor az ural| kodó személyének örökös közösségén, országainak | elválaszthatatlan feloszthatlanságári, és ennek bizI tositásán kívül az örökös tartományokkal még* i más ujabb szoros állami összeköttetést, kívánt volna létesíteni. Nem található tehát a pragmatica sanctióban a ! birodalom egységes létének alapja; de nem talál| ható az a később következett eseményekben sem. I Bizonyítékai ennek az 1740 — 1791, 1827 és I több évben hozott törvényeink s országgyűléseink régibb és ujabb nyilatkozatai. Igy az 1832 —1836. országgyűlés folyama alatt az V. Ferdinánd királyi czim fölvétele iránt kelt fölirataikban világosan kijelentették az ország rendéi, hogy Magyarország az ausztriai császárságtól törvényes egész alakjára nézve különbözik, az alá nem tartozik, az alá nem vettethetik. 24