Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-24
186 XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Az 1861-ki országgyűlés nyilatkozatát nem említem; mert az e helyen már mai napon is idézve volt. Bizonyítja azt, mit mondottam. O Felségének néhai I. Ferencz császárnak és királynak, Bartal képviselő úr által, ha jól elékszem, tegnap fölemlített 1804. évi aug. 17-én kelt rendelete, melyben O Felsége a császári czimet fölvevé, nem csak azért, mert ez alkalommal világosan kijelentette, hogy ezt a magyar szentkorona jogainak rövidsége nélkül teszi, de azért is, mert e rendelet csak is egyedül magának ezen czimnek a felséges uralkodó-ház általi felvételéről, és semmi másról nem szól; jelesül nem szól arról, mintha a felséges uralkodó-ház országai és tartományai beiviszonyainak ez alkalommal, vagy korábban történt állítólagos megváltozása volna e czini által jelzendó'. Osszehangzik ezzel V. Ferdinánd király O Felségének 1835-dik évi augusztus 31-dikén, királyi czime iránt az akkori országgyűléshez küldött királyi válasza, melyben O Felsége elismerte, hogy az ausztriai czászári czim néhai I. Ferencz császár és király által, legmagasabb uralkodó-házára ruházott ezen örökös méltóságnak jelvénye, a sorban utána következő magyarországi királyi czimre nem vonatkozik, és Magyarország ősi szabadságának és törvényes függetlenségének ártalmára nincs. De magok 1848-ik évi törvényeink is mik voltak egyebek , mint a nemzet azon ó'söktó'l örökölt állandó öntudatának törvényes nyilvánulása, mely szerint hazánkat mind a mellett, hogy több más országok és tartományok velünk közös fejedelmének, ausztriai császár O Felségének uralkodása alatt áll, valamely más államnak egy egységes osztrák czászári államnak alkatrészéül soha nem tekintette ? A mi a mondottak gyakorlati alkalmazását illeti, azon értelmezésnek különbsége, mely e szónak „ausztriai birodalom" — egyrészről Lajtán innen, más részről Lajtán tul — tulajdoníttatik, a törekvés, az e fogalomban rejlő eszmét valósítani, nézetem szerint fő forrása hazánk minden múlt, jelen és jövő küzdelmeinek, bajainak, szenvedéseinek, s azon tömérdek félreértéseknek, melyekkel nyilatkozataink naponkint találkoznak. E szónak lajtántuli értelmezésében, mely szerint az ausztriai birodalom belviszonyaíra nézve is egy állam, egységes állam — keresik igazolásukat lajtántuli szomszédaink öszpontositási és beolvasztási minden törekvései; e szónak magyar értelmezésében, mely az ausztriai birodalomban két, egymástól belviszonyaira nézve független és önálló államtestet szemlél , találja fel alapját és igazolását a magyar nemzetnek azon állhatatos elhatározása, melylyel hazájának törvényes önállását és függetlenségét fönntartani igyekszik. Mig az ausztriai birodalom eszméjének lajtántuli értelmezéséből azon következés vonatik, hogy a birodalom, az állam magasabb érdekei előtt minden más tekinteteknek, hazánk jogainak, törvényeinek, államszerződéseinek , alkotmányának s érdekeinek háttérbe kell vonulniok, ez eszme magyar értelmezésének egyenes, jogszerű következése az, hogy Magyarország kétségenkivül tartozik a monarchia jóllétének és biztonságának fenntartásához legjobb tehetsége szerint teljes erejével hozzájárulni, de csak azon föltételeknek, melyek alatt, és azon czélnak, a melyért a monarchiába lépett, t. i. saját létének, jóllétének s alkotmányának épségben tartása mellett, és e föltételeknek feláldozása más úgynevezett magasabb állami szempontok és érdekek tekintetéből nem" igényeltethetik tőle, nem csak azért, mert az a birodalom biztonságánakjóllétének fenntartására nem szükséges, hanem azért sem, mert ez áldozat által egyenesen azon czél hiusittatnék meg, a melynek elérése végett Magyarország a felséges ausztriai házból származott dicső uralkodóinak mély tisztelettel és határtalan bizalommal meghódolt. Ez volt nézetem szerint őseinknek hite és vallása mindig ; ez az ősi magyar politikának alapja és iránya; s jogalapja azon felirati javaslatnak is, mely a ház asztalán fekszik. Az eszmék, melyeken ekkép végig menve, azokat való mértékökre leszállítani igyekeztem, t. i. a pragmatica sanctiónak kitágított jogalapjából következtetett birodalmi egység, nagyhatalmi állás, közös ügyek tág értelmezése , és a lajtántuli tartományok alkotmányos lételének figyelembe vétele képezik azon eszmefonalat, melynek kézbentartásával a legmagasabb trónbeszéd, midőn bennünket arra szólitott fel, hogy az okt. és febr. határozmányokat országgyűlési tárgyalás alá vegyük, már előre is határozottan kijelenti: miszerint az 1860-iki okt. 20-kai diplomában körvonalozott közös ügyeknek közös, alkotmányszerü kezelése a birodalom egységes létének és hatalmi állásának elutasithatlan követelményévé vált, mely előtt minden egyéb tekintetnek háttérbe kell vonulnia, és igy a korábbiaktól némileg ugyan különböző alakban s más indokokból, de a dolog lényegére nézve most is ugyanazon követelést intézi hozzánk, mely az 1861-iki országgyűléshez intéztetett. Ez áll a trónbeszédnek másik részére is, mely az 1848-iki törvényekről szól. Azoknak alaki érvényessége el van ismerve,
