Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-23

:*'•• 170 XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. lés között alkudozás hátrányait fölülmúlják; ha pedig elvek, országos kívánalmak constatálására, s a közvélemény morális hatására szorítkoznak, a parlamenti életben előfordulni szokott átalános discussiók, adresse-viták alkalmával, sőt egyes resolutiókkal is pótolhatók — hanem ismert politikai jeli emök, évenkint, tehát úgyszólván esetenkint megújítandó, s ennélfogva egyénileg elég hamar visszavonható mandátumok, s a nyilvános tárgyalás, névszerinti szavazás kezessége mellett decisiv szavazattal ellátott regnicoláris deputatiók által rendszeres érintkezésbe hozatnának; a miért is azoknak ily szerit congressusát, és pedig ama további kikötéssel vélem elfogadhatónak, hogy az e részben alkotandó pactum conventumnak minden módositása ujabb diaetális tractatusoktól, az imént érintett congressus hatáskörének minden tágítása pedig lehető legteljesebb biztonság okáért saját országgyűlésünk fokozott többségű szavazatától tétessék függővé! Reményiem, nem fogják Önök tőlem megtagadni ama bizonyítványt, melyet saját keblem megvesztegethetlen birájától, lelkiismeretem bátorító szózatától már is birok, hogy a quid juris ? és quid consilii? kérdéseinek iménti fejtegetése alkalmával gondom volt ügyelni ama korlátokra, melyek betartását a nemzeti becsület és országos lét megőrzésének tekintetni egyaránt követelik; mert azt, hogy szent czélunk biztos megközelithetése végett annyira haladni igyekeztem, a mennyire a politikai eszélyességnek nem csak önön magunkra, hanem a monarchia i avara s a közös trón biztonságára alkalmazott szabályai a fentebbi áthághatlan korlátokon belül haladni engedének, nyíltan bevallani semmit nem tartózkodom. Ha ez őszinte törekvésemben nem az én tehetségeim erejével, hanem nemzetem dicső tulajdonainál , józaneszénél, föltétlen hazafiságánál s a félreismerhetlen atyai intésnél fogva, mely a körülmények kényszerítő „bizony, bizony mondom néktek" gyanánt a magyarok Istene részéről is foglaltatik, (Helyeslés) Önök többségével, a nemzet helyeslésével majdan találkozni szerencsémleend: akkor, uraim! eljövend az időpont, melyben 0 Fölségének legmagasb közvetítésével az örökös tartományok testvérnépeit a közös feladat előzményeinek saját részökről teljesítésére felszólítani, épen mi leendünk jogosítva; mert alaptörvényeink mindazon módosításai, melyek tőlünk a birodalom hatalmi állásának, anyagi felvirágzásának biztosítása tekintetéből méltán követelhetők, általunk elvileg elfogadva: ők pedig saját—akár februári, akár októberi jogalapukmegvédésében részünkrőlnemcsaknem gátolva, sőt inkább alkotmányos jogaik fejlesztésében még elő is segítve lévén — rajtok lesz a sor számolni önmagokkal , és szem előtt tartva a római költőnek bölcs mondatát: „versate diu, quid ferre recusent, quid valeant humeri ?

a szem előtt tartva különösen azt, hogy elébb utóbb, de mindenesetre beteljesülend az idő, a midőn közéletünk és irodalmunk hírneves díszének , Buda városa képviselőjének ép oly ernyedetlen, mint beható, mert mindkettőnk érdekeitől áthatott fejtegetései folytán is, Németországgali viszonyukat, melybe beolvadni nem kívánnak , melyből kiválniok nem szabad, hacsak a birodalom európai befolyásának általunk is nem csupán méltányolt, hanem egész teljében megvédendő másik fő tényezőjét megsemmisíteni nem akarják, e nagy nemzetnek pillanatnyira ugyan halasztható, de vész nélkül soha végkép vissza nem utasítható igényeihez képest rendezniök kelletik : rajtok álland osztályozni kívánalmaikat, és ép ugy, mint mi tevők, elválasztani a lényegest és kivihetőt a mellékes és mégis kivihetetlen utópiától. Hinni akarom, hogy ők is okulva I. Lipót és II. -József uralkodása alatt kísérletbe vett teljes beolvasztatásunk morális és physikai lehetlenségén, okulva Önnön törekvéseik sikertelenségén elegendő legyőzéssel birandnak, az idő közben anynyira sülyedt salus publicát elvont logikájok körmönfont következtetései fölé helyezve, és saját alkotmányuk hasonlóan közelítő revisióját előtérbe állítva: lemondani a központosított „Gross-Oesterreich" ábrándjáról, mely sem a birodalom keletkezésének, sem jövőjének, sem alkatrészei dirimens eltéréseinek, de különösen ama Németországgali szoros összeköttetésének soha meg nem feleibet, melyhez minket, mint ránk nézve a nyugati •eivilisatio legközelebbi lánczszeméhez, s török járom alóli felszabadulásunk egyik fő factorához, a reformatio bölcsőjéhez : saját művelődésünk azon alapjain, s a hála kötelmein tul, vállasszabadságunknak — egyesitett küzdelmeink eme dicső vívmányának, nemzetiségünk , alkotmányos létünk isteni nemtőjének — közös eredete, egyszersmind jelen és mindenkori érdekeink lábnyomó gravitatiója , bármi erőtetésnél hatalmasabban vonzanak. A jövőnek titokfátyolát föllebbenteni, vagy embertársaink veséit vizsgálni nem halandók feladata ; az egyet mégis mondhatom, hogy valamint keblem nem volna elég tág befogadni a hálának végtelenségét, mit éreznék, ha legkisebb érdemem lehetne abban, hogy a méltányos kiegyezést még netán gátló akadályok mindkét részről elhárittatván, a fejedelem szivéből fakadt és — kit a szépségnek, a szellem és kedély bájainak hármas diadéme-je ékesit, hogy irántunk való vonzalmával a múltnak fájó emlékeit elhomályosítsa — szeretett Nagyasszonyunk szivében oly bűvös viszhangra talált bizalomnak isteni igéje a megváltást áhitó