Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-23

158 XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nyesebb históriai múlttal, sokkal fejlettebb civilisatióval biró cseh és lengyel korona tartományainak nem nyújt; kész lehetek továbbá a szorosb értelemben vett Magyarország területén lakó külön nemzetiségek igényeit teljes individuális szabadság és józan municipális autonómia alapján, de a kormányzati egységnek ama nélkülözhetlen korlátain belől kielégíteni, a melyekre a Lajtán tul oly szigorral ügyeltek, mintha ott a lengyel és ruthen, cseh és morva, szlovén és illyr kerületek elemei, és ezekkel kaczérkodó patrociniumra érdemes egyéniségek nem is léteztek volna: mig bennünket magyarokat — kiknek megbocsáthatlan hanyagsága folytán saját fajunk nevezetes parcellái itt eltótosodtak, amott a román nemzetiségbe olvadtak ; kiknek jogtisztelete itt a horvátok municipális jogait, amott a számra bizonyosan jelentéktelen szászok kiváltságait századokon keresztül respectálni meg nem szűnt — a nemzetiségek fölötti tyrannismussal vádoltak; sőt kész lehetek még e méltatlan vádak fősulyának önérzetteljes visszautasítása után, emberi és fajgyengeségeinket el nem tagadva, beismerni, hogy legutóbbi nemzetiségi küzdelmeinkben mi is hibáztunk, és a kölcsönös engesztelődést ez őszinte vallomással initiálni: de közjogi kapcsolatunknak, bár pillanatnyi megtörésébe beegyezni, még elhalványuló ajkaim sem fognak soha! (Tetszés.) És ez másik oka annak, Uraim! a miért én a törvényesség betartásának amaz egyszerű, de nagy jelentőségű körvonalozását, melyet a közjognak fönnebbi tétele magában foglal, ép oly nélkülözhetlennek, mint másrészt elegendőnek tartom a fejedelem és népe közötti egyezkedés megindítására. Elegendőnek azért, mert a törvények szentesítésének fejedelmi jogát a koronázástól függőnek, a miniszteri ellenjegyzést épen az 1848-ki III. t. ez. 3. §-ának világos értelméből, tehát még azok előtt is, kik e törvények szoros és előleges betartását conditio sine qua non gyanánt fölállítani ildomosnak vélnék: csakis az executivához kötöttnek, de a törvényhozó hatalom egyes jogosult factorait, a mint azok az egész nemzethez intézett fölhívás folytán kiegészítve együtt vannak, a törvény szentségét, közjogi önállásuk, szabad elhatározásuk egyedüli kútfejéül elismerik: egymással! értekezésük megkezdésére nézve semmi egyéb föltételek betöltésére kötelezetteknek nem, sőt a fölavatási diploma szövegének megállapítását illetőleg egyenesen odautasitottaknak tudom. Igen is joga van mindegyikünknek a fennálló törvények szigorú, és minden egyezkedési kísérletet megelőző életbe léptetését, a közbejött törvénytelen állapotok azonnali megszüntetését, egy szóval : a lehető legteljesebb restitutiót in integrum követelni; sőt kész vagyok még azt is beismerni, hogy ez a legegyszerűbb logikának legelső postulatuma; de követeli-e egyszersmind a hazának érdeke, hogy e jogomat mindenkoron és azonnal érvényesítsem ? És ha — mint én legalább hiszem és vallom — a puszta logikának abstractiói a jelen esetben hazám érdekeivel már azon egy okból is homlokegyenest ellenkeznek, mert azok teljes érvényesítésére hiányzik nálam, hiányzik nemzetemnél az erő : hol létezik ama törvényes megszorítás, mely engem, az 1848. V. t. cz. nyomán megválasztott népképviselőt, jogosan korlátozna abban, hogy hazám kiáltó érdekét, nemzetem veszélyezett íönmaradását a, fájdalom! éltet, virágzást nem adó, mert az élet viszonyaitól elvonatkozó, sőt azokba nem csak nálunk, hanem világszerte ütköző abstract logikának rideg szabályai fölé helyezve, az utóbbiakból levonható jogos követeléseim összegéhez csakis föltételesen ragaszkodjam mindaddig, mig közjogunknak a 48-ki törvények folytán amúgy is gyökeresen megváltozott, s a kiütött forradalom, s ezt követte hosszas alkotmány-felfüggesztés által előidézett, nagyrészt meg nem másítható viszonyokhoz alkalmazandó ujabb alapjai szabad egyezkedés folytán concentrálva, kétoldalú szerződés alakjába foglalva, és a hitlevelének kezessége mellett, megkoronázandó királyunk esküjével szentesíthetők nem leendenek? (Mozgás.) Vajon igy cselekedve nem fogok-e inkább megfelelni a helyzet nehézségének, ha a jogeontinuitás föltétlen érvényesítésére használható, és kezem irányában levő egyetlen fegyveremet fenntartom ama legvégső esetre, melyben a históriai múltra, a jelen érdekkapcsolatra, a jövő kilátásaira, de mindezek felett hazánk önálló belkormányzatának teljes biztosítására fektetendő méltányos kiegyezésnek minden reménye előttünk eltűnt, és mi képesítve leendünk különben meddő óvásunkat egy értelemmel, minden kétkedés nélkül, de a nép millióitól is viszhangozva, a közvélemény által hatványozva, és csak is ily módon valódi jelentőségre emelve, a concret logika szabályaihoz képest formulázni ? Forgassátok Szalaynak, e magyar Tacitusnak kora halála folytán gyászszal szegélyzett hazai történelmünk, és azzal oly szoros kapcsolatban álló ódon törvénykönyvünk lapjait; tanulmányozzátok Ausztriával összeköttetésünk válságos phasisait: és kénytelenek lesztek bevallani, hogy a salus publicának ilyszerű felfogása volt a vezércsillag, mit őseink a múlt századok folytonos küzdelmeiben, közjogi tusaiban minden kétkedés nélkül követtek. Rostálja, rovogassa, ki meri, az ő concret logikájokat; én áldva borulok le poraik előtt; mert azt, hogy: „él magyar áll Buda még," nem egyedül az ő rendithetlen kitartásuknak, hanem egyszersmind a legvisszásabb körülményekkel megalkudni, sőt