Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-17
XVII. OESZÁGOS ÜLÉS. 141 sem lehet megütközni, ha a választók itt-ott a jelenkor történetének mozgató ereje, a nemzetiség szelleme által lelkesítve, nemzetiség szerint sorakoztak és saját keblökből küldöttek képviselőiket ezen országgyűlésre, melytől várják nenizetiségök biztosítását, mert még ugy is eldöntetlen kérdés az, vajon a nemzeteknek a szabadság-e drágább kincsök, avagy a nemzetiség. Talán a szabadság istene felhozza még azt az időt, melyró'l meg van irva: „opinionum commenta delet dies;" s valamint már jelenkorunkban a vallás fegyverével a vallás egy-két túlbuzgó szolgája siker nélkül agitál, holott pár századdal ezelőtt ugyanezen fegyverrel dúlták egymást és önmagokat a nemzetek: ugy a kielégített nemzetiségek harczai is meg fognak szűnni, s a választások egyedül a valódi tehetségek és az igaz honfiúi érdem felé fognak fordulni. (Helyeslés.) Ezen tisztelt ház a választásokat mindannyiszor nem rokonszenv, hanem az igazság- s törvény szerint Ítélte meg. s nem egyszer adta tanúságát, például az aradi kérvény tárgyalásakor, hogy az igazolásoknál nincs más mértéke, mint az igazság, és a testvériség a magyarnak nem csak múltjában és törvényeiben él, hanem él jelenében s a nemzet választottainak eljárásában is. (Helyeslés.) En ezen alapon a kérdésben forgó választási kicsapongások megvizsgálására szavazok, s noha e szavazatomat egyszerűen a szokott mód szerint is kifejezhetem vala, de mint egy tiszta magyar faj lakta választókerület képviselője kötelességemnek tartottam a szilágy-csehi választásnál bepanaszolt kicsapongásokra élő szóval is kárhoztatásomat kinyilatkoztatni. (Helyeslés, éljenzés.) Wlád Alajos: Habár legkisebb kétségem sincs az iránt, hogy a tisztelt előadó képesség'énél fogva teljesen és jól adta elő az iratok kivonatát, mindamellett bátor vagyok kérelmezni, méltóztassék azokat mind felolvastatni. (Felkiáltások: Elfogadtatott az osztály véleménye! Zaj.) Csanády Sándor: Miután ez ügyben az elnöki székből a határzat már ki van mondva, sőt a felett is nyilatkoztunk, hogy kit óhajtanánk a vizsgálatra kiküldeni: ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék kimondani, hogy az iratok felolvasásának helye nincs. (Zaj.) Papp Zsigmond: A ház szabályai szerint mindenkinek van joga kívánni, hogy az iratokat felolvassák. (Felkiáltások: Már elkésett!) És habár, mint Wlád képviselő ur is bevallja, a kivonat helyes, az irományok felolvasása folytán mégis derülhetnek ki oly részletek, melyek a megsemmisítésre vezetnek. (Zaj.) Szabadfy Sándor: T. ház! Én az előbbi vizsgálati esetre vonatkozólag kértem az okmányok felolvasását, de a ház azoknak felolvasását nem engedte meg; tehát most sincs helye a felolvasásnak. (Zaj. Szavazzunk! A határozat ki van mondva!) Elnök: Bocsánatot kérek, az igazságnak hódolva tartozom kimondani, hogy határozat még kimondva nem volt. (Helyes! Igaz!) Ráday László gróf élőadó (olvassa e kérdésben levő választásra vonatkozó iratokat.) ' Jókai Mór: T. képviselőház ! Telj esen kötelezve érzem magamat a t. háznak azon bölcs elhatározása által, miszerint a politikai kérdések, melyek úgy is előbb-utóbb szabad levegőt fognak kérni magok számára, az igazolási viták alkalmával e házban ne szellőztessenek. Annálfogva az előttünk fekvő kérdésben nem akarom feltenni azon kérdést, vajon jó politika-e, vagy rósz , és melyik a jó politika és melyik a jobb, a tőlünk különböző ajkú nemzetiségeket alkotmányos téren, magunk és alkotmányunk számára megnyerni, vagy ugyan ezen téren legyőzni? Nem teszem fel azon kérdést, vajon azon testvér népfajt, mely Erdély és Magyarország határát egész hosszában elfoglalva tartja, jó politika-e, rosz-e, átváltoztatni egy oly arany híddá, mely a két országot egymáshoz csatolja, vagy átváltoztatni egy oly tengerré, mely a két országot egymástól elválaszsza ? Mindezen kérdések a nélkül is a magok idejében fel fognak merülni, és annak idejében felelni fogunk rajok. Itt mi csupán mint birák , mint jogi kérdések elítélői ülünk; és nekem a t. házhoz nincs azon kérdésem, h°gy jó' va §T j°bb politikát kövessen, csupán azon kérésem van , hogy legyen oly igazságos , mint a milyen igazságos volt eddig mindig. Ez a szó: igazságos, nem enged comparativusokat, és a ház nem lehet sem inkább igazságos, sem kevésbbé igazságos ma, mint volt tegnap. Itt csupán jogi kérdés elitélése áll előttünk, elitélése annak , vajon a törvény szellemének és a törvény betűjének elég tétetett-e az előttünk fekvő választási okmányok szerint. A törvény szelleme azt kívánja, hogy a választások a többség* akaratának kifolyásai legyenek, a törvény betűje pedig határozott rendszabályokat szab elénk, melyek követése mellett kivehető legyen, hogy ezen kívánalomnak elég tétetett-e. Azért én, miután „vota non ponderantur, sed numerantur," s így nem kérdezhetem, vajon magyarok voltak-e azok, kik meggátolták a románokat a szavazásban, vagy románok, kik a magyarokat meggátolták a szavazásban, csupán a tényt kereshetem, hogy történt-e sérelern a törvényen, és ezen törvénysértés be van-e bizonyítva? T. ház, az előttünk fekvő okiratokban a választási jegyzőkönyv azt állítja, hogy minden a legtörvényesebb rendben ment véghez, mig ugyanekkor a háznak asztalára egy több aláírással ellátott kérvény nyujtatik be számos, súlyos és elkeserült panaszokkal,
