Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-16

128 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. nek, mert a szavazat épen tárgya annak, mit a jegyzőkönyv kimutatni köteles. Ugy látszik, az osztály is így fogta fel, mert első' véleményében ezen indokot hozta fel a megsemmisítésre: hogy t. i. a jegyzőkönyv nem tökéletes, mivel a szavazati lajstrom nincs hozzá csatolva, és az is csak két héttel későbben küldetett be, két octruyált tag által aláírva. A galántai esetben a t. ház megsemmisítést rendelt el, mert verekedés történt. De az a verekedés nem volt nagy mérvű ; nem is bizonyult be, mi volt következése a verekedésnek, és gátolva voltak-e a szavazásban; hanem világos formahiba történt. Ugyanez történt az érsekújvári esetben. Ott a verekedés homályban maradt; a vesztegetési érvre pedig nem fektetett nagy súlyt a ház; de ott is világos formahiba történt. S habár tudtuk, hogy nem volt több szavazó az ellenpártból, hanem mert az elnök nem a törvény betűje szerint járt el és formahibát követett el, megsemmisíttetett a választás. Én tehát consequentiában szükségesnek tartom, hogy ezen esetben, melyben mind formahiba, mind törvénysértés, mind a választóknak a szavazásban történt meggátlása, mind a verekedés be van bizonyítva, és be van bizonyítva a részrehajló eljárás az összeírásnál és szavazatszedésnél: ennélfogva megsemmisítést kívánok. (Szavazzunk!) Orczy Béla b.: A felolvasott iratokból a választásnak elég hű képe tűnik fel. Nincs tehát szándékomban a t. ház türelmét fárasztani azzal, hogy az egyes állítások magyarázgatásába bocsátkozzam. A ház figyelmét csak azon két tárgyra bátorkodom felhívni, mely csekély felfogásom szerint hiteles adatokkal be van bizonyítva és tökéletesen elégséges arra, hogy a választás törvényessége felett ítélhessünk. Egyik tény az, hogy t. i. a Lukynich-párt megtámadta az Urrnényi-pártot, mi által ez távozásra kényteleníttetvén, a szavazók jogaiknak gyakorlatával többé nem élhettek. (Ellenmondás.) A második tény az, hogy a jegyzőkönyv, melynek mégis a választási cselekmény leghűbb ábrázatának kellene lennie, hamis adatokra van alapítva és a törvényes formának megszegését maga az elnök is elismeri. Annak, hogy már a választás előtt Garta helységben verekedés történt, nem tulajdonítok oly nagy jelentőséget, a mennyiben azért mégis mind a két párt megjelenhetett a választás szinhelyén; és el van ismerve az is, hogy felkiáltás utján nem lehetvén a többséget kitudni, a választást szavazásra kellett bocsátani. De mielőtt a szavazás megtörténhetett volna, bekövetkezett még azon tény, mely a választás jellemzésére szolgál. A panasz, mely a választás ellen beadatott, abban öszpontosul, hogy a mint az tjrményi-pártbeliek « a templom előtt megállapodtak, a helybeli választók a fölizgatott ifjúsággal együtt, hozzájok csatlakozván még a Lukynich-pártbeli többi választó, tömegesen rohanták meg az ellenpártiakat s őket a szavazási jog gyakorlatában meggátolták. Felfegyverkezve jelenvén meg csákányokkal, fokosokkal, késekkel, őket a helyszinéró'l elűzték. Erre adatok vannak, mert nem csak a kapuvári egyes lakosok bizonyítékai szólnak mellette, hanem hiteles bizonyítványai a helybeli elöljáróságnak is. Még inkább megerősítette e tényt az orvosok látlelete is, mely szerint hüsz egyén részint erősebben, részint gyengébben megsebesítve vezettetett eléjök. Ezen bizonyítványokhoz sem magyarázat, sem kétség nem fér. Nem áll tehát, a mi a vádiratban állíttatik, hogy a harangok félreverése után csak tolongás történt volna; mert ha ez állana, föl kellene tenni, hogy egyedül a harangszó verte be az Ürményi-pártbeliek fejeit és sértette meg nyakszirteiket késszúrásokkal. Ezen tényeket pedig az orvosi látlelet és a községi elöljáróság bizonyítványa minden kétségen felül helyezi. Miként igyekszik a védirat e tényt megfejteni ? Azt mondja, ha jól emlékszem, szóról szóra a védirat, hogy a mint a két párt megállajaodott, a Lukynich-párt a városháza előtt, az örményipárt a templom előtt, néhány pajkos legény az Ürményi-párt választóival a jelvények felett ingerkedett, holott azok őket nem bántalmazták. Azt mondja maga a védirat : erre megfoghatlan okokból félreverettek a harangok, mire a Lukynichpártbeliek és velők vagy 300 kapuvári választó a tűztől félelmökben vagyonuk védelmére meg*indultak és tömegesen indultak a templom felé, az Ürményi-pártbeliek pedig , hihetőleg megtámadást gyanítván, elszéledtek. Ezek a védirat szavai. Már ha a kapuvári lakosok és illetőleg a Lukynich-párfbeliek egy része csakugyan vagyonuk védelmére indultak el (noha gyanús, hogy épen ott akarták vagyonukat védelmezni, hol az ellenpárt állott), semmi esetre sem mentheti ez azok cselekvényét, kik nem voltak kapuváriak, kiknek nem volt ott vagyonuk, melyet védelmezniök kellett volna, és kik közül mégis senki sem igazolhatta, hogy más czélból indult volna el. Már pedig, hogy ez történt, némileg a védirat maga is igazolja, mely azt mondja, hogy a kapuvári Lukynich-pártbeliek tömegesen indultak az Ürményiek ellen. E szerint, t. ház, én csekély felfogásom szerint a támadást olyannak tekintem, mely nem csak a panaszban foglaltatik, hanem magában a vádiratban is meg van erősítve. Hogy, miután az Urményi párt elriasztatott, a hátramaradt és el nem űzött néhány ember óvástétel mellett visszavonult, tökéletesen felfoghatom és indokoltnak is találom : mert ezen eljárás után hihették, sőt jogo-