Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-13

* ] 12 XIII. ORSZi tiltván, azon kérdés merülhet fel, birt-e mindkét bizottmány azon kellékekkel, melyeket a törvény kijelölt ? Előre bocsátom, hogy alkotmányunkban kevés ily bizalmi forummai találkozunk, mely a jury alakját megközelíti. Hogy tisztán bizalom kifolyása legyen, rendelte a törvény, hogy a bizottmány elnöke a központi bizottmány által kinevezve, annak bizalmát képviselje ; másik kellék, hogy a felek által választott bizalmi férfiakból alakuljon. A szent-gróti választásnál mindkét elnököt és jegyzőt a központi bizottmány nevezte, s mindkettőben ott voltak a felek által nevezett bizalmi férfiak. E szerint, bár kétfelé működve, de mindegyik birt a törvény által kijelölt kellékkel; s ha hozzáteszem, hogy a két bizottmány alakításába s kétfelé működésébe a felek az 1861-iki gyakorlat szerint előre beleegyeztek : constatált tény, hogy sem törvénysértés nem történt, sem a panaszló fél jogai nem sértettek, s előleges beleegyezése után, a szavazás végén tett óvás, melyet csak akkor tettek, midőn a kisebbség kiderült, figyelmet nem érdemel. Hozzájárulván, hogy panaszló fél 1861-ben épen ily kettős szavazás utján lett a ház tagja, reá alkalmazandó: quod semel piacúit, amplius displicere non potest. A háznak van joga a törvényt magyarázni, s ha politikai szempontból a kettős bizottmányok alakítását nem helyesli : nehogy mint előzetes esetre hivatkozás történjék, mondja ki jegyzőkönyvileg : ily szabályt alkot a jövőnek; de mint biró ítél a múlt felett, s mai határozata a két hóval előbb történtekre visszaható erővel nem bírhat, ítélnünk kell tehát a múltban, .törvény által nem tiltott felek egyezkedése szerint, rajok olvasva a jogelvet : pátere legem, quam tuleris. A vád egyéb pontjai közt leglényegesebb, hogy a választó tömegek összeverekedtek, véres főket mutattak be az elnöknek, igen tiszteletre méltó férfiakat sárral dobáltak, s a verekedéstől megrémültek haza széledtek. Kétségenkivül sajnos garázdaságok, melyek épen a választási szabadság megőrzése tekintetéből szigorúan büntetendőkE verekedések hordereje megbírálható azon körülményből, hogy az elnök az emeleten levő ablakból látva a felek tolakodását, melléje vett csendőrökkel a feleket elválasztá, botjaikat elszedeté, s az elválasztó téren fegyveres erejét felállitván, többé verekedés nem történt. Nem fektetek nagy súlyt arra, ki kezdte a verekedést, noha a csendőrségjelentése mellett szól azon lélektani ok, hogy mig a többségnek oka van rendben bevárni többsége eredményét, ellenben a kisebbség keres ürügyet zavar által a választást elhalasztani. Mint bírót tökéletesen megnyugtat azon okirat, melyet épen a panaszlók adtak be — tehát ellenök teljes próba — melyben a bizalmi férfiak a jegyzőkönyv GOS ÜLÉS. aláírását visszavonva, azt ekként indokolják: „Ha ők tudták volna, hogy a szavazás alatt oly verekedés volt künn, mely miatt az ő szavazóik elszélledtek, a jegyzőkönyvet nem irták volna alá." A verekedés tehát a szavazást nem gátolta. S hogy az állított, de be nem bizonyult efezéledés sem lényeges, kitetszik abból, hogy a verekedés

(

a szavazás kezdetén történvén, a szavazás lefolyása alatt éjfélig idejök volt, s lovasaik sem hiányoztak, a netán eltávozókat a rend helyreálltáról értesíteni és visszahívni. Mindezek s egyéb aprólékos rendetlenségek nem bírnak azon hord erővel, hogy 641 szavazattöbbségnek jogosságát megingathassák. Különben is sem törvény, sem méltányosság, sem a ház jövendő alakulhatásának érdekével nem fér össze, hogy egyesek hibája, bűne vagy törvénysértése miatt több ezer szavazó akaratának számokkal kimutatott eredménye megsemmisüljön, vagy a jelen sem volt s ezer hétszáz szavazattal elválasztott képviselő mások hibája miatt bűnhődjék. Ha a törvény betűjének nem csak magát a törvényt, de ezerek jogait alárendeljük, a kisebbségek mindig fognak alkalmat találni a törvény betűjét megsérteni s rendetlenségek által a többség uralmát megsemmisíteni. Pedig alkotmányos országban legfőbb törvény: a jogosult többség akaratában megnyugodni. En a többség által elválasztott követ igazolását indítványozom. Gubody Sándor: Ha a választási törvények megsértése most jött volna először szőnyegre, a választás mefrsenimisitésére szavaznék; fig-yelemmel visszaemlékezve azonban a t. háznak eddigi határozataira az igazolások ügyében, a kérdés, lehet-e, szabad-e a törvényt magyarázni ? szavaitól eltérni vagy pláne mellőzni ? vita tárgya többé nem lehet. A t. ház elismerte, hogy fordulhatnak elő esetek, s merülhetnek föl körülmények, melyeknél fogva a törvény szavaihoz ragaszkodás inkább sértené a törvény szellemét, s a czélt. melyet a törvényhozó test kitűzött, megsemmisítené. Az irott törvények életrevalóságának criteriuma az alkalmazásban rejlik, s ennélfogva a t. ház nem a paragrafusok csalhatatlanságának, hanem lelkiismeretének és meggyőződésének uralma alatt állván, igazolt választásokat, hol az összeírást járó összeírok hajtották végre, hol a szavazat titkos volt, hol a szavazati czédula két helyen szedetett. Miért? Mert a körülmények mindezen esetekben parancsolólag hatottak a választásra felügyelő küldöttségre, s csak igy volt lehető a szabad választási joggyakorlatot a jelenlevőkre alkalmazni. Én tehát már most arra, czédulával, golyóval vagy szőlőkaróval történt-e a szavazás, két külön asztalnál vagy két külön épületben szedték-e a czédulát, súlyt nem fektetek. Főkérdés csak az, va-