Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

XXXIX. ülés 1861. június 7-kén. 85 Fölségedhez intézünk azon jogtalanságok miatt, mik most is fennállanak." Ez gondolom nem maradhat így. (Szavazzunk! Holnap!). Elnök: Most hozta ismét emlékezetembe előttem szólott képviselő úr LuMnich úrnak módosítványát (Helyes!). Ezen módosítvány ezt tartalmazza: nem a múlt idők szenvedései miatt, mert azokra fátyolt vetünk," hagyassanak ki. (Zaj). Jegyző úr fölfogja olvasni Lukinich képviselő úrnak módositványát. Kozma Imre: Azt veszem észre, mindinkább meggyőződhetünk arról, mikép ha oly tökéletes egésznek mint a milyen a folirati javaslat, egyes részein változtatunk, akkor az egésznek szép arányát rontjuk le. Azt hiszem, ha így haladunk tovább is, nem lesz többé e fölirat azon remek szerkezetű fölirat, a milyennek Európa is tartja. Magára Lukinich módosítványára nézve azt jegyzem meg, mikép ez által épen a multak lennének ignorálva, ezt pedig a ház bizonyára nem akarja tenni. (Fölkiáltások: Szavazzunk !) Kurcz György : Elállók. Ragályi Miksa: Könnyű azt mondani, hogy szavazzunk, de mire ? (fölkiáltások: Lónyay módosítványára !) szerintem az utolsó módosítványra nem lehet szavazni, mert a fölirásból ezen szavak is: „mert ezekre fátyolt vetünk" azért hagyattak ki, mert a múltra nem akarunk fátyolt vetni; ha pedig az egészet kihagyjuk, akkor nemcsak fátyolt vetünk a múltra, hanem egészen érintetlenül hagyjuk, s elfeledjük. (Helyes!) Már most szavaztunk az eredeti szerkezetre, szavaztunk Vajay Károly, és szavaztunk Maróthy, s Kubinyi Ferencz módosítványaikra. Mindezeket élnem fogadtuk, most hát mire szavazzunk még? Lónyay módosítványára, hacsak egészen más stylben nem teszszük nem lehet szavazni, mert ha elfogadjuk úgy a mint van, azok kik magyarul tudnak kifognak nevetni. (Zaj). Kazinczy Gábor: Szerintem az: „hogy fátyolt vetünk" semmi nem egyéb, mint az irott nyelvbe átvitt költői kép, és nem tesz egyebet, minthogy ezúttal mellőzzük; de azt nem teszi, hogy elfeledjük a multat. Következőleg a kitétel nem mond egyebet semmit, mint azt, hogy a múlt szenvedéseit nem akarjuk elősorolni, épen úgy, mint a hogy jelenleg a mostani jogtalanságokba sem akarunk részletenként bele ereszkedni. Ha azonban valakinek még is lenne még ellenvetése: ez esetre egy alázatos módosítványom van, miáltal ezen valóban remek műnek arányai meg ne bontassanak, mely oly Tacitusi egyszerűségben, oly bélyegző mélységben tünteti elő a nemzet minden sérelmeit s ez volna: „melyekre ez úttal fátyolt vetünk." Teleki Gyula gróf: Talán jó lenne igy tenni: „nem annyira a múlt idők szenvedései miatt, mint azon jogtalanságok miatt. „s. a t. (Hosszasan tartó zaj). Elnök: Tanúsága e mai tanácskozásnak, hogy ily számos testületnek stylisticai munkába bocsátkoznia alig lehet. Nekünk azonban ezen nehézségen is túl kell menni, s a kérdéses passust is el kell határoznunk. Most bőviben vagyunk a módositványoknak, mert a Teleki Gyula képviselő által előterjesztett módosítvány nem az mi elvettetett, minthogy ezen újabb módosítványban e helyett: „nemcsak" „nem annyira''

1 ajánltatik. Azon módosítvány is, melyet Kazinczy képviselő úr terjesztett elő, szintén új ; mert e szavakat, „ea utlal

u akarja betétetni, mi annyit tesz, hogy nem örökre, hanem csak jelenleg. Vegyük már most föl ezen módosítványokat egyenkint, (Fogadjuk el Kazincziét!). Décsey László: Nem akarom hosszasan igénybe venni a tisztelt ház becses figyelmét, de van egy parányi észrevételem. Talán kifogja elégitni a legtöbbeket, ha így teszszük: „melyekről jelenleg emlékezni nem akarunk". (Zaj) Elnök: Menjünk tehát sorban, s kezdjük meg Kazinczy módositványával. Ivánka Imre: Engedelmet kérek, hiszen Lónyay módosítványa már kérdésül is ki volt tűzve, miért nem szavazunk tehát arra? (Fölkiáltások: Mindegy! Zaj). Elnök: Tehát vegyük föl először Lónyay képviselő úr módositványát; azután Lukinich, azután Kazinczy, s végre Décsey képviselő urak módosítványait. Bónis Sámuel: En Kazinczy Gábor indítványát nem tartom egyébnek mint a megbukott szerkezetnek .(Zajos fölkiáltások: nem úgy van ! más oldalról: X^gy van!) Ha így fogunk visszamenni a megbukott indítványokra, úgy nem tudom mikor fejezzük be az egészet. Haláss Boldizsár: En meg azt tartom, hogy a mint a ház egyszer elkezdett szavazni, akkor nem lehet többé uj módosítványokat beadni. (Zaj). Elnök : Kezdjük tehát a szavazást Lónyay Gábor indítványával. Lónyay Gábor: Első fólszólalásomkor az indítványt tulajdonkép azért tevém, hogy legyen kifejtve, mikép a szenvedések s a törvénytelenségek nemcsak a múltban, hanem jelenben is fennállnak. Ezért indítványoztam, hogy e szókat „csak" és „is" maradjanak ki; de miután ellenkezés látszik lenni, tehát hagyjuk ki a „múlt idők" szókat. (Fölkiáltások: Vegyük föl Kazinczy Gábor módositványát! Zaj). Böszörményi László: Mikor az elnökség kezdte a kérdést föltenni, akkor a tárgy ki volt merítve. Uj indítványt csak akkor tartok lehetőnek, ha minden módosítvány elvettetik; most tehát, miután az első ízben beadott módosítványokból nincs más hátra, mint Lónyay módosítványa: azt tartom míg e fölött a szavazás meg nem történt, addig uj módositvány elő nem vétethetik. Elnök: Fölteszem tehát először kérdésül Lónyay módositványát. Hogy jól méltóztassanak megérteni , jegyző úr még egyszer föl fogja olvasni. Képv, ház nap!. II. k. 22