Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

XXXIX. illés 1861. június 7-kén. 77 azt akarom említeni, hogy mind a 12 év alatti, mind az october ótai eljárás a kormány részéről elegendő képen bizonyítja, hogy a bécsi kormány birodalma népeinek boldogságával nem sokat gondol, azért ki akarnám hagyatni azon szavakat s ily szerkezetet vagyok bátor indítványozni: ,,és úgy akarta, hogy Fölségedet 12 évi tapasztalás végre meggyőzze, miként a korlátlan hatalom absolut-rendszere nem szilárdítja a birodalom állását, sőt veszélybe dönti a trónt és birodalmat." (Bónisé jobb!) Hunkár Antal: Menjünk vissza azon időkre, midőn az osztrákház 1618-ban megfosztotta Ausztriát a maga szabad constitutiojától, megfosztotta 1623-ban a cseheket a Fehérhegyen vívott csata után független alkotmányuktól. Azóta mindig korlátlan hatalomra törekedett. A szegény népek nem tudtak magukon segíteni, le voltak igázva, próbálták visszaszerezni alkotmányukat, de mindannyiszor újra leigáztattak s mi lett a következés, az, hogy osztrákok és csehek, kikből, miután irántuk a fejedelem bizalommal viseltetett, miniszterek lettek, a magyarnak esküdt ellenségei lettek, s ők voltak a magyarnak szerencsétlensége és ezek parancsoltak Magyarországban. Már most kevesebbet nem mondhatunk, mint „a birodalom népeinek" mert ha a többi tartományok boldogok akarnak lenni, csakugyan azt kivánhatják mit mi akarunk. Azért nagy böloseséget látok azon szerkezetben „a korlátlan hatalom absolut-rendszere nem vezetheti a birodalom népeit boldogságra, de veszélybe döntheti a trónt és birodalmat." Ezen szó „birodalom" nem okoz legkisebb aggodalmat, sőt ellenkezőleg inkább a „birodalom népeit" mint ő Felségét akarom tekinteni; azért pártolom a szerkezetet. Madách Imre: Ha sympathiáról volna szó, én is inkább a birodalom népei boldogságát óhajtanám fölemlíteni mint a trónét, de itt nem sympathiáról hanem közjogról van szó, és minthogy minket a birodalom népeihez szerződés és közjogi kapocs nem csatol, hanem csupán csak az uralkodó házhoz, a birodalmi népekre hivatkozni, különösen akkor, midőn a birodalomba való beleolvasztásunk szándékoltatik, nincsen semmi szükség-; azért pártolom Bónis képviselőtársunk indítványát annál inkább, mert épen eszembe jut egy franczia miniszternek mondása, ki a tőle hivatalt kérőnek azt felelte: igen sajnálom, de nem látom arra képességét; s ennek azon megjegyzésére: de uram, nekem élnem kell! azt válaszolta: épen nem látom át az okát. Hunfalvy Pál: A szerkezetet pártolom azért, mert ezen második pont szoros összeköttetésben áll az elébbi ponttal, melyet a tisztelt ház már elfogadott; hol pedig ez áll: „hogy ősi alkotmányunk eltörültetett s a korlátlan hatalom idegen rendszere nehezedett reánk." Ezzel ki van fejezve, hogy ezen korlátlan hatalom eltörülvén a magyar ősi alkotmányt: azon birodalmat alkotta, melyről annyi szó volt. A .második pont pedig ő Felségéhez fordul és azt mondja: hogy „Isten úgy akarta, hogy szenvedjünk, de ne csüggedjünk s hűtlenek ne legyünk önmagunkhoz; és úgy akarta, hogy Fölségedet 12 évi tapasztalás végre meggyőzze , miként a korlátlan hatalom absolut-rendszere nem vezetheti a birodalom népeit boldogságra, de veszélybe döntheti a trónt és birodalmat." Itt nyilván azt akarja mondani, hogy ő Fölsóge nemcsak Magyarország boldogtalanságáról győződött meg, hanem az egész birodaloméról; azért helyes a szerkezetes maradjon úgy a mint van. (Felkiáltás: Maradjon! Némelyek: szavazzunk 0 Elnök: A második szakaszra nézve két' módositvány adatott be; az egyik Bónis Samu, a másik Simonyi Lajos által, melyek lényegre nézve egymástól különböznek. A ház szabályai szerint az első kérdés itt is a szerkezetet illeti, mely szavazásra bocsátandó. Ezen szerkezetnek Bónis Sámuel képviselő úr által megtámadott része csak ezen szóban „birodalom" foglaltatik, a mennyiben t. i. a képviselő úr ezen szót „birodalom" a szerkezetből kihagyatni kívánja. A jegyző úr lesz oly szíves először a szerkezetet, azután Bónis úr módositványát felolvasni. Felolvastatik a szerkezet, és azután a módositvány. Elnök: Tehát először szavazásra bocsáttatik a szerkezet, és ha ez el nem fogadtatik, a módositvány. Az első kérdés tehát, hogy: áll-e a szerkezet, vagy nem? Azok, a kik azt megtartatni kívánják, méltóztassanak felállani. (A többség feláll). Elnök: A többség a szerkezetet elfogadta. (Helyes). Tanárky Gedeon jegyző: Olvassa a fölirási javaslatnak 3-ik szakaszát: — „Ekkor Fölséged az eddig követett absolut-rendszert félrevetve, át kivánt lépni az alkotmányosság ösvényére s népeinek kezeibe akarta letenni saját sorsukat." (Maradjon.') Elnök: Ezen harmadik pontra nézve van egy módositvány beadva Tisza László képviselő úrtól. Tisza László: Rövid leszek, mert azt hiszem, hogy a részletes tárgyalásnál mentül rövidebben indokoljuk nézeteinket, annál jobb. — Nem is szólanék, ha némileg a pontban oly elvet vagyis inkább tényt nem látnék felállítva, mely meggyőződésem szerint nem áll, mert csak e két okból lehet a részletes tárgyalásnál magához a szöveghez nyúlhatnunk. Azt hiszem ugyanis, hogy ezen kitétel: ,,az eddig követett absolut rendszert félre vetve" igen positive van kifejezve, ez nem áll, mert igen sok okaink vannak még kételkedni a fölött, hogy Ő Főlsége az absolutismus útjáról eltérve az alkotmányos ösvényre kivánt lépni, s itt a sok közöl az Asbóth esetének fölemlitése is elegendő az ellenkező bebizonyítására, s jogot ad kételkedni abban is, hogy ő Főlsége az alkotmányosság ösvényére valósággal át kiván-e lépni. Ezen kivánatát tények által bebizonyítva nem látom; Képv. híí napi, II. k. 20