Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

XXXIX. ülés 1861, június 7-kén. 73 fuerint delati ,

u hogy elmondjuk miszerint a nemzet már Világosnál a sóhajok nagy hídjára lépett, hol egy rész a vérpadokig, más rész, köztök még hölgyek is — e haza Corneliái, Zrínyi Ilonái — (Éljenek!) a sötét börtönökig, (Igaz!) s a harmadik rész a földönfutók sorsára, — az egész haza pedig átlábolhatlan nyomorig jutott. Én csak azt óhajtottam és kérem, méltóztassék a tisztelt ház egynehány szóra méltatni a nagy szenvedések azon rettenetes korszakát, mely szerintem ilyképen volna néhány sorban kifejezhető. „Hazánk 1848-ban fegyveres erővel megtámadtatván, koronás király által szentesített jogainak s végre önlétének védelmére kényszerült fegyvert ragadni. Az ezt követett, emlékünkben híven élő, de itt mellőzni óhajtott események után lefolyt 12 esztendő súlyos szenvedésekkel nehezedett reánk. (Helyeslés, zaj.) Osi alkotmányunk eltöröltetett," stb. A mélyen tisztelt indítványozó ur művészileg ecsetelt közjogi és történeti képéből egy alak maradt ki, ezen alak — habár torzvonásokkal — ime itt van. Lehet, hogy ugy járok, mint mikor kontár ifjú festő egy Angelonak vagy Salvator Rózának antik müvét javítgatja, kirí a festék, az ecsetelés s hogy elfogják önök mondani: „Faber unus et ungves exprimet, et molles imitabitur aere capillos; Infelix operis summa, quía ponere totum nesciet ,« de megnyugtat az, hogy legalább a történeti hűség nem leend e módositványtól el vitázható. Lehet hogy nem elég gyöngédnek, nem diplomatikaínak fogják önök uraim e módosítványt mondani , azonban midőn egy testület, egy nemzet szól, midőn a nagy és gyászos múlt iránt vagyunk kötelesek leróni hazafiúi adónkat, midőn annyi szenvedés, nyomor, annyi ártatlan könyü és vér esengnek legalább egy csekély jeleért az elégtételnek, a megismerésnek, akkor sem a túlzott gyöngédség, sem diplomatikai tekintetek nem tartóztathatnak bennünket vissza, hogy egyszer szavakban minden epe és szenvedély nélkül ki ne mondjuk első felszólalásunkban azt, mi — való! (Helyeslés, zaj.) Kubinyi Ferencz,: Előre kijelentem, hogy az előttem szólott indítványozó előadását pártolom; de nekem e kívül ezen szakaszra még egy észrevételem van. Miután az 1723: 2-ik és 3-ik törvényczikk, vagy is a két oldalú szerződés ellenére Ferencz József 0 Felségének mint tényleges uralkodónak nem állott hatalmában megsemmisíteni az alkotmányt: én azt hiszem, hogy most, midőn legelőször szólunk O Felségéhez mint tényleges uralkodóhoz azon kifejezéssel, mely itt használtatik, hogy t.i: „ősi alkotmányunk eltöröltetett," nem élhetünk. — Mert soha sem fogom elismerni, hogy a hatalom alkotmányunkat megsemmisíthette volna, azt de facto fölfüggesztheti, de a pragmatica sanctio értelménél fogva nem semmisíthette meg. Ennél fogva én ezen szavak helyett: „ősi alkotmányunk eltörültetett," indítványozom ezen szavakat: „ősi alkotmányunk erőszakosan felfüggesztetett és helyébe a korlátlan hatalom idegen rendszere nehezedett reánk." (Helyeslések.) Halász Boldizsár: Részemről Várady Gábor és Kubinyi Ferencz inódosítványait elfogadom s miután a 2-ik és 4-ik pontra észrevételem van, azok felolvasása után nézeteimet előfogom adni. Eötvös Jósef báró; Csak azt vagyok bátor kérni, hogy Várady Gábor t. képviselőtársunk méltóztatnék nekünk módosítványát lediktálni; különben nehéz rögtön hozzá szólani. Beöthy Zsigmond: Előre bocsátván azt, hogy t. képviselőtársunk Várady Gábor indítványát pártolom, azon óhajtásomat akarom kifejezni, hogy az precisebb értelmezés végett, és hogy azt jobban felfoghassuk vagy diktáltassék le, vagy adassék be írásban. (Zaj.) A mi pedig Kubinyi Ferencz indítványát illeti, azon véleményben voltam először is, hogy ezen szó „ősi alkotmányunk eltöröltetett" helyen nincs; nincs pedig azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy sem erkölcsi sem anyagi tekintetben nincs oly hatalom, mely a magyar Ősi alkotmányt eltörölhesse vagy megsemmisíthesse. A magyar alkotmány ugyan is ezredéves, és én nem ismerek hatalmat, melynek valaha sikerült volna alkotmányunkat eltörölni vagy megsemmisíteni, mert valahányszor az igazság győzött, azt mindannyiszor életbe kellett léptetni. Annálfogva, miután maga az indítványozó Deák Ferencz t. tagtársunk, mindenütt, hol ezen eszmét akarja kifejezni: „a magyar ősi alkotmány szünetelt,

u mindig ezen szóval él „eltöröltetett;" ón azt óhajtom,hogy ezen szó helyébe tétessék vagy „ignoráltatott" vagy „elnyomatott" vagy „felfüggesztetett." (Zaj.) Beniczky Lajos : Azt hiszem, hogy most, midőn nincs arról szó hogy sirjunk szétrombolt hazánk romjai fölött, hanem arról miképpen építsük fel hazánkat újra: (Igazság;) Ieremiás prófétaként ne menjünk azon térre, hol egyik is másik is szenvedéseinek apológiáját mondja el. A dolgoknak természetes folyama niegboszulta szenvedéseinket, mert ugy állanak most a dolgok, hogy már elvesztette becsét azon amnestia, mely felülről jön, hanem ügyelni kell azon anmestiára, mely alulról kimondatik. (Igaz!) En is azt hiszem , hogy talán nem lehet érintetlenül hagyni azon két évet, mely szintúgy oly factum a történelemben, mint a rá következett 11 év. Pártolom Várady módositványát. Szilágyi Virgil: A fölirati javaslat első pontjára két módositvány tétetett. Mi az elsőt, Várady niódositványát illeti, azt egész kiterjedésében magamévá teszem, mert lehetetlennek tartom én is, hogy azon két évnek folyamát mindjárt feliratunk kezdetén meg ne említsük, hogy ki ne emeljük, miszerint az önvédelem terén valánk megtámadva és azon folytatánk harezunkat. Mi a második módosítványt illeti, mielőtt az Kubinyi Ferencz által megtétetett, már én is ezen Szavakra nézve „ősi alkotmányunk eltörültetett," szintén módosítványt adtam be: — mert azt hiszem, hogy Képv. ház napi. II. k. 19