Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

74 XXXIX. ülés 1861. június 7-kén. ezen szavak helyébe: „ősi alkotmányunk eltörültetett," más szavaknak kell jönni. Eőször is nem tartom helyesnek, hogy a szövegben e szó álljon „ősi alkotmányunk," hanem elégségesnek tartom azt mondani „alkotmányunk, mert könnyen azon gondolatra jöhetne valaki, hogy mi az ősi alkotmány alatt az 1848 év előtti alkotmányt értjük (Zaj.), és én egyetlen egy kifejezéssel sem akarnék alkalmat nyújtani félremagyarázásokra. — Én az 1848-ki alkotmányt alaptörvényeinknek, jövőnk legfőbb biztositékának tekintem, az kiegészítő része, alapja jövendőnknek, én tehát elégségesnek tartom e szót „alkotmányunk.,, (Felkiáltások: Maradjon!) A mi azon szót illeti: „eltöröltetett" az előttem szólott Komárom érdemes képviselője eléggé kifejtette , miszerint semmiféle hatalomnak joga nincs és nem is lehet arra, hogy alkotmányunkat eltörölhette volna; igenis eltiportatott az erőszak által alkotmányunk, és azon előzmény által, melyet Várady módosítványa tartalmaz, mi nem is mondhatunk mást, mint azt, hogy alkotmányunk az erőszak által eltiportatott, és igy az elébb beadott módosítványom szerint ezen szavak helyébe: „ősialkotmányunk eltörültetett"ez jőne: „alkotmányunk az erőszak által igénybe veit idegen hatalom segélyével eltiportatott.

11 — Meglehet, hogy ezen kifejezés első tekintetre erősnek látszik. (Zaj). Elnök (közbeszól) : Termünk oly rósz, miszerint ha két képviselő egymás között csendesen beszél is, a zajt az egész teremben meghallani; méltóztassanak erre tekintettel lenni, s hogy a szólót megérthessük , a magántársalgást a mennyire lehet mellőzni. (Helyes!) Szilágyi Virgil: (folytatva) Mondom, meglehet hogy erősnek látszik ezen kifejezés, de azt tartom , hogy a jelen első tény alkalmával, midőn az országgyűlés felszólal, nem tekinthet arra, hogy gyöngébb vagy erősebb kifejezésekkel éljen, hanem szükséges a történeti hűséghez ragaszkodni, és kimondani azt, mi megtörtént, azon szavakkal, melyekkel azt legjobban kifejezni lehet. Latinovics Vincze: En nem számítottam arra, hogy e pontra nézve módosítvány fog előterjesztetni , és egyedül csak Bobory Károly képviselő úr előadására akartam felhozni, hogy jobb szerettem volna, ha a második ponttal egyetemben tárgyaltatik az első, mert a kettő összeköttetésben áll egymással. Nagyon szeretem, hogy mindazon szenvedések elősoroltattak, melyeknek 12 évig ki voltunk téve, de azt hiszem t hogy azon 90 beszédben, melyek itt elmondattak ben van mindaz, mit főtisztelendősége mondott. Ha mi mindazon 12 évi szenvedéseket O Fölsége elébe akarnók terjeszteni, akkor nem kellene egyebet tennünk, mint az országgyűlési diariumot a felíráshoz csatolni. (Tetszés). A mi magát az indítványozott pontot illeti, azt tökéletesen elfogadom, mert annak mind tartalma, mind kifejezése engem oly annyira kielégít, hogy én, ki a határozat mellett szavaztam, többet nem kívánhatok. (Helyeslés). Ha azonban méltóztatnak Várady Gábor képviselő úr módosítványát a második sorba becsúsztatni az ellen kifogásom nincs, különben elfogadom az indítványozott pontot úgy mint áll. Böszörményi László : Tisztelt ház! (Szálé képviselő szintén akar szólni; zaj ; Elnök : A beszélők bejegyzett sorát kell követnünk; Szálé képviselő úr még nem következik; hanem Böszörményi úr). Csak pár szóval vagyok bátor az indítványhoz szólam. (Halljuk!) Én a Bobory képviselőtársunk előadását nem értettem úgy, miként az előttem szóló képviselő úr, mintha ő a lefolyt 12 év keserveit elősorolni akarná, csak azt mondta, mit Várady Gábor képviselő társunk fogalmazva előadott. En azt sem mondom, hogy a mint előttem szóló képviselő úr, erősebb kifejezéssel nem óhajtanám az 1848/49-ki évet megemlíteni; minthogy azonban szerintem nem annyira a kifejezésekben mint tények előadásában rejlik az erő, tökéletesen megnyugszom Várady Gábor módosítványában, s ép azon helyen a hol ő, tartom czélszerünek a módosítást az egymásután végett, és óhajtom, hogy a tisztelt ház által is elfogadtassék. Ács Károly: Nekem a kezdő sorra nézve van észrevételem, de a melyet épen azért, mert rövid, feleslegesnek tartom hasban benyújtani. Eként vélem kezdendőnek a felírást: „Az 1848-ik évben nemzetünk ellen intézett fegyveres megtámadás súlyos szenvedések forrása volt reánk nézve, ősi alkotmányunk eltörültetett" stb. Elnök: Tessék módosítványát irásba foglalva beadni. Vajai Károly: Nem oly csekély ezen kérdés, hogy azon oly könnyen át lehetne futni, mert nem lehet felejtenünk azt, hogy Windischgriicz herczeg s általában az osztrák diplomatia külföldön azt mondta, s ezt a jó külföld akkor el is hitte, hogy Magyarországon 1848/4 9-ben a harcz nem szabadság, jog, s önfenntartás harcza, hanem csak egy népsepredék, egy éhenhaló csoport harcza volt az aristocratia és a dynastia ellen. Tehát, szükségképen kell azon alap nélküli rágalomra, mely országosan s Europaszerte ellenünkbe elhintetett, most, midőn az ország először szól az uralkodó fólséghez és általa egész Európához, kimondani azt, hogy az 1848/49-ki harcz nem az emh'tett csoportnak s népsepredéknek harcza volt, hanem harcza volt az országnak az önkény, a rabszolgaság s a zsarnokság ellen; s hogy ez volt kútfeje ennyi szenvedéseinknek (Tetszés). Én ennélfogva a módosítványt elvileg elfogadom, azonban, miután czélunk az, hogy ezen remek fölirási műnek — miután az eszmét, a fölírást elfogadtuk, ha lehet fényét és erejét növeljük: azt akarom, hogy ezen szép tömöttséggel szerkezteit pontba a módosítvány úgy jöjjön be, miszerint az által ezen remek fölirásnak fénye és ereje, csorbát, csonkulást ne szenvedjen. A mi á Szilágyi Virgü képviselő úr okoskodását illeti, melyet az ősi alkotmány kifejezés ellen felhozott, mint magyar ember, nem szeretném, ha az állíttatnék, hogy alkotmányunk ereje csupán az 1848-diki törvényekben keresendő, hanem