Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-39
XXXIX. ülés 1861. június 7-kén. 71 s&ó „és király" s a megszólítás igy álljon-e ,,fölséges császár" vagy nem? (Helyes!) Méltóztassanak a kérdéshez szólani? Andrássy Gyula gróf: így a két kérdés össze van csatolva, azok, kik azt akarják, hogy „fölséges ur" czím legyen — (Zaj s felkiáltások: az azután jön!) Az első kérdés ez volna: elmaradjon-e ezen két szó „és király." (Zaj , Felkiáltás: El van már döntve ?) Elnök: Az alapindítvány igy volt: „fölséges császár és király" erre Bónis képviselő társunk azon módosítást indítványozza, hagyassák ki e két szó „és király" miből természetesen következik, hogy a megszólítás igy marad „fölséges császár!" (Helyes!) Kifogom tehát a kérdést szavazásra tűzni: a megszólítás igy legyen-e „fölséges császár" vagy nem ? A kik igy akarják a megszólítást tétetni, vagy is a módositványt pártolják, keljenek fel! (Felállanak.) Engedje meg a t. ház, hogy második kísérletet tehessek. Most méltóztassanak azok fölkelni, kik Bónis Sámuel ur indítványát nem pártolják! (Felállanak.) A többség a módositványt nem pártolja. Következnék most a harmadik kérdés, t. i. a megszólítás igy legyen-e „fölséges ur'' fagy nem? A kik ezt pártolják, keljenek fel! (Felállanak.) A többség a megszólítást igy kivánja szerkeztetni „fölséges ur!" (Helyes!) Következik már most Nyáry Pál képviselő urnák indítványa, mely abból áll, miszerint határozatikig jegyzőkönyben mondassák ki, hogy a fölirásban használt czím alatt mindenesetre csak a tényleges hatalom értetik. Ellenvélemény ez iránt nem nyilvánulván, (Felkiáltások: Szavazzunk!) ha szavazás kivántatik, ugy a kérdést ki kell tűznöm. Kállay Ödön: Ne méltóztassék szavamat ugy venni, mintha azért kívánnám a szavazatot, mert ellene vagyok az indítványnak, hanem a mint észrevettem az ily kérdések mindig felállással szoktak eldöntetni. Bónis Sámuel: Ott a hol az indítvány ellen szó nem emeltetik, ott szavazás nem szokott történni; azt hiszem az indítványt mindnyájan elfogadjuk. (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Elnök. Ha ellenvélemény nyilvánul, a kérdést szavazásra tűzni nekem kötelességem. Kérdés tehát: van-e ellenvélemény. (Átalános fölkiáltás: nincs!) Kivántatik-e, hogy szavazásra tűzzem ki a kérdést vagy nem ? (Nem!) Tehát engedje meg a t. ház, hogy a Nyári Pál ur indítványát mint egyhangúlag elfogadottat határozatkép jelentsem ki, (Közhelyeslés) s ezen indítványt, hogy a jegyző ur felfoghassa még egyszer el mondom „t. i. jegyzőkönyvbe határozatilag mondassák ki, bogy a fölirásban használt czím alatt minden esetre csak a tényleges hatalom értetik." Az első tanácskozási ponton e szerint át menvén, következik az első szakasz. Tanárky jegyző olvassát az indítvány első szakasza, mely igy szól: „A közelebb lefolyt tizenkét esztendő súlyos szenvedésekkora volt reánkjiézve. Osi alkotmányunk eltöröltetett s a korlátlan hatalom idegen rendszere nehezedett reánk. Es e nyomasztó rendszert még súlyosabbá tették azok, kik azt ellenséges indulattal, korlátolt fölfogással s gyakran rósz akarattal kezelték. Bűn volt előttük a szabadság érzete, bfín volt ragaszkodásunk nemzetiségünköz, bűn volt még a legtisztább honszeretet is. — Országunk erejét kimerítették , a nemzet vagyonát jogtalanul elidegenítették, nemzetiségünket üldözés tárgyává tették. Minden nap uj szenvedést hozott, minden uj szenvedés egy gyökerét szakasztotta el keblünkben a hitnek és bizalomnak." Bobory Károly: Az indítvány első szavai: „A közelebb lefolyt 12. esztendő súlyos szenvedések kor a volt," — alkalmat nyújtanak nekem fölszólalni, miután az érintett 12 évi szenvedések kezdetét, eredetét, az egész indítvány folytán nem látom megemlítve. Mindenek előtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én is alapúi veszem az 1848-ki törvényeket, melyeket kiindulási pontúi a nemzet és fejedelem közötti kiengesztelődésre közös megegyezéssel elfogadott az egész nemzet. Ezen törvények azok, melyek igaz tulajdonosává tették a véres verítékével mívelt földet a volt jobbágynak, összes tulajdonává alkotmányunkat az egész nemzetnek, — melyek magukban foglalják nemzeti életünk, jólétünk való biztosítékait, meghatározzák a fejedelem jogait és szentesítik annak személyét. De egyszersmind ezen törvények azok, melyek ürügyül és alkalmul szolgáltak a bécsi kabinetnek öröklött absolutisticus vágyai szerint fólkölteni az ármányt, vérbe borítani az alig egyesült két testvér hazát, feldúlni a békét a hont lakó népfajok között. Uraim! midőn először fölszólalunk az ország nevében, nem lehet ignorálnunk a tényeket, melyek országos viszonyokat idéztek elő, mely elmek nagy része e ház tagjai közöl tényezőül szolgált; s melyekhez nagyobb része az ország millióinak csatlakozott viszhangjával. Miután az 1848-ki évben, a nemzet ismétleg megkísérté a kiengesztelődést a bécsi kabinettel, de hasztalan: következtek véres harczok, dicső harczok, melyek világhírűvé tették a dicső honvéd nevezetet. Ezen harcz a nemzet önvédelmi harcza volt, mit, mondám nem szabad ignorálni, azok után főleg, melyek az ellen által kiadott manifestumokban, mint a kezemben levő Windischgracz herczeg egyik manifestumában nyilvánítattak, hol (szóló olvassa) nem az ország, nem a nemzetnek, hanem a Kossuth által összeszedett népsöpredéknek tulajdonittatik e harcz; annyival inkább, hogy azonnal a harcz bevégezte után, egy pápai bulla következtében, az egész országban, a honfiúi és erkölcsi érzet félrevezetésével a nemzeti harcz bűnnek bélyegeztetett, az abbani részvét engeszteléseért poenitentialis bucsu hirdettetvén; mely körülmény megmutatja, hogy a placetum a jelen körülmények szerint 18*
