Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

70 XXXIX. ülés 1861. június 7-kén. dául az ausztriai főherczegi czím, mert Ő fóísége Magyarországra nézve nem egyéb, mint ausztriai főherczeg; különben pártolom a „Fölséges ur" czímet. — Thalabér Lajos: Én sem szoktam szem elől téveszteni a factumot, s egy pár szóval akarom elmondani nézeteimet. Ha azok közé tartoztam volna, kik a fölírást pártolták, reám nézve kellemetlenebbet nem tehetne a tisztelt ház, mint ha ezen czímet használná „fölséges császár* mert az által vádoltathatnám azzal, hogy az ausztriai császárhoz kivánok föl irni. Azon kitételt, „fólség" Szaplonezay József képviselő ur meg magyarázta, hogy azon czím alatt mit értünk mi, s mit ért a diplomatia. Én tehát ezen szót kívánnám használni „fenség" és hogy jobban kimagyarázzam magamat, — azért, mert nem akarok senkinek czíméből elvenni, s mert nem másnak mint fenséges fóherczegnek czímeztethetnék, ha azonban a képviselő ház ezt talán nem találná méltóságához illőnek, azon esetre csupán „fölség"nek kívánom czímeztetni, s másként nem. — Andrássy Gyula gróf: Osztom a tisztelt ház abbeli nézetét, hogy nem lehetünk eléggé féltékenyek és óvatosak azon czím iránt, melyet fölíratunk élén használni akarunk. A magyar a királyi czímet a legnagyobb feltételhez t. i. a törvények megtartásához köti, és jogosan. Ennek következtében nem is értelmezhetem másként ezen királyi megnevezést, mely itt van, mint csupán Gráes, Lodomeria s. t. b. királyságokra, de semmiesetre nem a magyar királyságra vonatkozólag. E tekintetben tehát azt gondolom, hogy a „király" czím kihagyása semmi lényeges különbséget nem tehet. Nem oszthatom azonban az előttem szólt Zsarnay Imre képviselő ur azon véleményét, hogy a „fölséges ur" czím által, nemét a szolgaságnak mondjuk ki. Ha én képviselő társunknak egy levelet irnék, azt bizonyosan Zsarnay Imre ar-nak czímezném, de ez által semmi nemét a szolgaságnak még nem vállalnám el. (Derültség.) Épen oly kevéssé oszthatom az előttem szóló t. képviselő társamazon nézetét, hogy a tényleges hatalmat vagy O Fenségének, vagy fóherczegnek nevezzük, mert ez azon tényállásnak, melyet 12 éven át eléggé sajnosán tümünk kellett és Európa constatirozott, annyira ellent mondana, miszerint attól félek, hogy ugy járnánk mint a monaccoi herczeg, a ki Napóleont császárnak elismerni nem akarta, s utoljára is kinevették. Nézetem szerint adjuk a hatalomnak azon czímet, mely semmit nem praejudicál, mely a ház méltóságához s helyzetünkhez leginkább illik, ez pedig a „fölséges ur" czím. (Helyeslés.) Részemről nem csak nem érzem magamat azon helyzetben, mintha czímet találni nem tudnék, sőt inkább igen sokat is találok, s én minden czímet elösmerek, csak egyet nem: magyar király. (Nagytetszés.) Elnök: Nem levén már följegyezve senki, miután különböző vélemények nyilvánultak, a többség szavazás által lesz kiderítendő. Nézetem szerint az első kérdés szabályaink értelmében az alapindítványt illeti. Az lesz t. i. felteendő első kérdésül, hogy az alapinditványban foglalt megszólítás elfogadtatik-e, vagy nem ? Ez után sor szerint a többi módositványok következnének, melyek előadattak és melyeknek elseje Bónis Sámuel képviselő ur által adatott elő, s az, hogy „fölséges császár" legyen a megszólítás. Mások ennek ellenében javasolják e czímet „fölség" és „felséges ur." Volt a ki „fenség" czímet indítványozott, és „Ferencz József osztrák császárhoz" egyszerűen intézendő megszólítást. Ezen felül Nyáry Pál képviselő ur oly indítványt tett, mely nekem ugy látszik, hogy általa minden módosítványokra, ugy az alapindítványra is értetni szándékoltatik, t. i. hogy határozatüag mondassék ki „miszerint a fölirásban használt czím alatt minden esetre csak a tényleges hatalom értetik. (Közhelyeslés.) így fogtam föl előterjesztését t. képviselő urnák; és ha ő azt mind az alapmdítványra, mind minden módositványra elfogadás esetére érti,

! akkor ez lenne az első kérdés. Nyáry Pál: (Közbeszólva) Csak a két utolsóra, t. i. a fölséges császár vagy fölséges ur megszólításra értettem. Elnök: így tehát a szabályok értelmében szavazhatunk. Az első kérdés az alapindítványt illetvén , azt igy leszek bátor feltenni: meghagyassék-e az eredeti indítványban foglalt ezen megszólítás „fölséges császár és király" nagy nem? (Helyeslés.) Ha ezen kérdést el méltóztatnak fogadni, akkor felfogom azt még egyszer olvasni, s ezután felszólítani azokat kik pártolják, hogy keljenek fel; a kérdés ez: meghagyassék-e az eredeti indítványban foglalt ezen megszólítás „felséges császár és király" vagy nem? A kik meghagyni kívánják, méltóztassanak felállni. (Senkisem áll fel.) E szerint átalános megállapodása a tisztelt háznak, miszerint az alapindítványban foglalt megszólítás el nem fogadtatik. (Általános helyeslés.) A második kérdés nézetem szerint már most Bónis Sámuel képviselő urnák indítványa lenne, ezt azonban megelőzi talán most Nyáry Pál ur indítványa? Kubinyi Ferencz .• Azt tartom, miután Nyári Pál képviselő ur indítványa mind a kettőre alkalmazható , először arra szavazzunk, és csak azután a másik két indítványra. (Helyes!) Perczel István; Én azon véleményben vagyok, hogy Nyáry Pál t. képviselő társunk indítványa, miután mintegy az egésznek sanctióját és értelmezését adja, utoljára hagyassák. (Helyeslés, zaj.) Elnök; Menjünk tehát azon sorban, a mint a módositványok beadattak, és igy Bónis Sámuel indítványára kerülvén a szavazási sor, a kérdést igy fogalmaznám: a fölírás megszólító czíméből kimaradjon-e ezen két szó „és király" és a megszólítás csak igy legyen-e „fölséges császár". A mi a módosítványnak szerkezetét s egyéb tartalmát illeti, az ugy hiszem későbbre való. (Helyeslés.) Ha tehát a kérdésre nincs észé vétel, akkor azt ismételve fel fogom olvasni: a fölirás megszólító czíméből kimaradjon-e ezen két